Borromeo Szent Károly ünnepe lesz november 4-én. A szent 1538-ban született, 11 évesen már reverendát öltött. Később, a római bencés kolostor kommendátor apátjaként a hozzávetőleg évi kétezer aranyra rúgó bevételt Károly nem adta át családjának, hanem szétosztotta a szegények között. 1563-ban pappá és püspökké szentelték. Sokat tett a tridenti zsinat szerencsés befejezéséért, és miután a zsinat véget ér, 1565-ben megkapta a milánói érsekséget, hogy ott végrehajtassa a határozatokat. Az 1567. évi pestisjárvány idején, amikor a város valamennyi vezetője elmenekült Milánóból, ő a helyén maradt, és ápolta a betegeket. Részben a saját javaival, részben a gazdagok adományaival segített: ruhát, élelmiszert, gyógyszert osztott az embereknek. Menhelyeket állíttatott föl, a betegeket ideiglenes kórházakba gyűjtötte össze. A járvány tetőpontján zárlatot kellett elrendelni mindazoknak, akik saját házukban maradtak. Ezeknek - főleg a betegeknek és a haldoklóknak - az érsek ambuláns szolgálatot szervezett. Helytállása miatt az 1567-es járványt később „Szent Károly pestisének" nevezték el.

A járvány idején megfogadta, ha az Úr véget vet a szenvedésnek, hálából elzarándokol a franciaországi Chambery-be, ahol a híres leplet, az egyház egyik legnevezetesebb kegytárgyát őrizték. Azidőtájt meglehetősen viszontagságos útnak számított az átkelés az Alpokon, ezért Emanuele Filberto herceg, aki meg akarta kímélni Károlyt az ezzel járó törődéstől, Torinóba vitette a leplet, amit azóta hívnak torinói lepelnek.

Minden vagyonát a szegényekre költötte, a templomokban, a kolostorokban és a szerzetesrendekben elburjánzott visszaéléseket felszámolta. Ez a munka felőrölte életerejét, és amikor ezt még kemény böjttel és vezekléssel tetézte, teste megrendült. Negyvenhat évesen halt meg. V. Pál pápa avatta szentté 1610-ben, ünnepét 1613 óta november 4-én tartják.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a máramarosszigeti templom titulusa Borromeo Szent Károly. Búcsúját az ünnep napján, pénteken este hat órától, Kovács Sándor kolozsvári főesperes szentbeszédével tartják.

November 5-én Szent Imre herceg ünnepe lesz, aki I. István király és Gizella királyné fiaként született. Nevelésére különös gondot fordítottak - 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök, aki Velencéből Szentföld felé tartva I. István udvarába került és a király mellett maradt eredeti szándékától eltérően. Imre, tizenöt éves korától atyja, I. István mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. Kész volt az uralkodásra, így megfelelő feleséget kerestek számára, de Imre tudatosan elzárkózott az utódnemzéstől. Mint a 12. századi Imre-legenda írta hőséről: „Ő a testi nemzést, amely romlandó, a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte\..., és érintetlen hitvese szüzességét romlatlanul megőrizte."

I. István a koronát át akarta adni Imrének, de őt vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, és 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe. Halálának pontos helye sem ismert, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben vesztette életét. Itt épült fel a XI.-XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete, szentté avatása után. Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta, ünnepe november 5-én van.

A Szatmári Egyházmegyében a kökényesdi templomot szentelték Szent Imre tiszteletére. Búcsúját az ünnep napján, szombaton, tizenegy órától tartják, Antku István mikolai plébános szentbeszédével.

Szent Imre a kökényesdi oltárképen