Urunk mennybemenetelének ünnepén tartják a szatmárnémeti Székesegyház és a krasznaterebesi templom búcsúját.
Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte Urunk mennybemenetelét. Később a Szentírásból ismert, húsvét utáni 40. napra került. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt; ebből ered az egyedülálló, magyar név, áldozócsütörtök.
Az Apostolok Cselekedetei szerint Jézus negyven napon át többszöri megjelenésével bizonyította feltámadását, majd a negyvenedik napon megparancsolta apostolainak, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, míg "néhány nap múlva" meg nem kapják a Szentlélek ajándékát. Ezután szemük láttára felemelkedett, mígnem felhő takarta el őt a szemük elől. Két angyal magyarázta meg a tényt az apostoloknak: amint Jézus a mennybe emelkedett, úgy jön el majd ismét. Az Egyház tehát a húsvét utáni negyvenedik napon - vagyis húsvét hatodik vasárnapja utáni csütörtökön - ünnepli e misztériumot.
A Szatmári Egyházmegyében a Székesegyház, valamint a krasznaterebesi templom titulusa „Urunk mennybemenetele". Krasznaterebesen az ünnep napján, május 14-én, délelőtt tizenegy órától tartják a búcsúmisét Ft. Istvánfi Szilárd, a Szent Család templom segédlelkésze szentbeszédével. A Székesegyházban ugyanazon a napon, este hét órától kezdődik a püspöki szentmise, ott Ft. Ulmer Mihály szakaszi plébános mond majd szentbeszédet.
