Nagy számban gyűltek össze a túrterebesi hívek a templomuk udvarán vasárnap délelőtt, hogy Nagyboldogasszony ünnepén részt vegyenek a búcsún. A szabadtéri szentmisét Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök paptestvéreinek jelenlétében celebrálta. A bevonulást követően a püspök atya megáldotta az udvaron álló, felújított keresztet, köszöntötte híveit és megemlékezett a huszonöt évvel ez előtt történt pappá-szenteléséről: „Nagyboldogasszony ünnepe mindig összegyűjt bennünket, a világ minden részére elszakadt falubelieket, és a vendégeket is, mert mindannyian szeretjük a Szűzanyát. (...) Huszonöt éve, hogy itt celebráltam az első szentmisémet. Köszönöm azt a sok imát, amit értem végeztek, köszönöm tanáraimnak áldozatos munkáját, püspökömnek a felszentelést, paptestvéreimnek a szeretetet és az imát. Mindent köszönök és kérem, hogy továbbra is imádkozzatok értem."

A templomudvart két oldalról betöltő hívek előtt, szentbeszédében Jenő püspök az evangéliumból merítve emelte ki a Szűzanya bátor Isten-igenlését: „A Boldogságos Szűz Mária úgy élt, mint egy közülünk, egyszerűen, de Isten szeretetében. Mária igenjével kezdődött minden. Megkezdődött az a csodálatos mű, amit Isten már rég megígért az embereknek: elküldi egyszülött fiát. De megkezdődött Mária keresztútja is, mert amíg Ő otthon volt nyugodtan, a názáreti kis hajlékban, Isten áldásában valóban boldog volt. Érezte ugyanakkor, hogy útra kell kelnie és ezzel elkezdődött utazása, ahol a szenvedés várt rá. (...) Az úton mindig a kereszt és a fájdalom kísérte, de vállalta ezt az utat, mert az az 'igen', amit kimondott, az akkor is 'igen' maradt, amikor Isten megpróbálta Őt és szenvedéssel látogatta meg."

A túrterebesi hívekhez szólva Nm. Ft. Schönberger Jenő folytatta az útonlevés gondolatát: „Olyan sokan ti is úton vagytok és olyan sokan messziről jöttetek haza. Talán a Boldogságos Szűzanya életéről a magunkéra vonatkoztathatjuk, hogy valóban, amikor útra keltünk minket is sokszor a kereszt kísért. Szenvedés várt ránk, az el nem fogadottság, a kitaszítottság, a hontalanság érzése. Akkor úgy tekintettünk haza, úgy gondoltunk a családi otthonra, ahol mindent megkaptunk, mint arra a názáreti otthonra, ahol Mária élt. Ott boldogok voltunk, de valami azt mondta, hogy menjünk és mennünk kellett. Remélem azonban, hogy egy valamit mindig magatokkal vittetek: Mária szeretetét. (...) S akik most azért vagytok itt, hogy Őt köszöntsétek, tudjátok meg, hogy a Szűzanya nem otthon vár bennünket, hanem még ma is mindig úton van. Azért, hogy a gyermekei ne legyenek egyedül, azért, hogy azt a szenvedést, amit az élet a mi számunkra ró ki, velünk megossza. A Boldogságos Szűzanya, a mi Égi Édesanyánk nem tétlenül vár bennünket a mennyei hazában. Ma is dolgozik, imádkozik, ma is értünk küzd és könyörög."

A szentáldozást követően Ft. Ilyés Csaba ugocsai esperes kívánt áldást és kegyelmet a Püspök atyának, huszonöt éves papszentelési évfordulója alkalmából, „hogy valóban a kegyelmet és a békét közvetítse, püspöki jelmondatához híven". Megköszönte ugyanakkor a püspöknek és a híveknek, hogy eljöttek, köszönetet mondott az adományokért és a segítségért, a búcsúra való felkészülésben. A szentmise végén a Püspök atya Nagyboldogasszony tiszteletére megszentelte a kereszt köré elhelyezett virágokat, majd a hívekkel együtt részt vett a fiatalokból álló fúvószenekar első fellépésén.

Nézze meg galériánkat külön oldalon!