A Celestina-év egyrészt alkalmat ad arra, hogy egy szinte kortárs szent életét közelebbről megismerjük, ugyanakkor saját kapcsolatainkat is áttekinthetjük a „társaságában", az ő lelki vezetésével. Mivel a XIX-XX. század fordulóján élt, talán még könnyebb támpontokat találnunk az ő és a mi életünk között, miközben önmagunkkal, a környezetünkben élőkkel és Istennel való kapcsolatainkat mérlegeljük annak érdekében, hogy gazdagodhassanak. „Benne az élet öröm" címmel Tóth Borbála, piarista novícia mutat fel imádságos gondolatokat a Boldog alapítóanya írásaiból.

A megtestesüléssel Isten a tökéletes közösséget ajánlja fel nekünk újra és újra, egységben lehetünk Ővele. Az egység tökéletességét az sem veszélyezteti, hogy mi magunk nem vagyunk tökéletesek. Micsoda ajándék, micsoda életlehetőség, micsoda távlat és micsoda Isten-közelség!

A közösségben a megosztás lehetősége határtalan. Megosztható a jó és a rossz. Megoszthatom az enyémet másokkal, és mások megoszthatják az övékét velem. Megajándékozhatok másokat azzal, amiben gazdagnak tapasztalom magamat (jó kedv, türelem, figyelem, tárgyak), amiben otthonosan mozgok, amit nagy kedvvel csinálok. S ha elveszetten, gyengén tántorgok az élet viszontagságai közepette: megtartó erő, ha van, aki meghallgat, vigaszt nyújt, segít, és megoszthatom vele a nehézségeimet.

A megosztás mindig több irányú (Isten - te - én), megnyit bennünket, kivezet magunkból. Mindig épít és rombol. Épít, mert új dolgokat ad, rombol, mert elképzelések, elvárások dőlnek romba. A megosztás minden résztvevőt alakít. A valósághoz visz közelebb, ezáltal a közösségben élés megszabadít az álomvilágból, megrengeti az elvárás-hegyeinket és nyitottá tesz bennünket a rajtunk kívül létező, mégis hozzánk közel álló élet iránt.

Az életünket lényegében meghatározó alkatrészeinket nem cserére szánta Isten, hanem fejlesztésre. Úgy, hogy szívünk mindig egy dobbanásnyival, elménk mindig egy gondolatnyival jobban törekedjen a maga részéről arra az egységre, amelyben már benne élünk, mozgunk, vagyunk. Így fokozatosan haladva, egyik hajszálér-kapcsolat a másik után lépjen működésbe, fűzzön össze bennünket Istennel. Ezáltal áramoljon mind akadálytalanabbul élet, öröm, erő Isten és mi közöttünk.

Csakis annak a szeretetnek az ereje határozza meg egységünket Istennel, amelyet Iránta és felebarátunk iránt érzünk (Celestina anya). Az egyetlen, ami megnyithat minket Isten határtalan és jelenvaló szeretetének akárhol, akármikor, az a megélt szeretet. A szeretet sok figyelmet kíván: ha szeretem őt, hogyan cselekszem helyesen vele kapcsolatban? S amikor látom a cselekvési lehetőségeimet, döntést hozok és odaadóan megvalósítom azt. A döntéseim és az odaadásom az, ami valósággá teszi a szeretetet. Ahányszor eszerint döntök és ez alapján élek, Istenben élek, „mert Isten a szeretet..." (1Jn 4, 8b).

Miért fontos ünnep Karácsony? Mert újra és újra megszólítja szívünkben Isten Igéjét: „...az Ige Istennél volt..." (Jn 1,1), amely a világba jött (Jn 1, 9b) és most is velünk él (Mt 28, 19-20). Isten közösségben akar lenni velünk. Ezért nem sajnált mindent elölről kezdeni, újszülöttként jött a világba, hogy első perctől megélje, mit jelent embernek lenni. Most arra hív, hogy részesedjünk az Ő valóságában. Ehhez nincs szükség megváltozott életkörülményekre, emberfeletti erőfeszítésre, talán csak arra, hogy engedjünk Isten után sóvárgó lelkünk lényegének.

Jézus eggyé vált az életünkkel, mindannyiunk életével külön-külön. Mióta megszülettünk, velünk él, gyerekeskedik, felnő, tanít, sír és nevet velünk, és újra meg újra megvált a bűneinktől. Amennyire vállalom a szeretetet, s ahányszor szeretetből cselekszem, Istennel cselekszem, belőle élek. Amennyire ennek a szeretetnek adom magam, annyira vagyok egységben vele. Mert csakis annak a szeretetnek az ereje határozza meg egységünket Istennel, amelyet Iránta és felebarátunk iránt élünk meg.

A kongói misszió képei