A Celestina-év egyrészt alkalmat ad arra, hogy egy szinte kortárs szent életét közelebbről megismerjük, ugyanakkor saját kapcsolatainkat is áttekinthetjük a „társaságában", az ő lelkivezetésével. Mivel a XIX-XX. század fordulóján élt, talán még könnyebb támpontokat találnunk az ő és a mi életünk között, miközben önmagunkkal, a környezetünkben élőkkel és Istennel való kapcsolatainkat mérlegeljük annak érdekében, hogy gazdagodhassanak. „Benne az élet öröm" címmel Tóth Borbála, piarista novícia mutat fel imádságos gondolatokat a Boldog Alapítóanya írásaiból.

Szeretet és bizalom indítja el, tartja fenn, mélyíti el és segíti át a nehézségeken minden kapcsolatunkat, kapcsolatainkat, amelyek által öntudatra ébredünk, amelyekben élünk. Minden tragédia és boldogító valóság  kapcsolataink által vagy azok hiánya, esetleg zavart működése miatt születik meg. Kapcsolatban lenni Istennel, a másik emberrel és önmagunkkal. Ebben a viszonyrendszerben Celestina anya megtapasztalta a végtelenséget, ezt így osztja meg velünk: Szeretetemnek irántad, hitemnek benned nem lehetnek határai.

Isten sokféle módon keresi a kapcsolatot velünk: a teremtett világ, a próféták és az emberré lett Fiú mind Istenről valamint az életünkről beszélnek és a válaszunkra várnak. Ahogy Isten a teremtett világ szépségének, a természeti törvényeknek a nyelvén jelen van közöttünk, közli önmagát velünk, számomra úgy tűnik ugyanilyen határozott Istenélmény, jelenvalóság az emberben a kiolthatatlanul jelen lévő vágyakozás a tökéletes, a végtelen szeretetre.

Isten szándékkal oltotta belénk a vágyat, nem azért hogy kínozzon; nem is a vágyakozás szülte művészeti alkotásainkban vagy technikai eszközeinkben gyönyörködik, hanem bennünk. Abban segít, hogy felkészüljünk a találkozásra Vele. Életünk legfontosabb mozzanataiban, találkozásaiban, beszélgetéseiben mekkora jelentősége van annak, hogy testben, lélekben, szívben, gondolatban egyszerre ott legyünk, odafigyeljünk arra, ami történik. Így van ez az Istennel való találkozásunkkal is. S annak érdekében, hogy ez a találkozás is a legsikerültebb legyen, Ő belénk ültett egy kis chipet, mennyei matériából megmunkálva, ami mindig ott pislákol vagy éppen lobog, vágyakozik bennünk a végtelen szeretetre.

Isten azt mondja: szeretetemnek irántad, hitemnek benned nem lehetnek határai! Értsd meg, ember, nem lehetnek határai, mert én magam vagyok Végtelen, maga vagyok a Szeretet. Nincs fontosabb nálad a számomra. Mindannyiótokat egyenként hívlak az életbe. Élj, azaz szeress és higgy! Így volt ez a teremtéskor, a próféták idején, Krisztus születésekor és azóta is; mert magam vagyok az örökkévalóság. Ma, most és mindig, ha boldog vagy és ha szenvedsz, mérhetetlen szeretettel veszlek körül és bizok benned. Nem mond mást a Fiú sem: a tegnapi, a mai és a holnapi napodba is eljövök és meghalok érted újra, hogy hibátlanul boldog lehess. S a Lélek ugyanígy: ott munkálkodom a lelkedben, táplálom és bátorítom.

Amikor Celestina anya fentidézett mondatát úgy olvasom, mint imádságként megfogalmazott emberi vágyat, egy újabb nézőpont nyílik meg. Istenem, nem kötődhetem Hozzád másképpen csak végtelen szeretettel és hittel, mert nincs másom, amit én Neked adhatok. Ugyanakkor a napnál világosabb a bizonyosság: már hogyne lennének határai, hiszen véges lény vagyok. Pont a szeretetem és a hitem lenne kivétel? Mikor olyan sokszor tapasztalom, nem tudok átlépni a határaimon. Ugyanakkor mire vágyom a legeslegjobban? Hogy valaki végtelenül szeressen és higgyen bennem!

Mindkettő valóság: végességünk és gyarlóságunk része a határtalanság és a tökéletesség. Isten utazásra hívott bennünket: a halandó világba ültette az életünket, s elküldte Krisztust, aki minden határt átlépve érkezett meg hozzánk, hogy átvezessen bennünket a végesből a végtelenbe. Nem a mulandóság az osztályrészünk és nem is angyaloknak álmodott meg minket Isten. Az életünk ez az utazás. Útiokmányokra tehát nem lesz szükség, a szeretet és a hit országútjain a határállomások felszámolva. Keressük elő az utazási ajánlatokat, járjunk bátran és készüljünk fel a határtalanság új élményére.

Képek a nővérek olaszországi életéből