A Celestina-év egyrészt alkalmat ad arra, hogy egy szinte kortárs szent életét közelebbről megismerjük, ugyanakkor saját kapcsolatainkat is áttekinthetjük a „társaságában", az ő lelkivezetésével. Mivel a XIX-XX. század fordulóján élt, talán még könnyebb támpontokat találnunk az ő és a mi életünk között, miközben önmagunkkal, a környezetünkben élőkkel és Istennel való kapcsolatainkat mérlegeljük annak érdekében, hogy gazdagodhassanak. „Benne az élet öröm" címmel Tóth Borbála, piarista novícia mutat fel imádságos gondolatokat a boldog alapítóanya írásaiból.

Az októberi nap ismét aranysárga-barna-bordó fénnyel töri át a kicsi levélablakok színes üvegét. Az elmúlt év októberében kezdődött Celestina év végéhez közeledik. Az eltelt időszakban a köztünk élő szentek közül Boldog Celestina Donati és Kalazanci Szent József különös figyelme mellett, az ő szeretetüktől kísérve fordulunk Atyánkhoz, aki minden napunkon gondot visel ránk, a Fiúhoz, aki ma is ugyanúgy szeret minket, és a Lélekhez, aki átöleli mindannyiunk vállát. Ezen utunkon Celestina anya imádságos lelkén átfénylő isteni világosság volt a vezetőnk.

E szent szerzetesnő imádságos gondolatai, emberi kapcsolatai, mindennapi munkája három egészből összefonódó egységes életet rajzol elénk. Élete a következő három dimenzió mentén teljesedett ki: imádság, szeretet, cselekedetek. Ezeket hangsúlyozza írásaiban, ezek jelentősége tárul fel imáiban, ezek mentén indul növekedésnek szerzetesi közössége és ezek járták át élete szövetét.

A cikkben megjelenő képek a rend életéből pillanatokat felvillantó, válogatott fotók.

Az imádság egy olyan ember imádsága, aki szemtől szembe beszél Istennel, Istennel barátságban él. Celestina anya alakjában nem a közvetítésével végbement csoda a döntő, nem is az általa létrejött szerzetesi intézmény vagy az élete során tanúsított kitartása, tevékenysége vagy az odaadással vállalt szenvedések. A döntő az, hogy Istennel mint barátjával beszélt. Csak ebből fakadhattak tettei, ebből táplálkozott alapító lelke, mások iránti figyelmes szeretete.

Alakja, tettei, szavai nem azért példa és iránymutató ma számunkra, mert az ő nagyszerűségére és a mi hiányosságainkra mutat rá, vagy egy másik kor illetve a szerzetesi életforma szentebb voltát hangsúlyozza. Ő Isten arcát mutatja meg nekünk, és ezzel azt az utat, amelyet választanunk kell. Az ő élete is arra világít rá, hogy a történelem, s benne a mi személyes történetünk viszonyai közepette az Istenhez vezető utat kell keresnünk és megtalálnunk. Látni engedi, hogy létünket az Isten színe előtt élő és Isten felé zarándokló közösség tagjaiként éljük.

Celestina anya életében is újra megszületik a válasz a Mária óta a történelemben visszhangzó „Hogyan lehetséges ez?" kérdésre. Isten szeretete létrehoz és újjáteremt, elvesz és mindent betölt. Mária kérdésére Isten elküldi szavát, az örök Igét és az testté lesz, emberi valósággá válik. Mindent megelőző szeretete csak arra vár, hogy feltegyük neki saját életünk kérdéseit. S Ő elküldi hozzánk is a Szabadítót, Jézust, így a mi valónkat is beragyogja a név: Emmánuel, velünk az Isten! Celestina anya is élete nehézségei, fájdalmai, egyre szaporodó feladatai között sem szűnt meg kérdezni és kérni. Így tisztult élete fokról fokra, elhagyva minden más forrásból származó választ és támaszt, hogy teret engedjen Isten folyamatosan és korlátlanul áradó szeretetének. Így válhat az ember esendő és véges élete az isteni megtestesülés állandó helyévé, ahol Isten szeretete emberek szeretetévé válik, és az emberi szeretet legyőzve teret és időt, józan észt és indulatokat isteni szeretetté lényegül át.

Celestina Donati életének harmadik dimenziója, tevékeny élete teszi teljessé a róla megalkotott isteni tervet. Tettei Isten kezévé, vállává, lábává válnak, hogy Jézus érzékelhető, megragadható módon lépjen és hasson minden korban, tettekkel is szeressen bennünket, és bennünk testvéreit, nővéreit és anyját (Mk 3, 35). Minden, lelkünkben megszülető, döntésünkkel megerősített és véghezvitt tevékenységünk Jézus Krisztus megtestesülésének helyévé válhat. Azzá a ponttá, ahol az isteni Ige újra a világba lép. Ezért élte örömben az életét Celestina anya, és ilyenné válhat a mi életünk is.

Meg kell ismernünk magunkat igazán, milyenek is vagyunk, egészen szívünk legrejtettebb zugáig, mindennapos másokért és másokkal végzett munkánkban(...). Jézus erre hív bennünket. Ne engedjük, hogy (...) hiába szegődjön mellénk. (Boldog Celestina Donati)