RO HU DE
Kategóriák
2024. március. 29.

Köszöntjük
nevű látogatóinkat.

Tematikus év:
Eseménynaptár
  
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Élet a hitben:
A Krisztus-közösség Éve
2015. 12. 10.     

Arra való az elkövetkező két év, hogy éljük meg tudatosabban és teljes örömében azt, hogy mi összetartozunk - mondta Ft. Egeli Ferenc püspöki titkár előadásában, a Lelkipásztori Napokon.

 

Ft. Egeli Ferenc püspöki titkár a november-végi lelkipásztori napok második napján mutatta be az egyházmegye következő két évének, a Krisztus-közösség Évének a felépítését, a hozzá kapcsolt gondolatkört, az elérni kívánt célokat. Előadásának leiratát alább közöljük:

 

"A lelkipásztori tervünkben a mostani tematikus évek négy éves ciklust alkotnak. Ennek ugye két része van, az első két évet, az Önátadás Évét adventet megelőzően zártuk le, most pedig megnyitjuk a Krisztus-közösség Évét. Mindig úgy építettük fel a lelkipásztori terv egyes ciklusait, hogy természetes folyamatot adjanak, összekapcsolódjon egyik év a másikkal, illetve végül egy egészbe álljanak össze.

 

Az elmúlt két évnek az volt a rendeltetése, hogy az Istennek való átadottságunkban erősödjünk, mélyüljünk, szilárduljunk. Ennek a természetes következménye az, hogy, ha Istenhez közelebb kerülünk, szorosabbá válik vele a kapcsolatunk, de ezáltal testvéreinkkel is, akik szintén hozzá tartoznak. Ilyen módon született meg az az elgondolás három évvel ezelőtt, hogy legyen egy Önátadás Évét jelentő kétéves rész, majd utána a Krisztus-közösség Éve, szintén két évben kibontva. Szükségét éreztük ugyanis, hogy legyen egy a közösségre vonatkozó rész a mostani ciklusunkban is.

A teljesebb megértéshez egy kicsit távolabbról kell elindulnunk. Nálunk a népegyház jelleg uralja még az egyházképet, illetve az egyházhoz tartozást. Közösségileg, csoportban, plébániai, "falusi" szinten tartozunk egy plébániához. A közösséget természetes adottságként vesszük, ebbe beleszülettünk. Gyermekkorunkban megkereszteltek minket, szüleink arra neveltek, hogy vallásos életet éljünk, templomba jártunk gyermekkorunktól kezdve. Ez az általános helyzet, az egyházhoz tartozás adottság. De ezt meg kell tölteni tartalommal és öntudattal.

 

A hagyományos egyházképben a II. Vatikáni Zsinat hozott változást és döbbentette rá az egyház vezetését arra, hogy az intézményi felépítettségtől a kisebb léptékek felé el kell mozdulni. Nem elég azt tudni, hogy az anyakönyvek alapján hány hívünk van, nem tömegében kell látni a híveinket, hanem az egyenkénti hívek arcát kell észrevenni. A II. Vatikáni Zsinat elkezdte kibontani az egyházat, megmondta, igazából milyen kell az, hogy legyen. Bibliai képekkel próbálta felvázolni: Isten szántóföldje, Isten népe, Krisztus misztikus teste. Mi, mint a testnek az egyes tagjai, összetartozunk, mindenkinek megvan a helye, a fontossága, és ennek a tudatában kell lennünk, mert csak akkor fog működni az egész test, ha minden kicsi rész, sejt teszi a maga dolgát. Az egyház ilyenfajta felépítését maga, Jézus Krisztus kezdte kialakítani. Meghirdette Isten országát, embereket gyűjtött maga köré: a tizenkét apostolt, a hetvenkét tanítványt. De a hozzá tartozók nem voltak még intézményesen nyilvántartva. Konkrétan arcot akkor kapott a közösség, amikor Pünkösdkor a Szentháromság nevében meg is keresztelték az apostolok azokat, akik magukra vállalták Krisztus tanítását és létrejött az első, mintegy háromezer tagból álló plébániaközösség.

 

Krisztus azt is mondta az egyházról, hogy az olyan személyes közösség, mint amilyen a család. Jól tudjuk, hogy a családot Isten a teremtéssel alapította meg, nem ember által kitalált intézmény. Ennyire alapvető az egyházhoz való tartozás is. De ugyanakkor ennyire természetes is kell, hogy legyen az egyházon belül a közösségi érzés: én hozzá tartozok testvérként a másikhoz, van atyám, vezetőm, van aki megadja a lendületet, az irányt, és aztán annak megfelelően cselekszünk, épp mint egy családban.

Jézus szavai is ismerősek, amikor azt mondja, azok az ő rokonai, akik megtartják a Mennyei Atya akaratát. Ilyen módon érezzük azt, hogy természetes közösségünk nekünk az Egyház, ennek az érzésnek pedig alapja a Krisztushoz tartozás. Ezért mondta Jézus, hogy nélküle semmit sem tehetünk. Ő a szőlőtő, mi a szőlővessző, és ha ez utóbbi nincs szerves kapcsolatban a szőlőtővel, akkor nem való semmire. Nekünk ezt a szerves kapcsolatot kell keresnünk Krisztussal, ő fog egybe minket és általa lesz a közösségünk termő, gyümölcsöző, életet adó.

 

A Krisztus-közösség Éve céljaképp, ilyen módon azt gondoltuk, hogy arra való ez az elkövetkező két év, hogy éljük meg tudatosabban és éljük meg teljes örömében azt, hogy mi összetartozunk. A közösségi érzésünkben erősödjünk meg. Abban az érzésben, örömben, hogy mi mindnyájan testvérek vagyunk, közünk van egymáshoz és felelősséggel is tartozunk egymásért. Senki sem tehet fel olyan kérdést, hogy mi közöm nekem a másikhoz, még akkor sem, ha az a másik csupán mellette ül a templomban. Ha már ott van, az azt jelenti, hogy mi közösen járunk valamilyen utat, közösen keressük az Istennel való kapcsolatot, és ilyen módon nekem fel kell figyelnem rá.

 

A megvalósítását tekintve milyen segítségünk van ahhoz, hogy a közösségi érzést közelebb hozzuk? Már eleve adottak nekünk kisebb közösségeink a plébánián belül. Ezek a kisközösségek gyakorolták a Hitmélyítő találkozókat eddig is, és nyilván, hogy a meglévőre kell építenünk. Tehát erősítsük meg a meglévő közösségeket. A meglévő közösségek fognak kedvet adni az új tagoknak, hogy ők is, akár bekapcsolódjanak ezekbe a közösségekbe, akár új közösséggé legyenek. A plébániára azt is szokták mondani, hogy az a közösségek közössége. Egy ezerötszáz tagú plébániát például nehéz egy kézben tartania a plébánosnak, csak, ha megvan az egész tagozódása, ha mások részt vállalnak a felelősségben és a kisebb csoportok vezetésében, akkor lehetséges. Ki kell alakítani tehát a plébánián a közösségeket, és így lesz az egészében élő, minden egyes tagjában aktív. De fontos, hogy a meglévő közösségek mellé új közösségek szülessenek, és ezek összekapcsolódjanak egymás között plébániai szinten, egyházmegyei szinten és a világegyház felé. Ehhez tehát segítséget jelenthetnek a Hitmélyítő találkozók, amelyeket folytatunk. Ugyanígy segítségül szeretnénk hívni minden további alkalmat, ami találkozást jelent a plébánia életében: akár a búcsú megünneplésében, az első áldozás, a bérmálkozás, akármilyen a megszokott élethez tartozó esemény kapcsán, de azokon túl is. Szorgalmazzuk a találkozókat plébániák, közösségek között is.

 

A következő év mottója Jézus főpapi imájából származik - 'Értük könyörgök'. Ez az ima az utolsó vacsorán hangzott el, amikor már búcsúzott az apostoloktól és fel akarta ébreszteni az ő felelősségüket, illetve mintegy átadni a stafétabotot, hogy azután ők folytassák azt a művet, amit ő betetőzött a megváltással. Ez működik a mostani egyházban is.

Krisztus megerősítette, hogy velünk marad a világ végéig, értünk könyörög továbbra is minden nap a világ végéig. Az egyháznak továbbra is éltetője marad, mi ezt próbáljuk megjeleníteni.

 

Ez a mottóból is kiérezhető, de a logó megalkotásában is ez a gondolat vezetett. Krisztus és az ő könyörgése az, ami összeköt bennünket. Szimbólumait tekintve: a kereszt Krisztust jelképezi, aki fentről, a mennyből olvad bele a közösségeinkbe. Itt van közöttünk és az ő könyörgő keze tartja fenn az Egyházat.

A plakát megjeleníti az egészet, hordozója a címnek, a logónak és a mottónak, és a háttérben egy búzamező látható, ami szintén keresztény szimbólum. Az Eukarisztiával kapcsolatban szoktuk említeni, hogy sok-sok búzaszem alkotja azt a szentostyát, ami Krisztussá válik a konszekráláskor. Hasonlóképp, mi is sok-sok kis búzaszem vagyunk az Egyházban, ami egy közösséget, az ősszentséget jeleníti meg.

 

Ez a Krisztus-közösség Éve alapelgondolása, és ehhez kérjük mi Istennek a támogatását, irányítását, útmutatását, hogy ennek megvalósításában vezessen bennünket az elkövetkező két évben."


Szatmári Római Katolikus Püspökség, Episcopia Romano- Catolica, Str. 1 Decembrie 1918. Nr. 2. Satu Mare RO-440010 Romania
Tel/Fax: 0040-0261-714955 Tel: 0261-716451 RDS: 0361-809830; 0361-809831 Mobil: 004-0742070011 E-mail: puspokseg@szatmariegyhazmegye.ro