Már hagyománynak számít, hogy Adventet megelőzően a piarista nővérek nagykárolyi rendházukba hívják barátaikat, ismerőseiket, segítőiket és minden érdeklődőt, hogy nyílt napok alkalmával tekintsenek be a rendház, és az annak keretében működő gyermekotthon életébe. Így történt idén is, nagy volt a forgalom november 30-án és december 1-jén, sokan benéztek és megcsodálták a nővérek és a gyerekek által készített ajándék- és dísztárgyakat is.

Az "Általad magamban őrzök minden embert. Csak így vagyok boldog..." (Boldog Celestina Donati) móttó alatt rendezett nyílt napok sok örömöt, kellemes emléket szerzett a bent lakóknak, amelyet ők alább megosztanak velünk:

Joli: Mit is jelentenek számomra a nyílt napok? Nagyon szeretem ezeket a napokat, mert olyanok, mint egy kölcsönös ajándékozás. Szeretettel készítünk adventi koszorúkat, asztali díszeket, angyalkákat, gyertyatartókat és ugyanilyen szeretettel viszik haza a látogatók. Úgy gondolom, hogy minden ünneplő, Jézust váró családban szimbolikusan mi is ott vagyunk.

Kriszta: Az elmúlt években mindig volt kiállítás. A Nővérek segítségével megpróbálunk olyan dolgokat kitalálni és elkészíteni, ami tetszhet másoknak, hogy majd aztán mindenki megtalálja a hozzá illőt. Nekem tetszik az, hogy amilyen nagy szeretettel, odaadással készítjük a kiállítási dolgokat, oly nagy szeretettel veszik meg az emberek.

Szintia: A nyílt napokból a legjobban az előkészület tetszik, amikor a ház népe összegyűl és poénkodva mindenki nekilát valamit készíteni. De az éjszakákat sem hagyhatom ki, mert ez is nagyon jó, mivel ekkor is van mindenkinek humora annak ellenére, hogy hívogat minket az álom.

Tündi: A kiállítást megelőző napokban az a szép, hogy mindenki együtt dolgozik és mindenki tanul a másiktól. Aztán kipakoljuk, amiket készítettünk és akkor látjuk, hogy mennyit dolgoztunk. Másnap a vendégek kezükbe adják, hogy segítsünk összegyűjteni, amit kiválasztottak.

Lívia: Nagy öröm számomra, mert ilyenkor találkozom azokkal, akiket ritkán látok. Tetszik az, hogy a sok fáradságos munka mellett jó a hangulat. Gondolok itt az éjszakai mogyorózásra, zsíros kenyér evésre és zenehallgatásra.

Bea: A készülődés kicsit felkészített a négy hetes adventi napokra. A kiállításkor találkozunk és elbeszélgetünk a régi és új barátainkkal, és megmutathatjuk másoknak, hogy mire vagyunk képesek.

Gabica: Nagyon örülök, hogy minden évben készülünk a nyílt napokra, mert ilyenkor sokat szórakozunk és sokan jönnek hozzánk.

Reni: Én minden adventi koszorút megvennék. Ha nekem kellene választani közülük, nem tudnék, mert mindegyik szép, csodálatos, csak gyönyörködni tudok bennük. Gondolom, azért tetszenek annyira, mert mi készítettük őket.

Judit nővér: A szívünket nyitjuk meg ilyenkor, hogy senki se menjen el tőlünk úgy, hogy ne vigyen magával legalább egy mosolyt.

Enci: Lassan már nyolc éve, hogy itt élek a Piarista nővéreknél. Nagy örömmel készítek dolgokat erre az ünnepre. Ami igazán tetszik az az éjszakai készülődés, mert akkor sokat nevetünk, jó a hangulat és persze sokat fáradozunk. Amikor utolsó nap újra átnézünk és kipakolunk mindent, eszünkbe jut, ahogy készítettük. Ilyenkor is jókat nevetünk.

Monci: A legfontosabb, hogy mindent együtt, közösen csinálunk. Amikor minden a helyére kerül a kiállításra várva, ráismerünk a saját munkánkra. Ilyenkor el is nevezzük őket. Aztán várunk... Jönnek az ismerősök, rokonok, barátok és olyanok is, akikkel most ismerkedünk. Jézust is várjuk, hogy újból a világba jöjjön. Csak Vele válhat teljessé az életünk.

Kaszi: Remélem, hogy amikor az emberek ránéznek azokra a tárgyakra, amelyeket készítettünk, arra gondolnak, hogy milyen szeretettel munkálkodtunk azon, hogy elkészüljenek.

Andi: Esténként, amikor a koszorúkat és díszeket készítettük, történeteket meséltünk és sokat nevettünk. Ezek különleges esték, más a hangulat, más minden. A péntek este nagyon szép, mert együtt nézni a sok kész tárgyat örömmel tölt el.

Ágnes nővér: Az adventi kiállítást és vásárt az idő teszi igazán értékessé. A nyílt napokat és az arra való felkészülést nevezhetnénk így is: idő egymásra. Kizökkenve a mindennapi robotból lila-piros-arany műhellyé alakítjuk az életünket, s együtt fabrikálunk ezt-azt, melyet csak az alkotói válságok és az a fránya tanulás szakítanak meg.  No meg a gyakori, de mindig népszerű ötlet: „együnk egy kis csokit!" A nyílt napok zsibongása az egymásra találás idejét jelzi.

Erika: Az angyalkákat szívesen adom a néniknek és a bácsiknak. Mindenkit várok, de legjobban a barátnőimet és az osztálytársaimat. Boldog napok ezek.

A piarista nővérek, és leányaik remélik, hogy az őket meglátogatók is hasonlóan sok, szép élménnyel gazdagodtak.