A hetedik alkalommal megtartott egyházmegyei szintű egyháztanácsos találkozó az elmúlt évek azonos rendezvényeihez hasonlóan igyekezett a kérdések megválaszolásán, az egyháztanácsosok közötti kommunikáció és eszmecsere elősegítésén túl, alkalmat adni a tematikus év jellegzetességeinek megismerésére, az ebből adódó gyakorlati teendők plébániai szintű megvalósulásának elősegítésére is.

Egyháztanács ugyanis minden plébánián választott testületkén működik, amely tevékeny munkájával a közösséget segíti, tanácsaival pedig a döntések meghozatalát befolyásolhatja. A január 28-30-a között Erdődhegyen zajlott rendezvény a különböző egyháztanácsok képviselőit hívta egybe, hogy az aktualitásokról informálja őket, illetve véleményüket és segítségüket kérje a kihívások megválaszolásában. Míg péntek délután mindenki elmondhatta tapasztalatait és tanácsokat adhatott egymásnak a működésre vonatkozóan, szombaton az előadásokkal töltekezett a csaknem hetven résztvevő.

Délelőtt felvételről néztek részletet Kozma Imre atya a 2010-es Lelkipásztori Napokon elhangzott előadásából. A szeretetszolgálat egyik leghitelesebb nagykövete újra megérintette gondolataival a hallgatóságot, sokan pedig - mivel nem vehettek részt a Lelkipásztori Napokon - most találkoztak először Kozma Imre atya őszinte és megható hitvallásával. A későbbi, kiscsoportos beszélgetéseken is többször visszatértek ezek a gondolatok, melyek több vallomás szerint is megmozgató, cselekvésre indító áramlatként hatnak a vasárnapi templomba járásban kimerülő keresztény számára.

Szintén a délelőtt folyamán Ft. Reszler Mihály nagykárolyi főesperes tartott előadást Scheffler János vértanú püspökről, melyben életét a történések összefüggéseiben vázolta, az eseményeket pedig személyének tükrében igyekezett értelmezni. Ebben kiemelte: „Noha Scheffler János halálával sírba vitte szép lelkipásztori terveit - az új papnevelő intézetet és szemináriumot; a szórványlelkészség jobb és hatékonyabb megszervezését; a megindult lelkipásztori munka zélusát; az anyagi szempontból nehezebben kijövő papság támogatását; a tehetségesebb fiatal fiúk támogatását; az új lelkipásztori központok megszervezését; az 1938-as egyházmegyei zsinati határozatok életbelépését; a lelkipásztorkodásban a papi életben, valamint a liturgiában és erkölcsökben megnyilvánuló rendteremtést - életpéldája és személyiségének kisugárzása a kommunizmus alatti és utáni időkben végig elevenen élt. Most pedig, ha Isten is akarja az oltár magasáról világít nem csak nekünk, kései papjainak és tisztelőinek, hanem minden krisztushívőnek. Ezért merjük mondani, Isten szolgája Dr. Scheffler János püspök könyörögj érettünk."

Szombat délután az egyházmegye szeretetszolgálati közösségeinek és intézményeinek vezetői mutatták be tevékenységüket és kérték a hallgatóság észrevételeit, tanácsait. Löchli Terézia Tündér és Szabó Laura a Caritastól; Ft. Ágoston Ferencz szeretetszolgálatokért felelős lelkészként és a plébániák szeretetszolgálat-csoportjainak koordinátoraként; Gáspár Annamária pedig kórházpasztorációs referensként beszélt munkájáról. A plénumban aztán erről nyilatkoztak az egyháztanácsosok, akik örültek a szeretetszolgálat-vezetőkkel létrejött kapcsolatnak, és a rászorulók plébániai szintű feltérképezését, illetve az eddiginél még hatékonyabb segítségnyújtást tartották igazán fontosnak.

Minden egyháztanácsos találkozó egyik legfontosabb pontja a püspöki szentmise. Nm. Ft. Schönberger Jenő már a kezdetektől a jelét adta annak, mennyire fontosnak tartja a találkozót, hiszen maga is mindig kilátogat. A szombat esti szentmisét Ft. Lapka József püspöki titkárral és Czier István mikolai plébánossal együtt celebrálta Helga Winter Közösségi Házban összegyűlt egyháztanácsosoknak. Prédikációjában a nyolc boldogságot egy kilencedikkel tette teljessé: „Jézus nélkül a nyolc boldogság értelmezhetetlen. Jézus nem azt mondja, hogy boldogok lesztek, hanem, hogy azok vagytok. 'Boldogok, akik sírnak, mert hozzám hasonlítanak, egyek velem.' Mindez a nyolc boldogság tulajdon képen Jézusra vonatkoztatva lesz valóban boldogság számunkra, mert hozzá tesz hasonlóvá bennünket. Minél jobban hasonlítunk Jézushoz, annál inkább vagyunk Istennek a gyermekei, a mennyország örökösei. Ez a lényeg. De ha valaki végigszámolja ezeket a boldogságokat, kiderül, hogy kilenc van. A kilencedik tulajdon képpen a lényeg: 'Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek benneteket, ha miattam mindenféle rosszat mondanak rátok.' A nyolc boldogság valósága ebben az egy szóban van: 'miattam'."

Scheffler János püspökkel kapcsolatban Schönberger Jenő kiemelte: „Ha valamit elmondhatunk János püspökünkről, akkor azt, hogy a kilencedik boldogság nagyon illik rá. Azt hiszem, a mi vértanú püspökünknek ez az öröme, ez a boldogsága megvolt. Tudta, hogy Jézushoz hasonló abban az állapotban, amibe Jézusért került. (...) Jézusért kapott minden rosszat és vállalta el a halált is. Boldog, és őt boldoggá avatjuk. Ez az igazi boldogság, mert az egyház hivatalosan nyilatkozik róla, hogy ő ott van most is Jézus mellett. Mint ahogy életében Jézus mellett állt, az Ő nevében beszélt, az Ő tekintélyével szólt és egyházát védelmezte, most is ott van Jézus mellett. (...) Én kívánom, hogy a Jóisten adja meg mindannyiuknak azt a kegyelmet, hogy a jól végzett munka, minden áldozat meghozatala boldogságát már most érezzék. Hiszen Isten országa nem valahol messze van, Isten országa ott van, ahol Jézus van. Ha mi Jézussal vagyunk, Ő ott áll mellettünk, és akkor Isten országa is már működik bennünk. Nem kell mást tennünk, csak engedjük!"

Az egyháztanácsos találkozó vasárnap reggel gyakorlati egyeztetéseket követően ért véget. A résztvevők sikeresnek ítélték meg a hétvégét, melyen a találkozás és eszmecsere mellett az év üzeneteit is sikerült közelebb hozzák magukhoz.

Kapcsolódó hanganyag:

Ft. Reszler Mihály előadása Scheffler Jánosról az Egyháztanácsos Találkozón.