A visói Mocănița-ról sokan hallottak már, s az utóbbi években közismert és közkedvelt kirándulási célponttá nőtte ki magát az egykori keskeny nyomtávú, 43 kilométer hosszú ipari vasút, amelyet a két világháború között építettek a hegyekben kitermelt fa leszállítására. Azt viszont kevesen tudják, hogy a Vasér völgyében, Fajnán található egy 1900-ban, Szent Erzsébetnek szentelt kápolna, amelyet a magyar kincstár, az ott élő mintegy 100 munkásnak és családjának épített. A fakitermelés céljából Visóra telepített cipcerek közül néhányan ugyanis a Vasér völgyében telepedtek le, s így jött létre a fajnai tanya, aminek az emlékét őrzi a kis kápolna.

A máramarosszigeti esperesség plébániáiról minden év szeptemberének utolsó szombatján szép számban (400-500 személy) érkeznek zarándokok Felsővisóra, akiket néha ismerősök, barátok is elkísérnek a Vasér-völgyi római katolikus kápolnához. Mi tagadás, a zarándoklat egyben kirándulás is, hiszen a közel 4 órás vonatozás, a kápolna melletti tisztáson végzett szentmise, valamint az azt követő ebédszünet, társalgás, illetve a visszaút egy egész napot vesz igénybe.

Az idén a hagyományos zarándoklat egyben a Mármarosszigeti Esperesség napja is volt a hónap közepére már 360 személy szerepelt a listákon, s persze jöttek majd olyanok is, akik nem iratkoztak fel. Persze, aki nem is járt még a Vasér völgyében, az is sejtheti, hogy a természetben töltött idő akkor igazán kellemes és élvezhető, ha az időjárás kedvező. Ebből az okból ünnepeljük a kápolna búcsúját szeptemberben, de a szép idő nyilván ebben az időszakban sem garantált. 2007-ben a zarándoklat időpontját szeptember első szombatjára tűzték ki, hogy a leszögezett dátum ismeretében az érdeklődők annak megfelelően alakítsák programjukat, az utóbbi években azonban annyira megnőtt a Vasér völgyét látogató turisták száma, hogy ezt az időpontot szeptember végére kellett kitolni. A turisták szállításával foglalkozó cég ugyanis képtelen a zarándokokat és a turistákat is egyszerre szállítani.

Szeptember 24-én, szombaton 8 órára a zarándokok nagy része már elfoglalta a helyét a rendelkezésre bocsátott két szerelvényen. A reggeli órákban még igen hűvös volt, s így a legtöbben örültek annak, hogy zárt vagonokban utazhatnak, amelyeknek szinte mindegyikét kellemesen kimelegítették az azokban található vaskályhák. Később azonban, amikor a nap melege is éreztette hatását, a nyitott vagonok vonzóbbak lettek volna, de azok többnyire csak nyáron vannak használatban.

A 11 órára tervezett szentmise 12-kor kezdődött, mivel az utazás időtartamát sok tényező befolyásolta. A szentmise főcelebránsa Fagea László, borsabányai plébános magyar nyelven mutatta be a szentmisét, de a zarándokok között sokan nem értették egyházmegyénk többségének anyanyelvét, s így a szentbeszédben magyarul és románul mondta el gondolatait Szent Erzsébetről.

A Szatmári Egyházmegyében, a lelkipásztorkodásban többnyire a magyar nyelv jellemző, de, főleg a Máramarosban, a román nyelv egyre inkább teret hódít, Visón pedig a magyar és a román nyelv mellett harmadikként a német is jelen van. A Krisztus-közösség évében, az esperességi nap választott témája egy ilyen régióban különösképpen aktuális: „Egység a sokféleségben". Erről a témakörről beszélt Kinczel István plébános, a házigazda előadásában, melynek mottója egy, Szent Pál apostoltól kölcsönzött gondolat volt: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át" (1Kor 12, 13).

Az egység fontosságát jóakaratú ember nem vitatja, hiszen tudjuk, milyen fontos az egység a házasságban, a barátságban, a társadalomban. Annak megteremtése és szolgálata azonban komoly kihívást és állandó feladatot is jelent, s aki ennek szolgálatában van, az Isten akaratát, szándékát szolgálja. A Szentháromság, a különféleség és a tökéletes egység megtestesítője lehet példaképünk. A Szeretet Lelke hozta létre és tartja fenn ezt az egységet, s ugyanez a Lélek szorgalmazza és segíti azok egységét is, akik a keresztségben részesültek és Isten gyermekeiként akarnak élni, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélnek, milyen kultúrát ápolnak, milyen társadalmi rétegből valók.

Szent István király, népének jövőjét a kereszténységben látta. Vannak történészek, akik szerint haszonelvűségből folytatta ezt a politikát, mert belátta, hogy népe csak így maradhat fenn. Mi keresztények, akik őt szent királyként tiszteljük, erről másként gondolkodunk. Büszkék lehetünk hitére és bölcsességére, amelyekről uralkodása folyamán tanúságot tett, s amelyeket fiához intézett intelmei is tanúsítanak. Egyik intelme épp így buzdít: „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő" (Szt. István király intelmei Imre fiához, VI.).

Nos igen, 1000 év elteltével sem sikerült sokaknak megérteni, hogy a sokszínűség, sokféleség, változatosság, érték. Ma is sokfelé és számos kortársunkban jelen van az uniformizálás kényszere, ami összeegyeztethetetlen a keresztény lelkiséggel.

Aki karácsony, újév, húsvét vagy templombúcsú alkalmával Felsővisón jár, meglepődik azon, hogy egy katolikus közösségben milyen jól megférnek egymás mellett a magyar, román és német nyelvű hívek és milyen szép hallani, ahogy egy közösség három nyelven imádkozik. Jól esik ezt hallani, és jó tudni, hogy összetartozunk: „Mindannyiunkat egy Lélek itatott át".

Tudósítónktól