„Hozsanna, Dávid fia, néked: áldva áldott légyen a Messiás, ki az Úr nevében jő közénk!"-hangzott fel az ének sokak ajkáról a hívekkel megtelt Székesegyházban vasárnap délelőtt az ünnepi szentmise elején. Jézust köszöntötte a nép így jeruzsálemi bevonulásakor, amint szamárháton közeledett a városhoz, az emberek pedig ruháikat terítették elé, pálmaágakkal integettek. A nagyhét kezdetén erről emlékezünk meg a keresztény, katolikus templomokban. Ennek része a barkaszentelés is - a pálmaágak analógiájaként -, melyre a szentmise elején került sor.

Nm. Ft Schönberger Jenő a bevonulást követően állt meg a templom hátsó részében összegyűjtött barkaágaknál és onnan beszélt a hívekhez. Ebben kiemelte, a nagyböjt eleje óta szívünket bűnbánattal és jócselekedetekkel már előkészítettük. „Ma azért gyűltünk össze, hogy az egész egyházzal együtt lélekben előre átéljük Urunk húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését és feltámadását. Ő ugyanis ezt a misztériumot akarta beteljesíteni, amikor fölment városába, Jeruzsálembe. Szívünk élő hitével és odaadásával emlékezzünk meg erről az üdvösségszerző bevonulásról. Lépjünk mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk."

Az evangélium is ekkor hangzott el, melynek kapcsán a püspök atya elmondta: soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ki az a Jézus, akinek a bevonulását ma ünnepeljük. „Ő Isten fia. Ha pedig Jézus Isten fia, akkor Isten maga jött el közénk, amikor megtestesült. A liturgia ünneplésekor, ez mindig jelenvalóvá válik, hiszen Ő mondta, hogy ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az Én nevemben, ott vagyok én is közöttük. Amikor ünnepeljük Jézus bevonulását, tulajdonképen az egész teremtett világ hódol Krisztus előtt. Egy szamárcsikón vonult be - milyen érdekes, hogy nem harci paripát választott, hanem egy egyszerű kis szelíd szamarat és arra ült fel... Az egész állatvilág hódol előtte. Aztán az emberek ruhákat terítik az útra - ezzel az emberi civilizáció hódol előtte, de ott van a növényvilág is, hiszen pálmaágakat lengetnek és Jézus lába elé terítik. (...) De nem csak a teremtett világ, hanem a szentek és angyalok serege is neki hódol.

Minden egyes szentmise egy kicsit Virágvasárnap. Az átváltoztatás előtt, az Úrfelmutatás előtt ez ismétlődik meg. Jézus érkezik, hogy a szentáldozásban a lelkünkbe költözzön."

Ezt követően szentelte meg Schönberger Jenő püspök a barkát, majd az oltárhoz vonult, a szentmise pedig a könyörgéssel és az igeliturgiával, az olvasmányokkal folytatódott. A prédikáció helyett ez alkalommal Krisztus szenvedéstörténetének elénekelt változatát hallgathatták meg a hívek a Székesegyház kórusának nagyszerű előadásában. A püspök atya a szentmise végén szólt újra a hívekhez, kérve őket, hogy vegyenek részt a szent háromnap minden szentmiséjén, mert csak úgy teljes a Húsvét.