I. Szent István király - születési nevén Vajk magyar nagyfejedelem, az első magyar Árpád-házi király, a keresztény magyar állam alapítója és az első magyar katolikus szent.

996-ban feleségül vette II. Henrik német-római császár húgát Gizellát, akivel kötött házassága megerősítette hatalmi pozícióit. 997-től magyar fejedelem és az ezredfordulón történt megkoronázása eredményeként Isten kegyelméből uralkodó magyar király. A magyarok országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény Magyar Királysággá alakította át. Ez az államalakulat 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt és a 20. századig fennmaradt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő magyar törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, és az ellene törő lázadásokat leverte.

Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án állami ünnepként, István király szentté avatásának napját ünnepelik meg. Más országokban - mivel halála napján Nagyboldogasszony ünnepe van, ezért az azt követő napon, augusztus 16-án ünneplik. Mumifikálódott jobb keze a Szent Jobb magyar nemzeti és katolikus ereklye.

Az egyházmegye fővédőszentjének ünnepén, 9 órától ünnepi szentmisét celebrál Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a szatmárnémeti Székesegyházban, majd 10 órától megkoszorúzzák a bejárat melletti Szent István szobrot.

A Székesegyház mellékoltárának képe