P 299 / 2014.

HÚSVÉTI ÜZENET

Kérem a kedves Paptestvéreket, hogy Húsvét első napján olvassák fel a szentmisén.

Krisztusban szeretett Testvérek!

Külön ajándék számunkra, hogy az idén Kelet és Nyugat együtt ünnepli Jézus Krisztus feltámadásának ünnepét, a Húsvétot, ami nem egyszerűen egy ünnep a többi között, hanem az „ünnepek ünnepe". Milyen szép is, hogy hitünk legnagyobb csodáját együtt ünnepelhetjük. De talán nem felesleges megvizsgálnunk, hogy a mennyei Atya mit akar mondani ezzel az ünneppel? Ugyanis Önátadásunk évében szeretnénk felfedezni Isten mélyebb üzenetét. Úgy érzem, Testvérek, hogy Húsvét ünnepe kettős üzenettel bír számunkra: egyrészt Jézus életére és engedelmességére adott válasz a mennyei Atya részéről, másrészt egy csodálatos ígéret mindazoknak, akik Krisztus példáját követik.

Húsvét mindenek előtt az engedelmesség jutalma. Hogyan látjuk ezt Jézus életében? Amikor a világba lép ezt mondja, nézd Atyám, jövök, hogy teljesítsem akaratodat..., és az Ige testté lett, és szegényen élt köztünk. Istállóban születik, kiszolgáltatja magát a történelemnek és az emberek gonoszságának. Mindez azért történik, mert így akar tanítani és fölkészíteni minket életünk nagy feladatára: Istenre szorultságunk elfogadására. Cselekvésének törvényéül a szelídséget választja és nem az erőszakot, mert tudja, hogy Isten az Ő bölcsességét nem erőszakkal, hanem szeretettel akarja diadalra vinni, és ezt a győzelmet csak a kereszt vereségében érheti el. Meghajlik az Atya akarata előtt. Kérhette volna halálának elengedését, de nem kérte. Kérhette volna, hogy a Föld Édenkertté váljék, ahol többé senki sem éhezik, de nem tette. Ő, a szeretett Fiú, megszüntethette volna a szenvedést, és nem kellett volna alávetnie magát a gyötrelemnek, de nem kérte. Az Isten által teremtett való világot, amelyet az ember engedetlensége a bűn által megrontott, olyan valóságnak fogadta el, amilyen volt.

Ez volt kiindulópontja. Vállalnia kellett a megváltás útját. Vállalnia kellett a Kálváriát. Vállalnia kellett a teljes önátadást. Jézus lehajtja fejét és elfogadja a valóságot, a kicsúfolást, megostorozást, keresztre feszítést. Ennyi gonoszság súlya alatt beleveti magát Isten akaratának végtelen tengerébe, azért, hogy Neki engedje át a megoldhatatlan megoldását és az ellentétek kiegyenlítését. Az Atya pedig elfogadta ezt az engedelmességet, amely megváltotta minden engedetlenségünket. Elfogadta ezt az alázatot, amely eltörölte minden fölfuvalkodottságunkat. „Hódolatáért meghallgatásra talált" - írja a Zsidókhoz írt levél (Zsid 5,7). A Filippi levélben pedig azt olvassuk: „Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell. ... Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek" (Fil 2,6.8-9). Vagyis föltámasztotta őt a halálból. Krisztus föltámasztása Isten válasza a Jézus által mindvégig tanúsított önátadására. A halál mélységébe zuhan, elmerül Isten akaratának végtelen tengerébe, és az Atya hatalma révén fölszáll a föltámadás határtalan fényébe, hogy „minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr" (Fil 2,11).

Kedves Testvérek! Másodszor, a Húsvét ígéret mindazoknak, akik Krisztus példáját követik.

A föltámadott Krisztusban az ember támad föl. Föltámad mindörökre. Üdvösségünk titka abban a befogadásra kész magatartásban rejlik, amelyet Krisztus átélt, és amelyet mindannyian újra átélünk a Krisztus által hirdetett keresztség szentségében. Elmerülünk a halál vizében, és föltámadunk Krisztussal egy új életre! Aki véglegesen elfogadja Isten akaratát, és felsőbbrendűsége előtt meghajolva hagyja magát a misztérium mélyére sodortatni, az kikerül a halál vizeiből a Krisztusban való föltámadás boldogító fényére. Ekkor valóban boldogsággá válik mindaz, amit Jézus boldognak mondott, bár mi nem értettük. E szavak: „boldogok a szegények", „boldogok, akik sírnak", „boldogok, akik éheznek", „boldogok, akiket üldöznek", káromkodásként hangzanának a szegények, éhezők, sírók, üldözöttek fülében, ha nem fejeznék ki Krisztus győzelmét az emberi valóság hiányosságai fölött. Jézus szavai minden szempontból esztelenségnek tűnnének, ha kimondásukkor nem lett volna tudatában az ember biztos fölszabadításának, aminek föltámadása a garanciája. De hogy szabadok legyünk, Testvérek, ahhoz előbb nekünk is meg kell halnunk saját magunk számára, és el kell kezdenünk Istennek élni. Ez az igazi Húsvét, amikor „frigyre lép isteni és emberi, földi és mennyei" (Exultet). Akkor leszünk igazán boldogok, ha Krisztushoz hasonlóan bele tudunk simulni Isten akaratába alázatban, engedelmességben, őszinte önátadásban. Mert ugyan szép ez a világ, de Isten egy csodálatosabb és sokkal szebb országot készít az őt szeretőknek a feltámadás csodájában.

Krisztus sírja üres, Krisztus feltámadt, megdicsőülten él és Atyja országába hazavár. Az idei Húsvéton adjam át egészen magamat Neki, és mondjam Jézus Kistestvérei Rend alapítójával: „Mennyei Atyám! Rád bízom magam. Tégy velem úgy, amint Neked tetszik, bármi legyen is, megköszönöm. Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok. Csak akaratod teljesüljön bennem és minden teremtményedben, más vágyam nincs is, Istenem. Kezedbe ajánlom lelkemet; Neked adom azt, Istenem, szívem egész melegével, mert szeretlek téged, és ez a szeretet késztet arra, hogy teljesen neked adjam magam, mérték nélkül, határtalan bizalommal kezedbe helyezzem életem; mert hiszen Te vagy az én Atyám!" (Boldog Charles de Foucauld)

Ezekkel a gondolatokkal kívánok paptestvéreimnek, szerzeteseinknek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú testvéremnek örömteli, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket.

Szatmárnémeti, 2014 Húsvétján

† Jenő

püspök

P 300 / 2014.

Imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért!

A Húsvéti ünnepkörben, különösen Hivatásvasárnap, kiemelten figyelünk Jézus kérésére, amikor hivatásokért imádkozunk. Aggódva tapasztaljuk, hogy a hivatások száma, különösen Európában és lassan országunkban is, egyre csökken. Tisztelettel kérem Paptestvéreimet, ahol elfelejtődött, elevenítsük fel régi szokásunkat, hogy hivatásokért imádkozunk. Ezért jelen körlevelemmel elrendelem, hogy minden elsőszombatot megelőző vasárnap hirdessük: „szombaton elsőszombat, imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért". A mellékelt imát pedig az elsőszombati szentmise végén végezzük el. Tanácsolom, hogy ezt az imát az öntapadós résszel ragasszuk be a Preoratorba, hogy mindig kéznél legyen, és ne kallódjon el.

P 301 / 2014.

Végrendeletek aktualizálása

A tavaszi Papi Gyűlésen ismét szóba került a végrendelet témája illetve annak helyes elkészítése. Mivel az 518/2009-es számú körlevelemben erről részletesen rendelkeztem, itt csak megismétlem és hangsúlyozom a már leírtakat. A végrendeletet minimum 5 évenként meg kell újítani, illetve ha időközben jelentős változások adódtak az előző végrendelethez képest. A végrendelkezést a polgári törvénykönyv szabályozza. Törvényes alakiságát és tartalmát szolgálják az alábbi szempontok, melyeket kérem, minden alkalommal tartsunk be, valahányszor új végrendeletet készítünk, mivel ellenkező esetben a végrehajtásnál jogi problémák adódhatnak.

Ahhoz, hogy a végrendelet érvényes legyen, szükséges, hogy az illető saját anyanyelvén, teljes egészében saját kézírásával írja, dátummal és aláírással ellátva. Amennyiben géppel írná valaki végrendeletét, közjegyző előtt kell hitelesíttetni. Saját kezűleg írt végrendeletnél ez nem szükséges. A végrendelet elején a bevezetőben rögzíteni kell a rendelkező személy nevét. Rendelkezni kell az összes ingó és ingatlan tulajdon örökléséről. Személygépkocsi esetében meg kell adni típusát és rendszámát. Az ingatlan helyrajzi számát fel kell tüntetni. Rögzíteni kell a bankszámla számot, vagy más értékpapír számát is. Bele kell írni, hogy a személyesen felvett és elvégzett intenciók nyilvántartása hol található. Rendelkezni kell a temetés helyéről és módjáról. Meg kell határozni a végrendelet végrehajtóját. A végrendelet két példányban készül. Az egyik példányt lezárt borítékban át kell adni az irodaigazgatónak. A borítékra legyen ráírva a végrendelkező neve és a végrendelet készítésének dátuma!

Ismételten kérem Paptestvéreimet, akinek már régi a végrendelete vagy keltezési dátuma nincs feltűntetve a lezárt borítékon, sürgősen újítsa meg és tegye naprakésszé! Tisztelendő Testvéreim megértő és cselekvő közreműködését ezúton is köszönöm.

P 302 / 2014.

Változás Krasznaterebes és Domahida ellátásában

F.é. április 1-i hatállyal Krasznaterebes oldallagos ellátásával megbíztam a nagymajtényi plébánost. Domahida ellátásával pedig megbíztam a börvelyi plébánost.

Szatmárnémeti, 2014. április 16.

püspök