Barsi Balázs a magyarországi, sümegi ferences rendház vezetője és lelkigyakorlat-vezető lelkipásztor március 21. és 23-a között a Szatmári Egyházmegyében tartózkodik, ez idő alatt pedig a szatmári-, nagykárolyi- és máramarosi főesperességekben tart papi lelkigyakorlatot, esténként a Kaplonyi Szent Antal templomban a híveknek nagyböjti lelkigyakorlatot, 22-én kedden pedig a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpont diákjaival osztja meg gondolatait. Ennek kapcsán beszélgettünk Barsi atyával, itt tartózkodásának üzeneteiről.

Riporter: Atya, mivel készült sokszínű hallgatóságának a Szatmári Egyházmegyében?

Barsi Balázs: A paptestvéreknek azt szeretném elmondani, amire az egész papságunk alapul, amit most készülünk ünnepelni, hogy Krisztus feltámadt a halálból. És nagyon izgalmas része van ennek az elmélkedésnek, egy tudományos és egy hitbeli. Ez furcsa, mert hiszen mit tud a tudomány a feltámadásról - például a történelemtudomány? Egy dolgot biztosan, és ez már megrendítő tény: hogy tulajdon képen mi a kereszténység eredete. A zsidóságból egy csoport, miután Krisztust megölték, eltemették, harmadnapra miért olvassa másképp az egész ószövetséget hirtelen? Miért nevezik Krisztust messiásnak, hiszen a Messiás nem támadhat fel, mert meg sem halhat, uralkodik Dávid házában mindörökké... Tehát, hogy mi a kereszténységnek az eredete egy történész szempontjából.

A tudomány szempontjából itt az a megdöbbentő, hogy amit mondanak az evangéliumokon kívül az mind mese, tudománytalan, méltatlan egy egyetemet végzett emberhez. Méltatlan ahhoz, hogy a posztmodern Európa intelligenciája ezt elfogadja. Például ilyen, hogy ugye Jézus varázslást tanult Arábiában, és akkor hazajött, majd a rabbik fogadták volna, hogy a pogányoknál járt... Abszolút nem ismerése a zsidóságnak! Vagy tetszhalott volt? Hogyne, a rómaiak tudták, hogyan kell ölni. Jézus többszörös halált szenvedett.

Aztán annyira szerették, hogy fel kellett támadnia. Ez a pszichologizálás - nem a pszichológia, az egy nemes tantárgy, a pszichologizálás az meg egy butaság. Tehát hogyan születhetett volna meg az apostolok lelkében az, hogy Krisztus él, és feltámadt, és messiás, amikor azzal, hogy kivégezték, már nem uralkodhat Dávid házában, tehát nyilvánvalóvá lett, hogy nem a messiás... Tehát itt közbejött valami, mégpedig az, hogy negyven napig látni engedte magát. Zárt ajtók mellett is, és azt mondta, hogy nem szellem vagyok, tapogassatok meg. Tehát Jézus nem a halálból támadt fel, mint Lázár, meg ahogy feltámasztotta Jairus kislányát, meg a naimi ifjút, hanem azt mutatta meg, hogy az emberi testnek, az embernek van egy végső megmenekülése, Isten dicsőségébe került és Ő kommunikál velünk. Tehát nem az a feltámadás, hogy egyszer egy ember - milyen érdekes - kijött a sírból a zsidóknál kétezer évvel ez előtt, nem! Hanem az, hogy itt van! Tehát bárhol együtt voltak az apostolok, látni engedte magát. Egyszer zárt ajtó mellett - az sem véletlen, mert az a szoba, ahol voltak, az utolsó vacsora terme. Ott mondta azt, hogy „ez az én testem és ez az én vérem"! Tehát akkor a kenyér és a bor sem akadálya annak, hogy Ő ott legyen. Ez jelenti azt, hogy Krisztus feltámadt és él, hogy „veletek vagyok minden nap a világ végezetéig". Tehát a tudomány nem tudja bebizonyítani ezt a tényt - az Úr dicsőséges feltámadását, amit egyébként ki sem lehetne találni, mert az embereknek a feltámadásról olyan fogalmuk van, hogy visszajön erre az életre. Mint ahogy az emmauszi tanítványok is: „az asszonyok megzavartak minket"... Persze, mert akkor ők ezt úgy gondolták el, hogy most újra az Úr Jézus jár Palesztina útjain, megint eszik, iszik, pihen, alszik, és hát akkor majd újra perbe fogják és megint kezdődik ez a kegyetlen kirakatper, aminek egy véres kimenetele lesz. A kenyértörésnél felismerik de eltűnik a szemük elől és nagyon fontos, hogy ez a tér és ez az idő Őt már nem korlátozza. Ez az embernek a jövője...

Tehát a tudomány csak ennyit tud mondani, de ez nagyon fontos. Hogy az amit kitaláltak, mondjuk a reneszánsz óta - általában a kereszténység ellenségei -, hogy hogyan született meg egy csoportban a feltámadás hite: például elkezdték fölmagasztalni az ő mesterüket, hogy „olyan isteni ember volt, meg olyan csodálatos volt, meg, hogy a halálában ő az Úristennél van, mint ahogy ha mi meghalunk, a mi lelkünk ott van"... Igen, de akkor ezzel miért kellett nekik várni három napig? Ha ezt ők föltámadásnak nevezték volna, holott ez szó szerint nem a feltámadás, akkor már mindjárt a kereszt alatt ott kiabálhattak volna, hogy „most feltámadt, megdicsőült, mert az Atyánál van". Tehát egy óriási szolgálatot tesz mindig az értelem a mi hitünknek. Néha csak annyit, hogy elválasztja az ostobaságot, a rosszindulatú és tudománytalan elveket leépíti. Nem engedi meg, hogy odaálljon a kereszténység elé és azt mondja, hogy íme hát a látomások, vagy egy fölfokozott indulat, hév a Mester után, ez hozta létre a kereszténységet. Egyébként az ilyenféle lelkesedések nem tartanak sokáig.

Ez a mi Húsvétunk és a paptestvérekkel ezt ünnepeljük, de az igazi, a mi megközelítésünk nem ez, hanem mi már a szentáldozásban, a gyerekkorunkban is találkoztunk vele, imádkozunk hozzá, bízunk benne. Ezt jelenti az, hogy feltámadt, és „veletek vagyok minden nap a világ végezetéig".

Riporter: Ezzel kapcsolatos az is, amit majd a kaplonyi híveknek a három nap során el fog mondani?

Barsi Balázs: Az azért más téma lesz. Inkább a férfiakkal az emberi szabadságról elmélkedünk. Szent Pál írja a galatákhoz intézett levelében, hogy „Krisztus szabadságra hívott meg benneteket, csak vissza ne éljetek a szabadsággal"... Krisztus szerezte meg nekünk a szabadságot! Itt nagyon nagy mélységekbe megyünk. Úgy néz ki ez a lelkigyakorlatos beszéd majd néha, mintha nem is vallásos, katolikus beszéd lenne... Egyszerűen az emberről szól, arról, hogy szabad. Márpedig ebben a világban semmi sem szabad. A legkisebb atomunk, a legkisebb sejtnek a legkisebb része nem szabad, de mi azok vagyunk. Tehát a szabadság nem ebből a világból való. A darwinizmus nagyon átkos filozófia. Más Darwin felfedezése, az egy komoly tudomány. Az, hogy a mi testünk rokona lehet az állat testének... Hát nem annak, az asztalnak is rokona vagyunk, meg a víznek is rokona vagyunk, a testünk. De egy szakadék van. Tehát ami nem szabad - az állat pedig nem szabad és nem személy, mert nem szokták megbüntetni a kiskutyát, és nem szokták halálra ítélni a kígyót, amely halálos harapást ad. Ilyenekbe megyünk bele, és hát ennek óriási kihatása lesz az életünkre, új módon fogjuk az evangéliumot - mert itt a mai emberrel nem az a baj, hogy ő vallástalan, hogy az evangélium nem neki való, hogy nem érti ezt az igehirdetést, hanem, sajátos betegségei vannak. Például, hogy magát nem különbözteti meg lényegileg az állattól. Megdöbbentő... Hogy nem gondolkodik el a szabadságnak a mérhetetlen nagy ajándékán, hogy ez nem ebből a világból való. És amikor mi ezeket elmélyítjük, akkor pontosan az evangéliumnak a gyökereiig jutunk el.

Az asszonyoknak pedig majd három este három fajta emberről lesz szó. Ez egy olyan séma, hogy több helyről olvastam. Talán először egy teológusnál, de nagyon alkalmazható: a kívülről irányított ember, a fölülről irányított ember és a belülről irányított ember. A kívülről irányított emberre jellemző a „mindenki ezt mondja...". Ma házasság előtt szépen összefekszenek, „hát most ez van, hát mindenki"... Az abortuszt, „hát sokan"... És ez egy báb, ez nem ember. Soha nem gondolkodott el azon, hogy „én mit döntök"? Az igazság pedig nem szavazható meg. Nem csak a természettudományos igazságok, hanem a nagy emberi igazság sem szavazható meg. Az sem szavazható, hogy szabadok vagyunk-e vagy sem? Mert pontosan azzal, hogy szavazunk, már elismerték, hogy szabadok vagyunk. Ma nagyon nagy veszély, hogy a média ránk telepszik és helyettünk kezd gondolkodni. Legyünk szívesek, gondolkodjunk! Minden nem hívőnek kellene valami lelkigyakorlat, hogy „most te gondold végig"...

Aztán van a felülről irányított ember: a sinai hegyről Isten szól, "a tíz parancsolat"! Kemény dolog, de már tudjuk, hogy ki szólt. Ez sem a legtökéletesebb, a kereszténység nem a tíz parancsolat, hanem „új szívet adok nektek, új lelket lehelek belétek és a szívetekbe írom a törvényt". Egyébként az a fölülről hangzó törvény egy kicsit belülről is hangzik. A pogány is rá tud arra jönni, hogy „ne ölj", meg „ne törj házasságot", „ne hazudj". De az volt az óriási ajándék, hogy a sinai hegyen a Teremtő Isten mondta, hogy „ez az én hangom, amit magadba hallasz". De nem ez a kereszténység. Sokan a tíz parancsolattal azonosítják, de nem ez a mi erkölcsünk, hanem az Úr Jézus Krisztus. Hozzánk jön. „Aki szeret engem, megtartja parancsomat" - az a szeretet parancsa. „Atyám is szeretni fogja, hozzá megyünk és benne lakunk" - a kereszténynek egy parancsa van, szeress. De hát a világnak ez lehet a legveszélyesebb parancsa, ha nem értjük, hogy mi ez. Nyilvánvaló, hogy a szeretet nem öl, a szeretet nem tör házasságot, a szeretet nem hazudik. De a kereszténység már nem ebbe mozog, hogy „most szabad, nem szabad, bűn, nem bűn", hanem e fölött van. Ha megkísértetik, akkor választania kell. De ez a választások világa is érintkezik a férfiaknak tartott lelkigyakorlattal, ez egy degradált világ. A szabadság nem arra való, hogy jó és rossz között válasszak, mert akkor Isten nem lenne szabad. Ő nem tud rosszat tenni. Hanem a szerető-képességünknek az egyik alkotóeleme. Mert a gép nem tudna szeretni. És az igazi keresztények, a szenteknek a bűn lenne nehéz. Nehéz lenne, hogy hazudjon, inkább meghal egy Mórusz Szent Tamás. Nem mondja azt, hogy a királynak érvényes a második házassága, inkább lefejezik. Nem tud rosszat tenni, és ez nem tökéletlenség, hanem ez a teljes szabadság. Hát itt a kettő érintkezik.

A fiúknak és lányoknak pedig az emberről szeretnék beszélni, a lelkiismeretről, szeretetről, aztán az öntudatról. Tehát egy ilyen nagy embertani készülődés arra, hogy ez nem egy vallási szöveg az evangéliumban sok közül, hanem az ember legmélyebb valósságának a beteljesítése.

Riporter: Köszönöm a beszélgetést!

A képek a szatmári főesperesség papjainak tartott lelkigyakorlaton készültek, a Püspöki Palota konferenciatermében.

Barsi Balázs OFM március 21. és 23-a (hétfő és szerda) között tart lelkigyakorlatot a kaplonyi Szent Antal templomban, esténként 17 órás kezdettel a hölgyeknek és 19 órás kezdettel az uraknak. A lelkigyakorlatot naponta 17 órától az Erdélyi Mária Rádió is közvetíti.

Kapcsolódó hanganyag:

Beszélgetés Barsi Balázs OFM atyával a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében, általa, 2011 Nagyböjtjén tartott lelkigyakorlatokról.