Új szerzetest köszöntött szerda este Nagykároly, hiszen Boldog Celestina Donati emléknapján a Piarista Nővérek Kongregációjának tagja lett Tóth Borbála. A különleges eseményre sokan elmentek imádkozni az új hivatás kiteljesedéséért, Isten kegyelméért.

Az este hat órától kezdődött szentmise elején, Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a Megszentelt Élet Éve kapcsán elmélkedett a szerzetesi életről: "Advent első vasárnapjával, Ferenc pápa, a világegyház számára meghirdette a Megszentelt Élet Évét. Maga is szerzetes lévén, szerzetes testvéreit és nővéreit arra hívja, hogy hálával tekintsenek a múltra, szenvedéllyel éljék a jelent és reménységgel öleljék át a jövőt. A szerzetesi hivatás tanúságtétel a nagy és egyetemes egységről és harmóniáról, Isten szeretetéről és feltétlen uralmáról életünk és az egész világmindenség felett. Ma itt, a nagykárolyi Kalazanci Szent József templomban örömmel ünnepeljük a Piarista szerzetesnővérekkel Boldog Celestina Donati anyát, rá emlékezve, aki Kalazanci Szent József lelkiségében lett a Piarista Nővérek Kongregációjának alapítója. Örömünket növeli a szerzetes fogadalomtétel és beöltözés."

A szentmise elején a püspök köszöntötte a híveit és papjait, külön kiemelve a vendégeket, Sr. Anna Lucia D'Ospina generális anyát, Sr. Maria Pia Boccacci és Sr. Angela Maria Franega főnővéreket, Ft. Labancz Zsoltot, a piarista rend magyarországi tartományfőnökét, a magyarországi férfi szerzetes-elöljárók konferenciájának újraválasztott elnökét, Ft. Ruppert Józsefet a romániai piarista rendtartomány megbízott felelősét, Ft. Vereb Zsoltot, a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóját, valamint a jelenlevő további piarista atyákat és kispapokat. Kérte Boldog Celestina anya közbenjárását, a fogadalmas nővéri életét kezdő Tóth Borbála, és a fogadalmat újító, Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér számára. Kérte ugyanakkor Isten áldását, a piarista rend nagy családjának minden tagjára.

Az evangélium olvasása után kezdődött meg Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér fogadalmának egy évre történő megújítására: felolvasta, majd az oltáron aláírta a fogadalom szövegét tartalmazó iratot. Tóth Borbála első fogadalomtételének és beöltözésének szertartása ezt követte. A generális anya nevén szólította a novíciát, aki a próféta szavaival válaszolt: "hívtál, itt vagyok." A főnővérhez intézte kérését, melyben felvételét kérte a piarista nővérek kongregációjába.

A szentbeszéd ezután hangzott el Ft. Vereb Zsolt részéről. A piarista atya szintén a Megszentelt Élet Éve gondolatkörével indította szentbeszédét, kihangsúlyozva, jellé kell válni. "Mi haszna a sónak, ha ízét veszti? A lámpást sem azért gyújtják, hogy véka alá tegyék... A hegyre épült város sem rejthető el... Ugyanígy, egy szerzetesnek is, mint a sónak, ízesnek kell lennie, mint a gyertyának, világítania kell a sötétben, és nem rejthető el. Az európai kereszténység mintha elvesztette volna ezt a jel szerepét. Egyfelől elkényelmesedett, elaltatta a lelkiismeretét, relativizálta a jót, másfelől pedig megfélemlítetté vált, mert a társadalomban uralkodó liberális eszméket képviselők állandó tűz alatt tartják. Ma bármilyen deviancia tolerálható, csak a kereszténység megbocsájthatatlan. (...) Nehezen értelmezhető, sok aggodalomra okot adó korunkban nagyon is szükségünk van az Isten kegyelmére, a racionális józanságra és tisztánlátásra. Nem holdvilág-kanalazó, álmodozó, a múltbéli hagyományok farvizén utazó keresztényekre van szükség, hanem olyan szentekre, akik olyan nagyok, hogy a lábuk egészen a földig ér. Nem kétségbeesett jajveszékelőkre van szükség, hanem tettrekészekre, akik bíznak az isteni gondviselésben és irgalomban, akik derűvel, humorral, jókedvvel, szentséggel, fáradhatatlanul mosolyogják bele a világba Isten szeretetét. Minden kornak megvannak a hiteles apostolai, és ilyen volt az ezerötszázas évek végén, az ezerhatszázas évek első felében Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója, és ilyen volt az 1848-ban született Boldog Celestina Donati anya is."

Vereb Zsolt az alapítóanya példáját Nagykárolyra vetítette: "Celestina Donati életpéldája megerősít minket is abban, hogy mi is képesek vagyunk a szép szeretetre. Az ő kisugárzása és varázsa tölti be ezt a nagykárolyi közösséget is, amelyben pillanatokon belül Bori nővér leteszi első szerzetesi fogadalmát. A kimondásra kerülő szavakat már jóval korábban megelőzte egy belső, egyszerre szabad, és szabaddá tevő döntés. Egy csodaszép ajándékozás ez. De mit ajándékoz Bori nővér az Istennek? A javait, a képességeit Istentől kapta, így legfeljebb visszaadhatja azokat. Ő maga eddig is Istené volt, mint mindegyikünk. Az élete szintén az Istené. Akkor mit adhat Istennek? A mindennapok kitartó, szeretetből fakadó hűségét adhatja, mint ahogy Isten, ezt a fogadalmat elfogadva, szintén a hűségéről biztosítja a fogadalomtevőt. Legyünk imádságos kísérői és tanúi e csodának. Segítsük Bori nővért, és a többi kedves nővért is, hogy krisztusi jel szerepüket továbbra is hatékonyan tudják megélni tündéri leányaik körében, beteg világunk sebeinek gyógyítása közepette."

A prédikációt követően Tóth Borbála az oltárnál, az általános elöljáró kezébe tette le egy évre szerzetesi fogadalmát, aki új nevén szólította - "ettől kezdve a neved, Isten anyjáról nevezett Borbála nővér" -, az oltáron aláírták a fogadalom szövegét tartalmazó iratot, Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök megáldotta a szerzetesi ruhát, amit Borbála nővér magára öltött, végül pedig átvette a keresztet és a piarista nővérek családjának konstitúcióját. Ezután a nővérek mind megújították fogadalmukat, a szentmise pedig az Eukarisztia liturgiájával folytatódott.

A szentmise végén a püspök a hívekhez szólt, buzdítva őket, hogy azoknak példájára, akik mertek a szeretet áldozatai lenni, merjenek ők is mind, ott, ahol vannak, a szeretet továbbadói lenni.

További képek: