Új, kétéves képzési ciklust kezdett a Szatmári Római Katolikus Püspökség Kórházpasztorációs Irodája január 21-én szombaton. A betegek látogatása, a fájdalmuk, szenvedésük hordozásában való segítségnyújtás a keresztény ember alapvető feladatai közé tartozik. A szeretető ember nem nézheti tétlenül társa szenvedését, fájdalmát. Ez a hivatástudat az egyházmegyei zsinat rendelkezéseiben is megjelent, a Kórházpasztorációs Iroda pedig ennek a cselekvő küldetésnek részeként igyekszik feladatát, a szenvedők kísérését megvalósítani. A most indult képzés a betegeket látogatni vágyók egybegyűjtésével, a szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalók átadásával, a látogatások megszervezésével fordul a szenvedők felé.

A szombati találkozás elején mindenkinek lehetősége nyílt a bemutatkozásra, az előzetes tapasztalatok feltárására, a korábbi képzésen részt vett személyek, gyakorlott beteglátogatók pedig megosztották örömeiket amelyekhez a közösség segítette őket. Mint elmondták, az előző ciklusban is őszinte, nyílt emberekre találtak, a képzésalkalmak előadásai pedig mély érzéseket, gondolatokat hoztak felszínre, amelyeket nem csak a beteglátogatásban hasznosítottak, hanem életükre is vonatkoztathattak. Ahogy az újaknak kihangsúlyozták beteglátogatás kötelezettségektől mentes, mindenki annyit vállal és látogat - akár egyedül, akár társaságban -, amennyit szeretne.

Az első képzésalkalom központi témája a fájdalom megélése, értékké-változtatása volt, mellyel kapcsolatban Ft. Veres Attila egyházmegyei kórházlelkész tartott előadást. Ebben elmondta, az ember az ókori időktől foglalkozik a szenvedés fogalmával, az életében jelentkező fájdalom megértésével. A szenvedés-kép és az Istenkép egymástól elválaszthatatlan, az ember mindig Istentől vár választ a „büntetése" okaira. Fontos azonban, hogy ne büntetést lássunk a szenvedésünkben, és bár okait keressük és igyekszünk végigkövetni életünkben, Istenre mindig mint Atyára tekintsünk. A szenvedés ószövetségben - Jób története - és újszövetségben - Jézus Krisztus szenvedéstörténete - való megjelenése és a különböző értelmezések tükrében beszélt Ft. Veres Attila továbbá az elfogadásról. Mint kiemelte, Jézus mindannyiunk bűnéért szenvedett, nála jobban senki nem ismeri a fájdalmat és a szenvedést. Értelmes és érdemes tehát ráhagyatkozni, a támogatását kérni, hiszen Ő maga mondta, hogy kövessük a szenvedésben is: „Jézus és az ő Anyja is átélte a szenvedés fájdalmait, sőt, a tanítványai is ezt az utat kellett járják. Ő előttünk már végigjárta a szenvedés minden állomását, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Nekünk ez öröm forrása kell, hogy legyen, mert nem egyedül szenvedünk, hanem Krisztussal, hogy aztán Vele együtt mi is megdicsőüljünk. Részt tudunk venni ezáltal Jézus megváltói szenvedésében, a saját fájdalmaink hozzáadásával. Így lehet megpróbáltatásunk érték, és érdemszerző az üdvösségre."

Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens a most indult képzés céljait mutatta be a résztvevőknek, melyek között kiemelte az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói kör továbbfejlesztését és bővítését, megerősítve azt szakképzettségében. A ciklus előadásainak menetét tekintve elmondta, a továbbiakban a misszió; a pszichológiai határok megnyilvánulása; a segítő személye és korlátai; a beteglátogatói helyek és kompetenciahatárok; az orvosi alapismeretek; a kulcsfogalmak és technikák; a segítő beszélgetés; a hitünk útjai; valamint a súlyos betegek és haldoklók kísérése témák kerülnek feldolgozásra. Mindegyik találkozási alkalom figyel majd az elméleti és gyakorlati módszerek feltárására, a szituációs gyakorlatok és esetmegbeszélések tudatosító alkalmazására. Továbbra is teret adnak ugyanakkor a személyes megvallások, a tanúságtételek, a beteglátogatásban ért örömök és bánatok megosztására.

Az önkéntes beteglátogatói képzés a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósul meg. Második találkozására február 25-én kerül sor, melyre továbbra is bárki eljöhet.