Augusztus 22-én a kolozsvári Szent Mihály plébániához tartozó Szentegyház utcai díszteremben tüntetett ki erdélyi közéleti személyiségeket Schmitt Pál magyar köztársasági elnök. A kitüntetettek között két szatmári személy is szerepelt, Ft. Dr. Schupler Tibor a Szatmári Római Katolikus Püspökség gazdasági igazgatója, a szatmárnémeti Kálvária templom német közösségének plébánosa, egykori Szatmárnémeti Caritas igazgató, és Ft. Pallai Béla görög katolikus címzetes esperes, parókus.

Ft. Schupler Tiborral a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetése kapcsán beszélgettünk.

Riporter: Atya, pontosan mi szerepelt az indoklásban, mit emeltek ki a munkásságából, amiért a díjat adták?

Ft. Dr. Schupler Tibor: Én magam is nagyon kíváncsi voltam, hogy minek szól ez az elismerés, és nagy örömömre szolgált, amikor hallottam, hogy a Caritas szervezetben végzett tevékenységet méltatták a kitüntetéssel.

Riporter: Mit jelenthet egy ilyen díj? Mennyire elégtétel és mennyiben kihívás a jövőt illetően?

Ft. Dr. Schupler Tibor: Ezt ha akarod, törlöd. Volt egy plébánosom Erdődön, tőle hallottam ezt a mondást, amit el is raktároztam magamnak. Akkor is, ha kicsit bizarrul hangzik, de mégis sok élettapasztalatot takar: „A disznónak is jól esik, ha vakarják, hát az embernek, ha dicsérik..."

Riporter: Nem vágjuk ki... Atya, egy ilyen kitüntetés fényében mennyiben emlékezik másképp vissza az elmúlt időkre? Persze az ember nem az elégtételért dolgozik és biztosan rengetegszer megkérdezték már azt is: hogyan gondol vissza a Caritas indulására...

Ft. Dr. Schupler Tibor: Nyilvánvalóan, akkor, amikor ezt a tevékenységet csapatban végeztük, olyen motiváció nem volt, hogy valamikor ezt majd méltatják és hogyan teszik azt. Egyszerűen benne voltunk a sodrásban és végeztük azt a feladatot, amit a kor ránk mért. Természetesen egyfajta megerősítésként értelmezem a kitüntetést és úgy is érzem, hogy az ott végzett munka úttörő jellegű volt, amely figyelemre érdemes. Ezt azért merem így mondani, mert egy csapat dolgozott ebben a tevékenységben.

Riporter: Hogyan látja az utóéletét a megkezdett munkának, hogyan ítéli meg a Caritas jelenlegi működését?

Ft. Dr. Schupler Tibor: Azt hiszem, hogy nem az én tisztem megítélni. Azért is, mert én előd voltam és a tapasztalat ugyancsak azt mondja, hogy soha nem jó, ha egy előd az utód munkájába beavatkozik. Arra vigyáztam is miután elkerültem a Caritas szervezettől, hogy csak akkor tartsak kapcsolatot, ha erre felkérnek és ha segíthetek. De én úgy látom, hogy megmaradt a csapatszellem a Caritas-ban, jó csapat van és igyekeznek az idők szavára odafigyelni.

Riporter: Visszatérve a személyhez: nagy felelősség ez a kitüntetés, valamiben másképp áll az ember ezután a hétköznapi munkájához, az áldozatokhoz, vagy minden megy tovább ugyanúgy, ahogy eddig?

Ft. Dr. Schupler Tibor: Én azt hiszem, hogy az alap opciómon nem változtat és azt nem befolyásolja, hiszen születésemtől kezdve, a nevelésemmel kaptam egy alap értékrendszert, amit később megerősítettek a teológián a tanulmányaim is. Ezt az értékrendet próbáltam bevinni, a magam személyes apportja ez volt a Caritas szervezetben is. Na most, ez a kitüntetés ehhez lényegesen nem ad hozzá. Egy fajta megerősítés, talán kifelé egyfajta elismerés, ami természetesen nekem is jól esik. Ami pedig a felelősséget illeti, olyan értelemben igen, hogy egy ilyen kitüntetéssel az ember bizonyos értelemben kirakatba kerül, közszereplővé válik, és így a társadalommal szembeni felelőssége is hatványozott.

Riporter: Engedje meg, hogy gratuláljak a kitüntetéshez és köszönöm szépen a beszélgetést!