Évről évre eljönnek egy napon a betegek és hozzátartozóik, az orvosok, betegápolók és beteglátogatók, hogy együtt mondják el kéréseiket és köszönetüket az Úrnak. A Lourdes-i első jelenés napján, február 11-én II. János Pál pápa kérése szerint az egész világon a betegekről emlékeznek meg. Ilyenkor sokan gyógyulást kérnek, erőt a fájdalmak elviseléséhez, és sokan hálát adnak azért, mert Isten a megpróbáltatások idején sem hagy minket egyedül.

Szatmárnémetiben a Székesegyházban gyűlnek össze a hívek ezen a napon. A pénteken este hat órától tartott szentmisét paptestvéreivel Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök mutatta be. A szertartás elején a Püspök atya a Lourdes-i jelenésre emlékezett: „Ezen a napon odatartjuk a szívünket a Jóistennek, és odaajánljuk magunkat a Boldogságos Szűzanyának, aki annak idején ott Lourdes-ban megnyitotta az eget. De nem kell nekünk feltétlenül elzarándokolnunk Lourdes-ba, a kegyelem forrása itt is buzog, a Boldogságos Szűzanya itt is meghallgatja a kéréseinket. Legyen ez a szentmise hálaadás a Jóistennek, amikor meg tudjuk köszönni mindazt, amit az életünkben adott: a kereszteket és a szenvedést is. Hálaadás, hogy ki tudjuk mondani a Boldogságos Szűzanyával mi is: legyen az Isten akarata szerint, mert számunkra az a legjobb."

Prédikációjában a Püspök atya a betegség eredetéről beszélt: „Ha valaki ezekben a napokban szentmisére jár, a hétköznapi olvasmányokban épp a világ teremtéséről hallhat. A teremtés egy-egy napja után Isten mindig megállapítja, hogy nagyon jó az amit alkotott. De akkor honnan van a világban a rossz, a szenvedés, a rengeteg baj? A rossz - akár elhisszük, akár nem - általunk, emberek által lépett a világba. Isten viszont ebből a rosszból is tud jót előhozni. Amikor jönnek a betegségek, azt gondoljuk, az lenne jó, ha Isten minden betegséget meggyógyítana, minden szenvedést eltörölne a Földről. Akkor nem lenne szükségünk orvosokra, ápolókra. Innen csak egy lépés, hogy a Jóistenre sem lenne szükségünk. De higgyük el, hogy az nagyon rossz lenne. Amikor a mi hibánkból a világba lépett a bűn és annak következtében a halál, akkor Isten egy csodálatos dolgot tett. Nem azt mondta, hogy 'magatokra hagylak benneteket', még azt sem, hogy 'mindenkit meggyógyítok', hanem egy lett közülünk. Fölvette az emberi test terhét és minden szenvedő mellé odaállt. Legyen bármilyen nehéz a szenvedés, bármilyen elviselhetetlen és kétségbeejtő, nem vagyunk egyedül. Ki az, aki ne az Istenbe kapaszkodna, amikor jön a szenvedés? Az ember Istenbe kell, hogy kapaszkodjon! Éppen a mi nagy bűnünkkel vezetett erre a jóra az Isten, hogy végre belé kapaszkodhatunk."

A híveket megszólítva Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök azt mondta: „Ti, akik eljöttetek és itt a szentmisén részt vesztek, külön megköszönhetitek a Jóistennek, hogy még el tudtatok jönni. De sokan vannak azok, akik bár szerettek volna, nem tudtak eljönni. Ők nem tudnak velünk lenni csak lélekben. A mi hitünknek a csodálatos ereje ez, hogy össze tud kapcsolni a távollévőkkel. Össze tud kapcsolni a másvilágon lévőkkel, a szentekkel, az angyalokkal és mindenek előtt Jézussal. Jézus itt van! Az a Jézus, aki csodákat tesz. Mindig itt van, mindig a javunkat akarja és mindig segít. Nem úgy, hogy elveszi a szenvedést, hanem, hogy velünk szenved."

A betegek világnapi szentmisék jellegzetességeként, az egyetemes könyörgések után, idén a Máltai Segélyszolgálat szatmári kirendeltsége, az egyházmegyei Önkéntes Betegápolói Kör, a Caritas Reménységklub és a Házi Betegápoló Központ, az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda, és a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont Szeretetszolgálat Csoportja képviselői adták át szimbolikus ajándékaikat. A misét két vers fogta keretbe: Kocsis Erzsébet a Caritas Házi Betegápoló Központjának munkatársa Magyar Ottó Az Élet alkonyán című versét a szentmise előtt, Dehenes Dorottya a Hám János Iskolaközpont X. A osztályos diákja pedig Reményik Sándor Vízválasztó című versét a szertartás végén szavalta el. A betegekért tartott szentmise idén is összefogás által jött létre, hiszen a betegek szállításában a Máltai Segélyszolgálat, a hívek megajándékozásában pedig az Egyházmegyei Caritas segített a Kórházpasztorációs Irodának.

A székesegyházbeli szentmisét követően, este hét órától a Kálvária templom román közössége a Zárda templomban gyűlt össze, ahol Ft. Román János mutatta be a legszentebb áldozatot a betegekért.