„... az emberek örömének, áhítatul az angyaloknak..." (Sík Sándor) - Nyílt napot, és adventi-karácsonyi kiállítással egybekötött vásárt tartunk tizedik alkalommal.
A titokzatos Hang is hallgatott,
A Lélek, aki megárnyékozott,
És néma volt még Ő is, az Egyetlen,
A szíved alatt élő Érthetetlen.
Mentél, magad, és nem sejtette senki
A titkot, amely a mindent belengi.
Erzsébet sem, a meghitt asszonytestvér,
Még az sem, aki árva tűzhelyednél
Virrasztja jöttöd, az Elgyűrűzött:
Hogy áldott vagy az asszonyok között.
Már nemcsak a naptár lapjai figyelmeztettek bennünket mind sürgetőbben, hanem az egyre sötétebbre forduló délutánok is arról suttogtak a lámpafényben, hogy közeleg az előkészület ideje, itt van már újra a nyílt napunk, s halaszthatatlanul le kell üljünk a születendő adventi koszorúk, asztali díszek köré.
Gyertyák, gömbök és szalagok szőtték hosszabbra az estéinket, fűzték sűrűbbre napjaink szövetét, hogy mindennapi feladataink között utat találjanak maguknak. A titokzatos Hang még hallgatott. Mi annál többet beszéltünk, hangosan gondolkodva kerestük az ötleteket, megosztottuk egymással a megtalált, ígéretesnek látszó összeállításokat. S lassan-lassan megindult a munka, színesedtek a koszorúk, forrósodtak a drótvégek, egyre több büszke gyertya biggyeszkedett elfoglalt helyén. ...néma volt még Ő is, az Egyetlen... S mi még keveset gondoltunk arra, nem sejtette senki a titkot, hogy milyen közel megszülető Üdvözítő, még nem az idei Karácsony Titkát éreztük, hanem a hátunkat, ami egyre fájósabb lett, a fehér szizál foszlányait igazítottuk a helyére vagy a masnit végét és a csípőfogót kerestük minden asztalon, mindeközben a forróragasztó illata járta át a levegőt.
Két tobozfüzér között matek házit ellenőriztünk, valaki egy mesét olvasott fel szótagolva, más rímképleteket vésett a füzetébe. Kanalakat csörgetve terítette megint másvalaki az asztalt, s együtt mondtunk hálát a jó ebédért: Édes Jézus, légy vendégünk...- énekeltük az ima szavat. A titkot, amely a mindent belengi.
Most már helyükre kerültek a fonálgombolyagok, dobozokba rendeztük, ami elkészült, és mind többet gondolunk azokra, akik advent első napján meglátogatnak bennünket. A mindennapok forgatagából, az adventi időszak előestéjén kívánunk mindannyiunknak Isten áldásával kísért előkészületeket és ajánljuk, Isten gyermekeiként, magunkat a boldog mosolyú Istenanya szerető szívébe.
Karjaid összefonva kebleden
Mentél s mosolyogtál édesdeden.
Mérhetetlenül mély volt és komoly
És mondhatatlan édes e mosoly.
(Sík Sándor: Áldott az asszonyok között, részletek)
Tóth Borbála, piarista novícia írása és összeállítása
