EGYHÁZMEGYEI KÖZLEMÉNYEK - II/2006

P 517 / 2006

HÚSVÉTI ÜZENET

Kedves Testvérek! XVI. Benedek pápa, enciklikájának bevezetőjében szent János levelét idézi: "Szeretet az Isten: és aki kitart a szeretetben, az Istenben él, s az Isten is benne marad"(1Jn 4,16). Ennél szebben - mondja Szentatyánk - nem is lehetne megfogalmazni hitünk lényegét. Benne van, amit Istenről hiszünk: szeretet az Isten; és amit az ember hivatásáról vallunk: arra született, hogy Istenben éljen. Ugyanebben a versben szent János a keresztény létünk mottóját is megadja: "Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne". 
Testvéreim! Mi keresztények hiszünk a Szeretetben! A keresztség szentségében elköteleztük magunkat Istennek, aki "úgy szeretette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne (...) örökké éljen" (Jn 3,16). Keresztény létünk kezdetén nem egy etikai döntés,  vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy személlyel, a feltámadt Jézus Krisztussal, aki életünknek új horizontot, s ezáltal meghatározott irányt ad.

Ha azt mondjuk, hogy a húsvéti misztérium - Jézus halála és feltámadása - hitünk alapja és szíve, akkor azt is mondhatjuk: hitünk alapja a szeretet, és keresztény életünk középpontjában a szeretet dobog.
De hogyan lehet szeretetről beszélni a getszemáni kert vért izzasztó magányában, a nagypénteki ostorcsapások, gúnyolódások, véres keresztút, halálhörgés és csúfos halál láttán? Az Atyaisten mindezt látta és hagyta?! - Tévedés, Testvérek!  Az Atya irántunk való szeretetből nemcsak hagyta, hanem odaadta egyszülött Fiát, hogy megmentsen minket. A mi bűneinkért adta Őt halálra és a mi megigazulásunkért támasztotta fel. A mennyei Atya igazsága, hatalma és Jézus iránti szeretete is megnyilvánult egyszülött Fia feltámasztásában.
- Igazsága, mert Jézus egyetlen személyes bűnt sem követett el, tehát jogos volt a halottak közül feltámasztania;
- Hatalma, mert csak Ő tud életet adni, aki maga az Élet; és
- Szeretete, mert Krisztusnak az emberiség iránti önfeláldozó szeretetére - amely a leghatalmasabb az egész világmindenségben - az Atya feltámasztó szeretetével válaszolt. Szent Ágoston mondja, nehogy azt gondoljuk, hogy Jézust a szegek tartották a kereszten! Ő, aki a vaknak visszaadta a szeme világát, süketnémákat, bénákat, leprásokat meggyógyított, halottakat feltámasztott, az ördögöknek, a viharnak és a tengernek parancsolt, Ő ne szállhatott volna le a keresztről, ha akar? Jézust nem a szegek tartották a kereszten, hanem a szeretete. Vállalta a halált, hogy megajándékozhassa a bűnbocsánattal és az örök élettel mindazokat, akik vágyakoznak rá.

A húsvéti szent Háromnapban átélhettük megváltásunk eseményeit, amelyben Jézus irántunk való szeretete a végsőkig elment. A Nagyszombat esti allelujás ünneplésben, és minden szentmisében, a feltámadt Krisztussal üljük körül a húsvéti oltárt, és Őt fogadjuk szívünkbe a szentáldozással.
A mai evangélium alapvető üzenete, hogy: Jézus él! Nem elvitték a testét a sírból, hanem feltámadt, mert Jézusnak fel kellett támadnia a halálból! A szeretetet nem lehet sírba zárni, a szeretet örök, a szeretet él!
Kis szent Teréz haldokolva mondta: "Nem bántam meg, hogy odaadtam magam a Szeretetnek." Ő megismerte Isten szeretetét, hitt benne, önmagát odaajándékozta neki. Ezt várja tőlünk is az Isten. Vajon mi megbánnánk? - Biztosan nem!

Krisztusban szeretett Testvérek! Fölteszem a kérdést: Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket? És mi hittünk a Szeretetnek? Ne feledjük, Isten előbb szeretett minket! Ezek után a szeretet többé már nemcsak egy "parancsolat" számunkra, hanem válasz részünkről az Isten nagy ajándékára, amellyel a megváltás csodálatos művében közeledik felénk. Kereszténynek lenni annyit jelent: engedni, hogy Isten megajándékozzon minket. Ezt kell, hogy igazolják szavaink és cselekedeteink.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok paptestvéreimnek és a kedves Híveknek kegyelemteljes húsvéti ünnepeket. Húsvét szent öröme és békéje töltse el mindannyiunk szívét, hogy a Feltámadott tanúi lehessünk hitben és szeretetben életünk minden napján. Ámen.

Szatmárnémeti, 2006 Húsvétján

Schönberger Jenő 
püspök