Az egyházmegye pasztorális terve alapján ugyanis idén ezen a területen gondolkodnak együtt és próbálnak nagyobb fejlődést, eredményeket elérni a főesperesség plébánosai, a különböző egyházközségekben működő lelkiségi csoportokkal, híveikkel szorosan együttműködve.

A tematikus napon ennek megfelelően nagy számban jelentek meg a főesperesség papjai és lelkiségi közösségeinek képviselői, akik késő délutánig tanácskoztak a fiatalság helyzetéről, a plébániájukon zajló munkáról, és a kitűzött célokról.
A program elején Ft. Reszler Mihály főesperes köszöntötte a résztvevőket és vázolta fel napjaink fiatalságának helyzetképét. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy a találkozón a problémák megállapításán túl megtalálják azokat a lehetőségeket, amelyek továbblépésre ösztönöznek és ezzel együtt segítenek „önmagunknak, gyermekeinknek és fiataljainknak a mélyre evezni. Abba a mélységbe, amelyben Krisztus vár ránk és nem azt ígéri, hogy könnyű lesz, hanem elénk tárja azt a vihart, amelyben bíznunk és szeretnünk kell."

Ft. Seffer Dániel spirituális tartotta meg a nap előadását „Gyermek és ifjúsági pasztoráció - korlátok és lehetőségek" címmel. Előadásában a fiatalság Egyházban való jelenlétét emelte ki. "Sokszor emlegetjük, hogy a holnap egyháza a mai fiatalokból fog állni. Mindemellett napjaink fiatal generációja fel akarja hívni figyelmünket egy fontos dologra. 'Ha azt mondjátok nekünk: ti vagytok a jövő, akkor miért nem foglalkoztok velünk eleget a jelenben?' Ezt az odafigyelést, II. János Pál Pápa óta egyre intenzívebben gyakorolja egyházunk. De egyre inkább érezzük mi is felelőseknek magunkat abban, hogy kellő felkészültséggel, építő bátorsággal kell újra a fiatalok felé fordulnunk és Krisztushoz vezetnünk őket."

Mint mondta, az egyháznak nagyobb szüksége van az ifjúságra, mint bármikor. „Szüksége van a tehetségére és munkájára, békevágyára és a közösség utáni vágyára, ötleteire és álmaira. Ha pedig fiatalokat akarunk magunk körül, akkor nekünk kell utánuk mennünk." Meglátásában, ma még inkább ki van téve egy fiatal azoknak a káros sugárzásoknak, melyek a gyors iramban változó Világ eszmei áramlataiból áradnak. Mára nagyban megváltoztak a fiatalok életkörülményei, megváltozott lelki világuk, ezzel együtt pedig átértékelődtek a családi kapcsolatok is, és egyre nagyobb teret kaptak a személytelen, virtuális barátságok.

Ft. Seffer Dániel ennek megoldására „hús-vér közösségeket" mutat fel a fiatalok számára, olyan közösségeket, amelyek valóságot, valós kapcsolatokat hozhatnak. Az egyház ebben is segítségére lehet a fiatalságnak.
Az előadás fontos pontjaként emelte ki ugyanakkor, hogy szükség van a fiatalokkal foglalkozó, őket felkaroló személyekre, akik hiteles példaképeket adhatnak nekik. A velük foglalkozni akaró és az őket felkaroló személyek és intézmények ebben megkerülhetetlenek ugyanúgy mint a különböző közösségek összefogása.
A plébániai életbe való bevonásukra Seffer Dániel számos módszert is megfogalmazott, mint a fiatalok általi megszólításuk, a liturgiába való bevonásuk, vagy a játékok beépítése a hittanórába.

A fiatalokkal való munka tekintetében egyházmegyénk kincseiként említette a két líceumot, amelyeknek nagy szerepük van a gyerekek katolikus nevelésében. Ezt nyomatékosította az az előadás is, amelyet Ft. Seffer Dániel helyzetértékelése után mutatott be a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Líceum XI. B osztálya, a vak ifjú Krisztus általi meggyógyításáról.

A tematikus nap két ízben is asztalhoz ültette a résztvevőket, hogy együtt gondolkodjanak a fiatalok és az egyház helyzetéről, a velük való foglalkozásokról, illetve a különböző plébániákon történő ifjúsági munka kapcsán. A kiscsoportos megbeszélések eredményeit aztán plénumok során tárták a hallgatóság elé.
A beszélgetésekből jövő impulzusok, visszajelzések fontos üzenetek, amelyek nagyban befolyásolhatják a fiatalokkal való további munkát.
Erre lett kiélezve a tulajdonképpeni egész tematikus nap: a helyzetkép felállítása mellett megfogalmazni a megoldás lépéseit - amelyet sikeresen teljestett.