Július 9-én szombaton, tíz órától Vass Loránd és Oláh Zsolt diakónusokat pappá, Molnár Eduárd és Istvánfi Szilárd növendékeket pedig diakónussá szenteli Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a szatmárnémeti Székesegyházban. Ennek kapcsán beszélgettünk Vass Loránd és Oláh Zsolt diakónusokkal.

Riporter: Kérem röviden mutatkozzanak be: hol születtek, hol végezték tanulmányaikat, mit mondanának el magukról, a személyükről?

Oláh Zsolt

Oláh Zsolt: Oláh Zsoltnak hívnak és Szatmárnémetiben születtem 1984 június 4.-én. Elemi tanulmányaimat a Lucian Blaga általános iskolában végeztem, ezután következett a gimnázium, a Hám János Teológiai Iskolaközpontban. A gimnáziumi évek után jelentkeztem a szemináriumba.

Vass Loránd: Vass Loránd a nevem. Szatmárnémetiben születtem 1985. október 19-én vallásos családban. A család egyedüli gyermeke vagyok. Líceumi tanulmányaimat a Mihai Eminescu Kollégiumban végeztem, majd 2004 nyarán felvételre jelentkeztem a szatmári kispapok sorába, amit Nm. és Ft. Schönberger Jenő pozitívan fogadott. 2011. június 21-én sikeres vizsgák után befejeztem a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolát.

Riporter: Mikor érezték először a meghívást a papságra?

Oláh Zsolt: A gimnáziumi évek végén éreztem a hívást. De nem tudnám elmondani, hogy mindez hogyan is jelentkezett. Egy gondolat, egy érzés s egy pár bátortalan lépés... s ahogy mondani szoktam, ha nem ügyelsz magadra a végén még felszentelnek.

Vass Loránd: Egy pontosan meghatározott időpontot vagy eseményt nem tudnék megjelölni, inkább azt mondanám, hogy nagy szerepe a hivatásom kibontakozásában a családnak van, mindazzal a keresztény neveléssel melyben részesültem. A szülőknek mindig szívügyük volt, hogy a templom a második otthonom legyen, illetve soha ne maradjanak el a reggeli, esti imák és az étkezési imák.

Riporter: Mit jelent számukra a papi hivatás - milyen előképük van a papságról?

Oláh Zsolt: Nem tudnám meghatározni. A hivatalos meghatározás szerint Istent szolgálni embertársainkon keresztül, de vajon nem ez kellene legyen minden hivatás célja? Számomra a papi hivatás valami olyan amit nem tudok kiverni a fejemből s nem igazán tudom hogy miért? Látod azt is hogy nem minden oldala szép vagy könnyű, azt is érzed, hogy valószínűleg nem te vagy rá a legalkalmasabb s mégis!

Vass Loránd: 2004 nyarán egy kedves barát, pap barát azt mondta: „örülök, hogy pap szeretnél lenni. Hét év alatt kívánok neked rengeteg megpróbáltatást". Ezek a megpróbáltatások voltak azok, amik megtartottak és megerősítettek hivatásomban. Papi hivatás: azt mondanám, hogy elköteleződés, hűség, és kitartás mert sokszor az élet áldozat.

Riporter: Volt-e olyan papi-, egyházi személy, aki mély benyomást tett életpéldájával, tanúságtételével, esetleg segítette a pálya megválasztásában?

Oláh Zsolt: Mint a legtöbb kispapnak, nekem is a plébánosom és a káplánok szolgáltak ösztönző példaként akkor, amikor jelentkeztem a szemináriumba. Voltak más példaképek is, akiket egy időben szívesen követtem vagy esetleg rajongtam értük. Neveket említeni nem igazán lenne helyénvaló, még a végén valakit kihagynék. Az úgymond pályán való maradásban sokat segítettek nem csak egyházi, hanem világi barátaim, barátnőim is akiknek sikerült lelket önteniük belém, amikor kicsit minden nehezebb lett. A legbátorítóbb egy idősebb pap bácsi, aki egy alkalommal csak annyit mondott: Fiúk, nehéz de szép.

Vass Loránd: Ha egyszerű választ szeretnék adni, akkor azt mondanám, hogy hála Istennek voltak és vannak olyan személyek, akik igenis segítettek és erősítettek engem hivatásom kibontakoztatásában. Nagy örömmel és hálával gondolok vissza a gyakorlati évben eltöltött időre, mert megismerhettem olyan papi életeket is, melyek segítettek még jobban abban az elhatározásomban, hogy én pap szeretnék lenni. De persze köszönet mindazoknak is, akik próbáltak formálni, nevelni, hogy jó munkása lehessek az Úr Jézusnak.

Riporter: Hogyan tekintenek vissza a teológiai évekre?

Vass Loránd

Oláh Zsolt: Az elején nehéz volt. Először voltam hosszabb ideig távol az otthontól. Érthetetlen szabályok, szokások, s nem ritkán a gondolkodásmód elfogadása is nehezemre esett. S mikorra már megszoktam volna, megint kezdődött elölről.

Vass Loránd: Mivel a líceumi tanulmányaimat itthon Szatmárnémetiben végeztem, nem adódott számomra lehetőség megismerni, megtapasztalni mit jelent az, hogy egy közösségben élni. A Gyulafehérváron töltött időmet úgy tudnám meghatározni, hogy közösségben élésre nevelt és megtanított. Megtanultam, hogy a közösség nem egy emberből áll és nem csak azokból akiket mi szeretünk és akiket magunk mellett akarunk tudni, hanem minden emberből aki hivatást érez magában. A hét év alatt megtanultam, hogy az élet nem mindig rózsaszín, és amiért nagyon hálás vagyok az, hogy megtanultam, megtapasztaltam mit jelent tűrni és türelmesnek lenni.

Riporter: Hamarosan pappá fogják Önöket szentelni. Milyen érzésekkel állnak ennek elébe?

Oláh Zsolt: Izgalom, félelem, hála, kétely, öröm, illetve ezek keveredése. Nehéz elmondani, hiszen a diákévek véget értek s valami más kezdődik el.

Vass Loránd: Mint minden ember, élete nagy eseményei előtt, most én is izgalomban várom a szentelés napját, hisz hét év alatt erre készültem. De persze a papszentelés nem valaminek a vége, inkább valaminek a kezdete. Valaki, valahol, valamikor azt mondta nekem: ez egy „new game". „Új játék" - az Úr Jézus kínálta játék, amelyre én igennel válaszoltam.

Riporter: Mit várnak a papságtól, milyen pap szeretnének lenni?

Oláh Zsolt: Szeretnék jó pap lenni. Azt mondják s úgy hiszem hogy csak így érdemes. Azonban az is világos előttem hogy ennek eléréséhez hosszú utat kell megtenni s az is megeshet hogy útközben eltéved az ember.

Vass Loránd: Mit várok a papságtól? Nem előítéletekkel kell bármit elkezdeni. Olyan pap szeretnék lenni, aki hasznára, lelki hasznára lesz minden embernek. Az Úr Jézus megmondta: „nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak . . ., hanem mindenkinek mindene legyek." Olyan pap szeretnék lenni, aki tudja azt, hogy a pap nem más, mint egy átlagos ember, de tudja azt, hogy a pap csak feladatában más. Egy segítő kéz szeretnék lenni mindazok számára akik rám lesznek bízva.

Riporter: Önök szerint hogyan, mivel kell egy pap Krisztus megjelenítője legyen az emberek között?

Oláh Zsolt: Lehet hogy egyszerűbb lenne annak mutatkozni, ami valójában. Ha tényleg Krisztus hívására felelve akar valaki pap lenni, akkor előbb utóbb csak látszani fog rajta az, amiért épp őt hívták s nem a másikat.

Vass Loránd: Ha igazán tiszta szívből akarok válaszolni, akkor azt mondanám, hogy nagyon nehéz. Minden ember tudja azt, hogy nehéz mindenkinek megfelelni és mindenkinek jól csinálni. Hogyan lehet valójában Krisztus megjelenítője lenni az emberek körében? Valaki azt mondta, hogy az átváltoztatáskor, a szentmise alkalmával tudna igazán a pap azzá válni, ami valójában az ő hivatása. Szeretni és szeretve lenni. Jézus életpéldája, hivatása ebben állt, hogy lehet egyszerre szeretni és szeretve lenni. Ő nem sajnált eggyé válni és nem fogadta keserű szájízzel a fájdalmat. Ő megmutatta szeretetét és megtanított minket igazán szeretni és szeretetté válni mindenki számára. A papnak is ezt kell tennie. Szertetetté válni mindenki számára.