A Pasztorális Tanács szeretetszolgálat munkacsoportja és a Nagybányai Esperesség szervezésében diakónia napot tartottak március 5-én a Szentháromság plébánián. A találkozóra az esperesség plébániáin működő szeretetszolgálat csoportok képviselőit várták, abból a célból, hogy megismerhessék egymás tevékenységét, kapcsolatokat építsenek ki, és tanácsokat adhassanak egymásnak. Ft. Ágoston Ferencz krasznabélteki plébános ráhangoló gondolatait követően a Caritas mutatta be munkáját, majd a Kórházpasztorációs Iroda és a különböző plébániák beszéltek sorra erőforrásaikról, esetleges hiányosságaikról, örömeikről és vágyaikról.

A szervezők Kürti-Bokor Judit piarista nővért kérték meg, hogy a rendezvényen előadást tartson hivatásáról, mely a szeretetszolgálatban teljesedik ki. Előadása egyben tanúságtétel is volt, hiszen a nővér az őszinte és nyílt beszéd örömével tárta fel hallgatóságának a szolgálatban megtalált életét. Mesélt a mindennapi tevékenységekről, melyeket a nagykárolyi rendházukban és azon kívül végeznek, a gyerekekről, akikkel együtt él, vagy akikkel a napköziben találkozik, és a szeretetről, amit kap tőlük és amit adhat nekik.

Előadásában egy személyes történettel mutatott rá, nem elég beszélnünk a szeretetről, tennünk is kell azt, sőt - ahogy egy bentlakó kislányuk megfogalmazta - szeretnünk kell szeretni.

„Most, a szeretetszolgálat évében érdemes minden nap tudatosan készülni a szeretettel történő szolgálatra. Nekem nagyon sokszor eszembe jut ez a szókapcsolat: 'szeretlek szeretni'. Nagyon furcsállom, hogy nekünk felnőtteknek, nem jut eszünkbe, hogy ezt mondjuk valakinek. (...) Azt hiszem, hogy az igazi szeretet a szolgáló szeretet. Úgy gondolom, hogy Jézus igazából erre hívott minket. Természetesen a legfontosabb, hogy imádkozzunk másokért, de itt a mi keresztény életünk nem állhat meg. Szolgálni kell őket. Én erre tettem fel az életem, hogy a gyerekeket szolgáljam."

Judit nővér kiemelte, a szeretetszolgálati munkában elsőrendű, hogy azokat, akiknek megpróbálunk segíteni mindig magunknál, a szívünkben hordozzuk: „Vigyük el őket szentmisére, hozzuk el őket magunkkal egy közösségi találkozóra, ne csak úgy éljenek az emlékezetünkben, hogy 'akinél egy hete jártam'... Mindig legyen egy hely a szívünkben, ahova őket betesszük és elvisszük magunkkal. Akkor is, amikor elmegyünk bevásárolni, sétálunk, vagy megállunk egy parkban rácsodálkozni a természet szépségeire, mindenkor. Én nem is tudnék másként élni, csak úgy, ha magammal viszem mindenhova a lányaimat. Azt hiszem, a Jóisten egy jó nagy szívet teremtett nekünk, ahova mindenki belefér. Minél többet teszünk bele, annál több fog férni. (...) Egy gyerek tekintete azt mondja nekem, 'attól függ, hogy én ki vagyok, hogy te milyennek akarsz engem látni'. Úgy érzem, hogy ez nem csak a gyerekekre, hanem minden idősre és betegre is érvényes, akihez Önök ellátogatnak. Amikor belenézünk egy másik embertársunk szemébe, akkor a tekintetéből azt látjuk, hogy 'én az vagyok, akinek te akarsz engem látni'. Ha kedvesnek látsz, simogathatónak, szeretetreméltónak, akkor az is leszek. Én mindig arra gondolok, Istenem, köszönöm, hogy nekem adtad őket! Tudatosan törekszem arra, hogy azt lássam bennük, ami szép, ami jó, és úgy érzem, hogy ez a feladatunk mindenkivel, aki az utunkba kerül."

Judit nővér egy bibliai történetet és egy képet is hozott magával a találkozóra, melyekkel az elmondottakat alátámasztva mutatott rá a szeretetszolgálat erővonalaira. Az elsővel a megfáradásban akart bátorítani, míg utóbbival a lehajolás szépségére mutatott rá.

Az előadás után a szeretetszolgálat csoportok képviselői fórumban válaszoltak az elhangzott gondolatokra, a rendezvény végén pedig Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens mutatta be a Szeretetszolgálat Évében rejlő lehetőségeket, a már meglévő tevékenységekből fakadó célokat és ezek elérésének lehetséges útját. A diakónia nap, a közös tervezésen túl azonban az erőgyűjtésre és töltekezésre is nagyszerű alkalom volt.

Kapcsolódó hanganyag:

Kürti-Bokor Judit piarista nővér előadása hivatásáról, a szolgálatnak szentelt életről.