Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is említenek legendái, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez kapcsolódó misszió a kontinens felé.

A legendák szerint, Vendel skót királyfi korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett.  Éppen azért, hogy elvonja fiát a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. A juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak indult. Rómába megérkeztek,  a szentföldi útról azonban a háborús hírek miatt le kellett mondaniuk. Vendel társaival együtt elindult hazafelé, közben koldultak, az erdő csendjében élték a remeteséghez hasonló életet. Egy földesúr megfeddte koldulása miatt, amit munkakerülésként azonosított, ezért Vendel elvállalta jószágai legeltetését.

A földesúr csak egy csoda révén értette meg Vendel remeteség utáni vágyát, az egyedüllét értelmét. A Szent életmódjának híre terjedt, számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül közössége akkorára nőtt, hogy a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Halála után, sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városa. A pásztorok védőszentjükként tisztelik, emléknapja október 20-án van.

Az egyházmegyében Kisdengeleg templomának titulusa Szent Vendel. Búcsúját az ünnep napján, csütörtökön, délelőtt tizenegy órától tartják Solomayer Sándor, a szatmárnémeti Szent János apostol és evangélista (Hildegárda) egyházközösség plébánosának szentbeszédével.

fotó: Tatár Zoltán János