A Celestina-év egyrészt alkalmat ad arra, hogy egy szinte kortárs szent életét közelebbről megismerjük, ugyanakkor saját kapcsolatainkat is áttekinthetjük a „társaságában", az ő lelkivezetésével. Mivel a XIX-XX. század fordulóján élt, talán még könnyebb támpontokat találnunk az ő és a mi életünk között, miközben önmagunkkal, a környezetünkben élőkkel és Istennel való kapcsolatainkat mérlegeljük annak érdekében, hogy gazdagodhassanak. „Benne az élet öröm" címmel Tóth Borbála, piarista novícia mutat fel imádságos gondolatokat a boldog alapítóanya írásaiból.

Krisztus keresztjével Isten összekapcsolta a teremtés előtti alkotó vágyát az emberiség egész történelmével és jövőjével és mindannyiunk személyes életén át magához vonta a lehető legszorosabban. Az Atya a Lelkével életre keltett embernek közösséget ajándékoz. Közösséget Ővele, osztozást az Atya, Fiú és a Lélek harmóniájában. Ebben a földi valóságban megnyílott a lehetőség találkozni, megtapasztalni és élni ezzel a közösséggel.

Amikor valami nagyon szépet, nagyon jót, számunkra kedveset élünk meg, igyekszünk abból a legtöbbet megosztani azokkal, akik fontosak nekünk: skype-on, facebook-on, twitteren keresztül. Ugyanígy van ezzel az Atya is: szeretné velünk megosztani a Szentháromság közösségét. Az Ő bravúrja az, hogy nem valami csúcsminőségű technikai eszközben gondolkodott, hanem emberben. S Jézus vállalta, hogy közöttünk emberré legyen, s szemünk láttára, fülünk hallatára éljen közösségben az Atyával, majd meghívta közénk Isten szent Lelkét is.

Celestina anya következő gondolatában a keresztről elmélkedik s feltárulnak előttünk húsvéti utunk lényeges mozzanatai, és a cél, közösségben élni: egységben önmagunkkal, egymással és Istennel. Hol talál ránk, hogyan kísér és mire hív Krisztus keresztje bennünket?

A kereszt a vezeklés oltára, a szabadulás és az élet szimbóluma, az engesztelés és a megváltás fegyvere, a hősiesség sugallata.

A kereszt  konkrét, valóságos helyet jelez ebben a világban, megszentelt helyet: „A kereszt a vezeklés oltára...". Nehézségeink között talál ránk, hibáinkat, vétkeinket, bűneinket hordozza. Arra hív, hogy nézzünk szembe ezekkel, vegyük észre, mivé alacsonyítanak bennünket. És felajánlja: ha lemondasz róluk, én megsemmisítem őket!

A kereszt jelkép, a leglényegesebb értékeket foglalja magába és mutatja fel, nem hagyja elfelejtenünk: „A kereszt... a szabadulás és az élet szimbóluma...". Jézus megváltása nem  kevesebbet jelent mint szabadságot és életet. Megszabadít attól, ami bezár, magamra hagy, ami elvesz tőlem. Szabaddá tesz, hogy valóban és mélyen megélt szabadakarattal éljem az életem. Hogy ne csak azt válasszam, ami megsimít, kellemes és szórakoztat, hanem azt is merjem vállalni, ami nehéz, mélyen megragad, de értékes és felelősségvállalást kíván tőlem. S azt mondhassam, nem azért döntöttem így, mert a körülmények, mert a szüleim, mert a feleségem, férjem vagy a főnököm azt sugallták, így akarták, hanem mert azt a dolgot fontosnak, értékesnek ítéltem, és azt akarom, hogy az életem részévé válljon.

A kereszt eszköze munkálkodásomnak a világban, tapintható, megragadható valóság, ami meghosszabbítja a rövidnek bizonyuló kezemet, felerősíti karom erejét, hallhatóbbá teszi a hangomat és lelket önt szavaimba. A segitségével győzhetek. Fegyver az ellen, ami nem enged kibékülni, ami nem enged a hibás elgondolásból, a sértettségből, az önérdekből. A segítségével megélem, hogy Valaki előbb szeretett, választott és vállalt engem, és mindent megtehet, hogy boldogságra segítsen. Megélem és lehetővé tudom tenni, hogy más is megélhesse saját kiengesztelődését és az ő személyes megváltását.

„A kereszt... a hősiesség sugallata." A kereszt sugallat, életünk meghatározó pillanatainak legmélyebb lélegzetvétele, a Jézus által megígért Vigasztaló folytonos munkálkodása. Amely arra visz, amerre tán még sose jártunk, arra hív, amire még gondolni sem mertünk, és elkísér azokban a tetteinkben, amelyek emberfeletti vállalást  kívánnak meg tőlünk. Így válhatunk mindnyájan saját életünk hőseivé, saját élettörténetünk valódi főszereplőivé. Akik alkotótársaivá leszünk a Teremtőnek az által, hogy formáljuk környezetünket, a saját szívünket és a ránkbizottakét azzal, amit szívvel-lélekkel vállalunk, ami mellett kitartunk, és amiért mindent megteszünk, hogy megvalósulhasson. Krisztus legyőzte a bűnt, a szív ès a lélek sötétjèt, és a halált a világban. Nem megsemmisítette, hanem legyőzte. S általa mi is győzhetünk, nap mint nap.

Jézus egyszerre hordozta valamennyiünk vétkét. Most ott jár a te életedben és ne hidd, hogy nem bír a te kereszteddel. A mi Cirenei Simonunkká lett. Alászállt szíved üresnek érzett, halódó, sírokat rejtő zugaiba. Megjárta érted, a te életedért a poklot és életre támadt. És megteszi újra. Hát ne félj! Örülj és ünnepelj, mert húsvét van! Azóta örökös húsvét van, mert Krisztus a mi húsvétunkká lett.

A brazíliai misszió képei: