RO HU DE
Kategóriák
2024. március. 29.

Köszöntjük
nevű látogatóinkat.

Tematikus év:
Eseménynaptár
  
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Élet a hitben:
2001-02 Egyházmegyei Közlemény
2010. 03. 17.     

EGYHÁZMEGYEI KÖZLEMÉNYEK - II/2001


EGYHÁZMEGYEI ZSINAT MEGHIRDETÉSE


Nr.: 459/2001


A Nagy Jubileumi Esztendő kegyelmeit és a Magyar Millennium ünnepségeinek élményeit elfogadva, átélve, most úgy érezzük, hogy az apostol szavai szerint " Krisztus szeretete sürget minket"(2 Kor 5, 14), hogy még többet tegyünk Isten dicsősége, egyházunk, egyházmegyénk fejlődése, népünk lelki gazdagodása érdekében.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspökének, papjainak és híveinek még egy indítéka van, hogy Krisztus szeretetének sürgetését megfontolja, s e sürgetés szellemében cselekedjék. Egyházmegyénk ugyanis 2004-ben lesz 200 éves. E jubileumot egy lelkileg megújult, öntudatában megerősödött, tettrekész, Isten mindenható kegyelmére támaszkodó, az új évezred új kihívásait bátran vállaló, a jövőjében bízó közösség szeretné méltó módon megünnepelni.


Ezért e körlevelemmel meghirdetem az EGYHÁZMEGYEI ZSINATOT a bicentenárium évében 2004. augusztus 17-20-án.


A zsinat mottója: "Újuljatok meg lélekben és gondolkodásmódotokban." (Róm 12, 2).
Utolsó egyházmegyei zsinatunk rendkívül értékes volt Isten Szolgája, boldogemlékű Dr. Scheffler János vértanú püspökünk szellemi irányításával 1938-ban.
Fogjunk hát össze kedves Paptestvérek és Hívek!
Lássuk be, érezzük át, hogy nagyon sok a feladatunk, tennivalónk, rendkívül nagyok az új kihívások. Nincs egyetlen vesztegetni való percünk sem. "Krisztus szeretete sürget minket!"
Az 1938-as Egyházmegyei Zsinat óta természetesen volt a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat, melynek rendelkezéseit nem sikerült még a mai napig sem helyi szinten, a helyi körülményekhez alkalmazva a mai egyház törvényévé tenni. Ez lesz zsinatunk elsődleges feladata.
De gondoljuk csak végig: a kommunista diktatúra alatt milyen mérhetetlen szellemi, lelki, erkölcsi kárt szenvedett egyházi életünk, hagyományaink. Népünk, falvaink, híveink milyen kényszerű változásokon estek át, milyen megváltozhatatlan helyzetekbe kerültek. Elengedhetetlen tehát egy olyan egyházi megújulás, mely hű egyházunk tanításához, alkalmazkodni tud a megváltozott körülményekhez. Az utolsó egyházmegyei zsinat óta mennyi változás történt egyházmegyénkben: világháború, államosítás, egyházi iskolák megszüntetése, szerzetesek szétszóratása, falvak kiürítése, a hagyományokat ápoló faluközösségek megszűnése, az utóbbi években a kivándorlás, a tragikus népességfogyás. Ki ne érezné közülünk isteni sugallatnak a Szentatya felhívását: az "újraevangelizálás" fontosságát!
Újuljon meg tehát a papság, vegye ki kivétel nélkül minden Paptestvér részét a zsinat előkészítő munkáiban. Dolgozzunk mindannyian Istenünkért, egyházunkért, népünkért többet a következő években. Csakis többlet-munkával, nagyobb hozzáállással lehet megújulni gondolkodásmódunkban, a II. Vatikáni Zsinat határozatainak megvalósításában, új lelkipásztori utak és módszerek megtalálásában.
De álljanak mellénk a kedves Hívek is! Nélkülük nem megyünk semmire. Az egyházmegyében minden megkeresztelt ember támogatására számítunk. Az egyházmegyei zsinat sikere nem a klerikusok munkájától, lelkesedésétől függ csupán, hanem minden hívőétől.
A legfontosabb azonban a Szentlélek Úristen kegyelme. Ezt a kegyelmet kérjük nagy hittel a mai naptól kezdődően a zsinat befejezéséig.
A nagyböjt hátralevő napjaiban adjon Isten mindannyiunknak sok lelki erőt, kitartást, hogy a böjt és az imádság szellemében valóban megtisztuljunk, megújuljunk húsvét szent ünnepére, és boldogan ünnepeljük Urunk feltámadását.
Kegyelemteljes, békés, boldog húsvéti ünnepeket kívánok!


HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐ


Nr.: 460/2001


" Ne féljetek, Krisztus feltámadt, amint megmondta!" (Mt 28, 5-6)

Örvendve örvend a keresztény világ húsvétkor mindannak, amit a feltámadt, az élő Krisztus adni tud nekünk. Sőt ilyenkor még azt a fáradt embert is lelki feltöltődésre, ünneplésre készteti valami, akinek egyébként földi gondjaitól, problémáitól, céljaitól hajtva nincs ideje, energiája megpihenni, ünnepelni.
Máté evangéliumának e húsvéti részéből három gondolatot ajánlok Főtisztelendő Paptestvéreim és Híveim figyelmébe:

1. "Az asszonyok kora reggel sietve elmentek, hogy megnézzék Jézus sírját." Mt 28,1-2.
Hozzájuk hasonlóan mi is mindannyian a temetők útjait járjuk, egyre szaporodnak halottaink, egyre több sírhant várja virágjainkat, egyre váratlanabb helyzetekben kell búcsút vennünk szeretett családtagtól, baráttól, ismerőstől. Hiába a technika és a tudomány sok csodálatos eredménye. Az ember már sok nagyszerűt alkotott, de egyet nem tud. Nem tudja eltüntetni a kórházakat, a klinikákat, az öregotthonokat, a temetőket. Nem tudja eltüntetni a jómódban élő emberek életéből sem a szenvedést, a betegséget, az elmúlást, a halálfélelmet, nem tud teljesen megnyugtatni a haldoklás órájában.
Babits Mihály reálisan írja le ezt a kegyetlen valóságot az "Imádság ősz és tavasz között" c. versében:

"Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj. [...]
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki...
Ó jaj, meg kell halni, meg kell halni!
Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem megtagadtak;
akiket szerettem nem szeretnek,
akikért ragyogtam eltemetnek. [...]
Ó jaj, meg kell halni, meg kell halni."

2. De íme az angyal szava a sírhoz siető asszonyokhoz: "Ne féljetek, Krisztus feltámadt, amint megmondta!" Mt 28, 5-6.
Vajon milyen a húsvéti hitem?
Tudok-e hinni Jézus Krisztusban, mint Élő Személyben, Aki nemcsak biztat, hogy "aki bennem hisz, az nem hal meg örökre", hanem Aki fogadta is már abban a másik világban elhunyt szeretteimet, barátaimat, s Aki énrám is vár, ha eljön majd számomra is a bizonytalanul biztos óra?
Próbálom-e kételyeimet legyőzni, hitemnek ezzel kapcsolatos igazságait jobban megismerni?
De húsvétkor ez a biztatás "ne féljetek" mást is jelent.
Ne féljetek bármilyen hatalmasnak tűnnek is a nehézségek: a mindennapi megélhetés, a keresztény értékek, hagyományok pusztulása, ideiglenes háttérbeszorulása, bármilyen reménytelenek is a világnak, az egyháznak, a nemzetnek, egy-egy családnak a gondjai, problémái. Krisztus Aki a halál fölött is győzött, nekünk is hoz még feltámadást, segít győzni nehézségeink felett. Lesz még feltámadása egyházunknak, nemzetünknek, egyéni életünknek.

3. S a harmadik mondat Máté evangéliumában: "Siessetek, vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy az Úr feltámadt."
Mennyi céltalan, szomorú, csüggedt, csalódott ember. Mennyi magányos, akinek még húsvétkor sincs kivel megosztania asztalát, nem tudja feloldani magányát. Mennyien vannak, akiknek ezen szent ünnep alatt sem adatik meg a lelki megtisztulás, a megnyugvás, a szív békéje. Mindannyiunkak szól tehát az üzenet : "siessetek, vigyétek hírül az örömet."
Minden keresztény húsvéti feladata:
- bátorítani a kislelkűeket, hitet önteni a hitetlenekbe, megtartani a kételkedőket, reményt adni a reményteleneknek, erősíteni a félőket.
Testvérek, ünnepeljünk hát boldogan, felszabadultan, raktározzunk el lelkünk mélyén sok igazi örömet, hogy legyen miből meríteni a nehéz hétköznapokon is, s az itt nyert lelki élményből, békéből vigyünk és adjunk másoknak is.
E gondolatokkal kívánok Főtisztelendő Paptestvéreimnek és Híveimnek békés, boldog, Isten kegyelmeiben gazdag húsvéti ünnepeket.


ARANYMISE


Nr.: 461/2001


Ft. Uhár József piarista atya f.é. április 3-án ünnepli pappászentelésének 50. évfordulóját. Betegsége miatt a Szent József Papi Otthon kápolnájában fogunk együttmisézni vele, megköszönve Istennek és személyesen Neki, hogy 50 éve szolgálja hűséggel a Szatmári Egyházmegyét.
Kérem a Paptestvéreket is, emlékezzenek meg Róla imáikban.


FELVÉTELI A PAPNEVELŐ INTÉZETBE


Nr.: 462/2001


Húsvét vasárnap, a Hivatások Világnapján és Pünkösdkor minden szentmisén - buzdítással egybekötve - kérem a Paptestvéreket, hogy hirdessék ki a következőket: "A papi hivatásra készülők felvételi kérvényüket és a szükséges iratokat adják be június 15-ig a Püspöki Hivatal címére. További felvilágosítást és információkat a plébánosok által adunk."
Szeretném, ha a Papság nemcsak buzdítaná a híveket, hogy Jézus kérése alapján imádkozzanak: "Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába", hanem maguk is szívügyüknek tekintenék és sokat tennének a hivatások felfedezéséért, ápolásáért.


FELVÉTELI A HÁM JÁNOS ISKOLAKÖZPONTBA
ÉS A NAGYKÁROLYI KALAZANCI SZT. JÓZSEF LÍCEUMBA


Nr.: 463/2001


Örömmel nyugtázzuk, hogy - minden nehézség ellenére - egyházmegyénkben két olyan iskola működik, ahol keresztény szellemben folyik az oktatás. Nagyon kérem a Paptestvéreket, hogy lássák be e két iskola fontosságát egyházunk, társadalmunk jobb jövője érdekében. Irányítsák a szülők és gyermekek figyelmét ezen iskolák felé.
Beiskolázási terv a 2001/2002-es tanévre:
"Hám János" Iskolaközpont - Szatmárnémeti:
- egy 5. osztály - 25 hely,
- két 9. osztály - 50 hely (egy teológia-humán szak; egy teológia-reál, kémia-biológia szak.
Posztliceális oktatás: - környezetvédelmi, laboráns szak,
- finánc-könyvelőségi szak.
Vidéki diákjaink számára otthont a Szent Alajos Konviktusban kínálunk.
A beiratkozással és felvételivel kapcsolatos kérdésekre információval a későbbiekben az iskola titkárságán szolgálnak. Telefon: 061-717.180, vagy délután: 095-517.954.

"Kalazanci Szent József Szemináriumi Líceum" - Nagykároly:
- egy teológiai osztály
- egy teológiai-reál osztály,
- egy varró szakiskolai képzés (3 év).
Információk kaphatók a következő telefonokon: 061-862.826, ill. 094-570.396.


LELKIGYAKORLAT A HITOKTATÓKNAK


Nr.: 464/2001


Mivel megadatott a lehetőség, hogy az iskolákban is hitoktathatunk, ezt a feladatot nagyon komolyan kell vennünk. Itt emlékeztetem a plébánosokat lelkiismeretbeli kötelességükre, hogy az alkalmazott hitoktatókat rendszeresen ellenőrizzék.
A szent cél érdekében lelkigyakorlatot hirdetek meg, mely minden laikus hitoktató részére kötelező érvényű.
A lelkigyakorlat helye: Szokondi Lelkigyakorlatos Ház.
Időpont: f.é. június 1-3.
Lelkigyakorlat-vezető: Ft. Hársfalvi Ottó kerületi esperes.
A hitoktató részvételéről írásbeli igazolást kérek a plébánostól.


LELKIGYAKORLAT KÁNTOROKNAK


Nr.: 465/2001


Továbbképzéssel egybekötött lelkigyakorlatot szervezünk az idén is egyházmegyénk minden kántora részére. A részvétel kötelező minden kántor esetében, aki ezt a szolgálatot bármilyen formában betölti. Az elmúlt évek szomorú tapasztalataiból okulva ez esetben is jelentést kérek a Ft. Plébános uraktól.
Hely: Szokondi Lelkigyakorlatos Ház.
Időpont: f.é. október 29-31.


HOSSZÚMEZŐI IFJÚSÁGI TÁBOR


Nr.: 466/2001


Örömmel közlöm, hogy június 1-re remélhetőleg elkészül a hosszúmezői ifjúsági tábor rekonstrukciója.
Ez azt jelenti, hogy minden plébániáról várunk a szokondi táborozáshoz hasonló körülmények között üdültethető fiatalokat. Jelentkezési lehetőség: Trepszker Erika SJC, tel.: 061-710.464.


KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS


Nr.: 467/2001


A kárpátaljai papság, az ottani hívek, valamint a magam nevében is szívből köszönetet mondok papjainknak és híveinknek, hogy ismét tanújelét adták a keresztény testvériségnek, a spontán segítségnyújtásnak, a felhívásra bőkezűen adakoztak az árvízkárosultak megsegítésére. "Arról ismerjék meg az emberek, hogy igazi tanítványaim vagytok, hogy nagyobb szeretettel viseltettek egymás iránt." Hála Istennek ezt tapasztaltuk most is!
Őszinte köszönet érte kedves Híveinknek, Papjainknak. Isten fizesse meg!


VISITATIO CANONICA


Nr.: 468/2001


Főtisztelendő
Plébániai Hivatalnak!

Az Egyházi Törvénykönyv előírja, (396. kán.) hogy a püspök köteles az egyházmegyét rendszeresen, legalább ötévenként, meglátogatni. Általános gyakorlat az un. "visitatio canonica", amely nem csupán ellenőrző jellegű, hanem a püspök kapcsolatait erősíti Isten népe rábízott részével.
Szeretném ezt a látogatást minden olyan egyházközségben elvégezni, ahol ez évben bérmálás lesz. Ezért küldöm a mellékelt kérdőívet, és kérem annak lelkiismeretes kitöltését.
Egy-egy látogatást két naposra tervezek, s üdvösnek tartanám, ha találkozhatnék az egyházközség képviselőivel, a hívekkel, az ifjúsággal, esetleg az önkormányzat vezetőivel is.
Úgy gondolom, hogy július 1-ig elegendő idő lesz a felkészülésre. Kérem szíveskedjék megadni két időpontot, mely alkalmas Főtisztelendőségednek, aztán egyeztetünk, s megállapítjuk a vizitáció végső időpontját.


A SZENTATYA ÜZENETE
A HIVATÁSOK XXXVIII. VILÁGNAPJÁRA

2001. május 6. - Húsvét IV. Vasárnapja
Téma: ,,Az élet mint hivatás''


Nr.: 470/2001


Tisztelendő Püspöktestvéreim, kedves Testvéreim az egész világon!

1. A következő ,,Hivatások Világnapjára'' 2001. május 6-án, tehát néhány hónappal a Nagy Jubileum bezárása után kerül sor, témája pedig: ,,Az élet mint hivatás''. Ezzel az Üzenetemmel olyan témán szeretnék veletek együtt elgondolkodni, amely kétségkívül fontos szerepet tölt be a keresztény életben.
A ,,hivatás'' szó jól jellemzi Istennek a szeretet szabadságában minden emberhez fűződő viszonyát, ,,mivel Isten minden egyes ember életét valamely hivatás betöltésére rendelte'' (VI. Pál pápa, Populorum Progressio 15). A teremtés végén Isten rátekintett az emberre, és látta, hogy ,,nagyon jó!'' (vö. Ter 1,31): ,,a saját képére és hasonlatosságára'' teremtette, dolgos kezeire bízta a világegyetemet, és bensőséges szeretetkapcsolatra hívta meg.
A hivatás az a szó, amely az embert a kinyilatkoztatás gazdagságának megértéséhez segíti, és megmutatja létének igazságát. ,,Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás - olvassuk a Gaudium et spes zsinati dokumentumban -. Az ember kezdettől fogva párbeszédre hivatott Istennel, ugyanis csak azért létezik, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből létben tartja, s csak akkor élhet teljesen az igazság szerint, ha önként elismeri ezt a szeretetet és rábízza magát a Teremtőjére'' (19). Ez az Istennel folytatott szeretet-párbeszéd alapozza meg azt a lehetőséget, hogy minden egyes ember a saját, ajándékba kapott vonásaiban és jellemzőiben fejlődhessen, és képes legyen mindennapi élete történetének és alapvető kapcsolatainak ,,értelmet adni'', miközben élete beteljesülése felé igyekszik.

2. Ha az életre mint hivatásra tekintünk, az elősegíti a belső szabadságot, serkenti az egyént arra, hogy előre tekintsen, és elutasítsa azt a felfogást, miszerint az élet passzív, unalmas és banális. Ilymódon az élet értékessé és elfogadott ajándékká lesz, mely ,,természeténél fogva arra törekszik, hogy ismét ajándékká váljon'' (Új hivatásokat egy új Európa számára c. dokumentum 1998. 16b). Az ember akkor bizonyul újjászületettnek a Lélekben (vö. Jn 3,3-5), ha megtanulja, hogy az új parancs útját járja: ,,szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket'' (Jn 15,12). Kijelenthetjük, hogy bizonyos értelemben a szeretet Isten fiainak DNS-e. Ez az a ,,szent hívás, amelyet Isten Krisztus Jézusban az idők kezdete előtt ajándékozott nekünk, mellyel meghívott minket ,,saját elhatározásából és kegyelméből. Ez most lett nyilvánvalóvá a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által'' (2 Tim 1,9-10).
Minden hivatás gyökerénél ott van Emmánuel, a ,,Velünk az Isten''. Ő nyilatkoztatja ki nekünk, hogy nem egyedül kell kialakítanunk az életünket, mert Isten viszontagságaink közepette jelen van. Ő mindegyikünkkel csodálatos, egyedi és megismételhetetlen szeretet-történetet valósít meg, amely egyúttal az emberiséggel és a világegyetemmel is összhangban áll. Ha felfedezzük Istent személyes történelmünkben, és nem érezzük magunkat árvának, hanem tudjuk, hogy van Atyánk, akire teljesen rábízhatjuk magunkat, akkor eljutottunk ahhoz a fordulóponthoz, amely gyökeresen átalakítja a pusztán emberi horizontot, és ráébreszti az embert arra, amit a Gaudium et spes is megállapít: az ember csak akkor találhat teljesen önmagára, ha őszintén elajándékozza magát (vö. 24). A II. Vatikáni Zsinatnak e szavaiban benne rejlik a keresztény egzisztencia és minden hiteles emberi tevékenység titka.

3. Napjainkban azonban az élet e keresztény olvasatának számolnia kell a nyugati kultúra néhány jellegzetes vonásával, amelyekben a mindennapi élet területén Isten gyakorlatilag a peremre szorul. Ezért az ,,élet újraevangelizációja'' érdekében az egész keresztény közösség együttes fellépésére van szükség. Ezen alapvető lelkipásztori feladathoz szükség van azoknak a férfiaknak és nőknek tanúságtételére, akik megmutatják annak az életnek termékenységét, amelynek forrása Isten, ereje a Léleknek való engedelmesség, s mely a Krisztussal és az Egyházzal való egységében találja meg mindennapi fáradozásának igazi értelmét. Fontos, hogy a keresztény közösségben mindenki felfedezze saját, személyes hivatását, és nagylelkűen válaszoljon rá. Minden élet hivatás, és minden hívő arra hivatott, hogy részt vegyen az Egyház építésében. A ,,hivatások imanapján'' viszont figyelmünk sajátos módon a felszentelt szolgák és az olyan keresztények iránti igényre irányul, akik készek az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmakkal vállalt megszentelt élet embert próbáló útján követni Krisztust.
Szükség van a szolgálati papságra, amely ,,a maga részéről különböző helyeken és időkben az Üdvözítő Krisztus szentségi jelenlétének maradandó záloga (Christifideles laici 55), a mely Isten igéjének hirdetése, az Eukarisztia és más szentségek ünneplése által vezeti a keresztény közösségeket az örök élet útján.
Szükség van olyan férfiakra és nőkre, akik tanúságtételük által ébren tartják a megkereszteltekben az evangélium alapértékeit, és felébresztik ,,Isten népében azt az igényt, hogy Istennek a Szentlélek által a szívekbe kiárasztott szeretetére életszentséggel válaszoljon, és így magatartásában az a szentségi konszekráció tükröződjön, melyet Isten a keresztségben, a bérmálásban és a papszentelésben hoz létre'' (Vita consecrata 33).
Bárcsak bőségben élesztene a Szentlélek hivatásokat erre a sajátos konszekrációra, azért, hogy a keresztény népben elősegítsék az evangéliumhoz való mind nagylelkűbb ragaszkodást, és így mindenki számára megkönnyítsék annak megértését, hogy a lét értelme az, hogy láthatóvá tegye Isten szépségét és szentségét.

4. Gondolataimat most arra a sok fiatalra irányítom, akik szomjazzák az értékeket, de gyakran képtelenek rátalálni a hozzájuk vezető útra. Igen, egyedül Krisztus az Út, az Igazság és az Élet. Ezért van szükség arra, hogy segítségünkkel találkozzanak az Úrral, és bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki Vele. Jézusnak be kell lépnie a világukba, kezébe kell vennie élettörténetüket és ki kell nyitnia szívüket, hogy az Ő szeretetének útján járva megtanulják egyre jobban megismerni Őt.
E tekintetben arra a fontos szerepre gondolok, amit Isten Népének pásztorai töltenek be. Szeretném emlékeztetni őket a II. Vatikáni Zsinat szavaira: ,,Elsőként tehát a papok szívügye legyen, hogy az ige szolgálatával, valamint a szolgálat lelkületét és a húsvéti örömöt sugárzó életük tanúságával a hívek szeme elé állítsák a papság nagyszerűségét és szükséges voltát E célra a leghasznosabb a megfontolt és okos lelkivezetés Az Úr hívó szavát azonban soha nem szabad úgy várni, hogy az valamilyen rendkívüli módon jusson el a leendő pap fülébe. Inkább olyan jelekből kell fölismerni és megítélni, melyekből Isten akarata az okos keresztényeknek a hétköznapokban mutatkozik meg; e jelekre a papoknak nagyon figyelniük kell'' (Presbyterium ordinis 11).
Gondolok továbbá a megszentelt életet élő férfiakra és nőkre, akiknek az a hivatásuk, hogy tanúsítsák: Krisztus az egyetlen reményünk. Csak tőle kapunk erőt arra, hogy életünkben úgy döntsünk, ahogy Ő döntött. Csak Vele együtt tudjuk kielégíteni a világnak az üdvösségre irányuló mélységes ínségét. Bárcsak a megszentelt életet élők jelenléte és szolgálata megnyitná a fiatalok szívét és értelmét a remény isteni távlataira, megtanítaná őket alázatra, önzetlen szeretetre és szolgálatra. Bontakozzék ki egyre jobban megszentelt életük egyházi és kulturális jelentősége azokban a sajátos lelkipásztori szolgálatokban, amelyek alkalmasak arra, hogy felkészítsék a fiatal férfiakat és nőket az Úr hívásának meghallására, továbbá arra, hogy e hívásra a lélek szabadságában önzetlenül és bátran válaszoljanak.

5. Most hozzátok fordulok, kedves keresztény Szülők, és arra bátorítalak titeket, hogy álljatok gyermekeitek mellett. Ne hagyjátok magukra őket a kamasz- és az ifjúkor nagy döntéseiben. Segítsétek őket, hogy ne vessék bele magukat a jólét utáni hajszába, és vezessétek el őket a valódi, lelki örömre. Segítsétek őket, hogy szívükben, amelyet sokszor elfog a jövőtől való félelem, visszhangozzék a hit felszabadító öröme. Ahogy tiszteletreméltó elődöm, Isten Szolgája VI. Pál pápa írta: tanítsátok meg őket arra, hogy ,,egyszerűen ízlelgessék azokat az emberi örömöket, amelyeket a Teremtő ad életük útján: a lét és az élet fölötti ujjongó örömöt, a tiszta és megszentelt szeretet örömét, a természet és a csend fölötti békés örömöt, a jól végzett munka néha keserű, de valódi örömét, a kötelességteljesítés fölötti örömöt és megelégedettséget, a szolgálat és a testvéri szolidaritás tiszta örömét, az áldozat igényes örömét'' (Gaudete in Domino I).
A család életét támogassák a hitoktatók és a keresztény tanárok, akik különösen is arra hivatottak, hogy a fiatalokban kifejlesszék a hivatás iránti érzéket. Az ő feladatuk, hogy az új nemzedéket elvezessék Isten rájuk vonatkozó tervének felismerésére, és hogy felélesszék bennük a készséget, hogy ha Isten szólítja őket, ajándékba adják életüket a kapott küldetésre. Fokozatosan meghozott döntések készítik elő őket a teljes ,,igen'' kimondására, amellyel egész életüket az evangélium szolgálatába állítják. Kedves hitoktatók és tanárok! Ennek érdekében segítsétek a rátok bízott gyermekeket, hogy fölfelé tekintsenek, és győzzék le a kompromisszum állandó kísértését. Tanítsátok meg őket arra, hogy bízzanak abban az Istenben, aki Atya, és aki azzal mutatja meg szeretetének mindent felülmúló nagyságát, hogy mindenkinek személyes feladatot ad abban a nagy küldetésben, amelynek célja, hogy ,,megújuljon a föld színe''.

6. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvében olvassuk, hogy az első keresztények ,,állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságban'' (2,42). Az Isten igéjével való találkozás mindig kedvező alkalom a hivatás számára. A Szentírással való foglalkozás segít megérteni azt a módot és azokat a gesztusokat, amelyekkel Isten kiválaszt, meghív, tanít és szeretetében részesít.
Az Eukarisztia ünneplése és az imádság elvezet arra, hogy jobban megértsük Jézus szavait: ,,Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába'' (Mt 9,37-38; vö. Lk 10,2). Miközben a hivatásokért imádkozunk, megtanuljuk, hogy evangéliumi bölcsességgel szemléljük a világot, az élet igényeit és minden ember üdvösség utáni sóvárgását. Ily módon átéljük Krisztusnak az emberiség iránti szeretetét és együttérzését. A boldogságos Szűzzel együtt pedig ki tudjuk mondani: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint'' (Lk 1,28).
Mindenkit arra hívok, hogy lankadatlan imádsággal kérjük együtt az Urat: sohase hiányozzanak a munkások az Ő aratásából:

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása,
aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását,
és szívébe helyezed hívásod csíráját,
ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot,
hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton,
amelyen a Te szereteted megvalósul.
Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva
kiválasztottad és meghívtad az apostolokat, és azzal bíztad meg őket,
hogy hirdessék az evangéliumot, a híveknek jó pásztorai legyenek,
és ünnepeljék az istentiszteletet,
add, hogy ma se hiányozzon Egyházadból a sok szent pap,
aki mindenkihez elviszi halálod és feltámadásod gyümölcseit.
Szentlélek, aki ajándékaid folytonos kiárasztása által
megszenteled az Egyházat,
Áraszd ki a megszentelt életre hivatottak szívébe
az Isten országa iránti bensőséges és szenvedélyes szeretetet,
hogy önzetlen és feltétel nélküli ,,igen'' kimondásával
életüket az evangélium szolgálatába állítsák.
Legszentebb Szűz, aki habozás nélkül
átadtad magad a Mindenhatónak,
hogy megvalósíthassa a megváltás tervét,
önts bizalmat a fiatalok szívébe,
hogy mindig legyenek olyan buzgó pásztorok
akik a keresztény népet az élet útján vezetik,
és olyan megszentelt lelkek, akik a tisztaság,
a szegénység és az engedelmesség által tanúskodnak
feltámadott Fiad felszabadító jelenlétéről.
Ámen.


A Vatikánból, 2000. szeptember 14-én.
II. János Pál pápa



Szatmárnémeti, 2001. április 2.

Reizer Pál
püspök

 


Szatmári Római Katolikus Püspökség, Episcopia Romano- Catolica, Str. 1 Decembrie 1918. Nr. 2. Satu Mare RO-440010 Romania
Tel/Fax: 0040-0261-714955 Tel: 0261-716451 RDS: 0361-809830; 0361-809831 Mobil: 004-0742070011 E-mail: puspokseg@szatmariegyhazmegye.ro