Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a szatmárnémeti székesegyházban gyűltek össze az egyházmegye területén szolgálatot teljesítő szerzetesek.
Isten Szolgája II. János Pál pápa február 2-át jelölte meg a Szerzetesek Világnapjának. Ilyenkor minden keresztény megköszöni azt a szolgálatot, amit a szerzetesnők és szerzetesek végeznek az egyházban és a világban. A Szatmári Egyházmegye területén tevékenykedő szerzetesek minden páratlan évben a székesegyházban gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek erről a napról és együtt adjanak hálát az Úrnak.
A tizenegy órától kezdődött ünnepi alkalomra a szerzetesek mellett az egyházmegye hívei is nagy számban eljöttek. Sokan gyertyát hoztak magukkal, amit a szentmise elején, Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök megáldott.
Prédikációjában a Püspök atya Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének jelentőségét emelte ki: „Urunk bemutatása a találkozás ünnepe. Már karácsonykor találkoztunk az Úr Jézussal, aki Isten fiaként megszületett, de az egyház, negyven nap elteltével újra a találkozásra irányítja a figyelmünket és meghív, hogy, vegyük a karjainkba mi is azt a kisdedet akit Simeon a karjába vett és az egész világnak be akart mutatni. De Karácsonyhoz hasonlóan a fénynek is az ünnepe ez. Isten világossága Krisztusban jelent meg a jeruzsálemi templomban, hogy megvilágosítsa az Ő népét. Valamikor ez a világosság fényt gyújtott a pásztoroknak és elvitte őket a betlehemi istállóba, világosságot gyújtott a napkeleti bölcseknek és elvezette őket betlehembe, ma pedig a jeruzsálemi templomban az egész nép láthatja a Világ Világosságát. Ilyenkor gyertyát szentelünk, a megszentelt gyertya fénye pedig Krisztust jelképezi."
A szerzetesekhez szólva a Nm. Ft. Schönberger Jenő elmondta: „Első sorban azok a testvérek és nővérek kell, hogy kövessék az evangéliumban szereplő Simeont és Annát, akik életüket elkötelezték Istennek. Az ő feladatuk az, hogy Isten szemével nézzék a világot, és Isten akaratát, Isten szeretetét jelenvalóvá tegyék.
Szentatyánk, XVI. Benedek Pápa három dologra hívja fel a figyelmét azoknak, akik elkötelezték magukat a szerzetesi hivatásra. A szerzetes első sorban kereső és tanú. Istent kereső és róla tanúskodó ember, akinek az egész élete élő evangélium kell, hogy legyen. Ha valaki nem veszi a fáradtságot, hogy kezébe vegye az evangéliumot, a ti életeteken keresztül ismerje meg azt! Sugározzon az életetekből az öröm, amely az evangélium örömhíre. Sugározzon belőletek és munkátokból az a szeretet, amellyel Isten evangéliuma van átitatva. A második dolog, amire XVI. pápa int, az a testvériség gondolata. Ti egy közösség tagjai vagytok, és minden közösség mintaképe a Szentháromság. Ezt a szeretetközösséget kell, hogy megéljétek a konstitúcióitok szerint. A harmadik pedig, amire a szentatya figyelmeztet benneteket, a misszió, amely elválaszthatatlan a szerzetesi életformától. A misszió egy létforma kell, hogy legyen, a megszentelt élet maga. Én nagyon örülök és hálásan mondok köszönetet a szerzetes testvéreimnek és nővéreimnek, akik nem csak a mi vidékünkről, hanem szerte a nagyvilágból, Olaszországtól és Németországtól Indiáig eljöttek ide hozzánk, hogy a mi egyházmegyénkben szolgálják Istent és testvéreiket."
A sokszínűség egységét tükrözték - a szentmise talán legmeghatóbb momentumaként - az egyetemes könyörgésekkor magyar, román, angol, német, olasz, spanyol és lengyel nyelven elhangzó kérések, melyeket a világ különböző részeiről származó szerzetesek mondtak el. A közös imádság örömét nem csak a szentmisén de az után is megélhették, hiszen a székesegyházban maradtak és egyórás szentségimádáson vettek részt.
A találkozás ez alkalommal is közös ebéddel zárult, amit Nm. Ft. Schönberger Jenő meghívására a Püspöki palotában fogyasztottak el, a Scheffler János személyes tárgyaiból berendezett kiállítás megtekintése után.