Betlehemben, Jézus születésekor angyalok éneke zengett, mert aki tudott róla, nem tudott többé hallgatni, s aki még nem hallotta a nagy hírt, annak meg kellett tudnia. Minden, aminek csak köze van Istenhez, örökké él. Legyen az a lelkünk, amelyet Istentől kaptunk, legyen az a tett, amely embertársunk iránti szeretetből fakadt, legyen az a dallam, mely Jézus születését adta hírül.

A Megváltó világba érkezésével kapcsolatban még egy nádszálnak is története van. Egy bizonyos nádszál azon a titokzatos örvendezéssel teli éjszakán magába itta a hírhozó angyalok énekének mennyei dallamát. Olyannyira, hogy aki először ránézett, azonnal a hangszert látta meg benne, s furulyát faragott belőle. Ezután bárhol, bármikor visszhangzott fel belőle az angyali muzsika, ott áradva töltött be mindent Isten békéje és szeretete.

Az idei adventben mi magunk olyan hangszerekké törekedtünk válni, akiket mély örömmel tölt el a magukban felfedezett isteni melódia, és gondolatainkkal, vágyainkkal, szavainkkal, tetteinkkel igyekeztünk mint felzengő dallam, az angyalok örvendező énekét hallhatóbbá tenni.

Szombat esténként az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása imádságaink, vágyaink előtt mutatott egyre erősödő fényt és bátorító világosságot. Itt gyűltünk össze hétről hétre mindannyian, hogy a hosszú téli sötétség, a sokszor embert próbáló iskolai feladatok és a mindennapi teendők nyomasztó súlyát mégis erősödő, Istent váró, örvendező lélekkel viseljük, hiszen erre kaptunk meghívást.

Kápolnánkban az advent ideje alatt szentmisével is ünnepeltünk, amit a plébános atyák: Ft. Ilyés Csaba, Ft. Szilágyi János, Ft. Borota Ottó és Ft. Simon Attila atya nagylelkű szolgálata tett lehetővé. Az Eucharisztia ünneplése látható, érezhető valósággá teszi Isten jelenlétét gyarló, sokszor érzéketlenné váló emberi életünkben. A szentmise a legnagyobb, legmagasztosabb cselekedet, amit Isten mindenhatósága tehet. (Boldog Celestina Donati)

Házunk legifjabbjainak hétvégi lankadatlan munkakedve kézügyességüket tette próbára. Egyik héten tésztát gyúrtak a dolgos kezek, hóembert, szívet, csillagot mintáztak, majd a kisült remekművekkel büszkélkedve járták be a házat, egy-egy falat kóstolót engedélyezve az érdeklődőknek. Másik héten papírangyaloknak adtak szárnyat s szabtak angyalruhát, hogy azok majd az igazi angyalokkal együtt szállhassanak szerte a világban szent Karácsony éjjelén.

Miközben láttunk bábelőadást, találkoztunk motoros Mikulással, együtt varázsoltunk egy valódi bűvésszel gyorsan követte egyik nap a másikat. Az adventi koszorú negyedik gyertyájának meggyújtása jelzi, már nagyon közelről szól az ének. Amikor jól odafigyelünk rá, már kint is, bent is hallani: szívünkből szól, és a másik ember hangján csendül.

Hangod mikor megsímogat, meleg hullám borzong szívünkön át,

S érezzük: ez a földi szónál jobban
Nekünk való beszéd.
Taníts anyai szóra, taníts hazai dalra.
Nyisd meg nehézkes emberi fülünket,
Hogy halljuk a mindenség zengő kórusát,
Amint az Úrnak nagyságát rivallja
S az édes Jézust áldja s a drága szép Szűz Máriát.

(Sík Sándor: Angyal)

A megszületett Megváltóval való személyes találkozás tapasztalatát, zengő örömét, gazdagító nyugalmát kívánjuk Karácsony kegyelmi ajándékaként szívünk minden melegével!

A Piarista Nővérek és gyermekeik