Nagybányán már a XIV. század második felében volt kolostora a minoritáknak, de az a XVI. század közepe táján a török hódítás és a vallási villongások napjaiban elpusztult. A ma is fönnálló kolostor eredete 1692-re vezethető vissza. 1703. augusztus 14-én azonban Rákóczi hadai elfoglalták Nagybányát, és mivel azt hitték, hogy a minoriták a németeket támogatják, ezért elűzték őket. A kolostor és a templom a város ostromakor leégett.

1710 végén küldték Nagybányára a fiatal (27 éves), de nagyra hivatott P. Kelemen Didák minorita atyát, aki bár tudott a nagybányai helyzetről, mégis meglepték a helyszínen találtak. Fáradozásának gyümölcseként Nagybányán újra fellendült a minorita szerzetesi élet. Tanítás, betegápolás, evangelizálás területén nagy érdemeik vannak, de még a moldvai misszionáriusok közt is több nagybányai minorita szerzetest találunk.

Az utóbbi ötven év viszontagságai után, bár a rendház törvényes visszaadása még várat magára, a minorita testvérek visszatértek Nagybányára. Nm. Ft. Schönberger Jenő a szentmise elején, a történelmi háttér ismertetése után nyilvánosan köszöntötte a Nagybányára érkezett - Bogdan Florin Gheorghiţă OFM Conv., Lăcătuş Ştefan OFM Conv. Matieş Stănică OFM Conv. - minorita testvéreket és köszönetet mondott Kalna Zsolt magyar és Emilian Catalin román provinciális atyáknak, hogy a minoriták visszatérése megvalósulhatott.

A nagy ferences szent, Páduai Szent Antal kapcsán prédikációjában elmondta: A fennmaradt írásokból három vonalat figyelhetünk meg, amelyek a Szent teológiai tanítását áthatják. Elsőként, Szent Antal arra tanít, hogy a keresztény ember kell terjessze a Krisztus-hitet a világban. Másodjára, Isten segít, bármilyen helyzetben is legyünk. Bármilyen imára válaszol, csak igaz és tiszta szívből érkezzen az. Az imáink beteljesülésének akadályaként áll a bűn, hibáink, amleyeket nap mint nap elkövetünk embertársaink és Isten ellen. Szent Antal harmadik legfontosabb tanításaként, Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a Szűz Máriára vonatkozót jelölte meg. Szent Antal a bűnösök mentsváraként mutatja be a Szűzanyát. Azok, akik imával fordulnak hozzá, hasonlóak azokhoz, akik a középkorban védő várakba vonultak, hogy büntetésüket elkerüljék.

Prédikációja végén, Schönberger Jenő püspök visszatért a bevezetőben használt metafórához: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés". „Kérjük a szűzanyát, hogy Krisztus szavaira válaszolva mi is hozzájárulhassunk ahhoz, hogy egyre több munkás legyen az aratásban. Adja meg nekünk azt a boldogságot, hogy mi is működhessünk abban, hogy minél többen válaszoljanak Isten hívására."

A szentmise végén a püspök atya megszentelte a hozott liliomokat, majd a misét követően a Szent Antal ereklye előtt imádkozhattak a hívek.