Felemelő élményt nyújtott a román ajkú fiatalok keresztúti ájtatossága április 5-én, Rónaszéken, melyen több, mint kétszázan vettek részt az egész egyházmegyéből. A Nepomuki Szent János templomhoz érkeztek az autóbuszok, innen indultak a fiatalok, az őket elkísért papjaikkal délután fél egy után a Kálvária kápolna felé. Végigvonultak a településen egy nagy, fakeresztet hordozva vállukon, melyet először a kápolna udvarára lépve, az első stációnál tettek le. A különleges hangulatú, természetes környezetében tavaszi színeket mutató, dombtetőre épített kápolna udvarán stációról-stációra haladtak, úgy fizikailag, mint lelkileg egy alulról-fölfelé történő utat bejárva.

Minden stációnál meghallgattak egy rövid elmélkedést, együtt imádkoztak, az állomások között pedig gitár- és hegedűkísérettel énekeltek. Az utolsó stációk már a dombtetőre vitték a fiatalokat, itt látták meg a kápolnát, valamint a mellette elhelyezett három nagy fakeresztet. A Kálvária kápolna bejáratánál Ft. Reszler Mihály máramarosi főesperes szólt az egybegyűltekhez, a vasárnapi, Lázár feltámasztásáról szóló evangéliumi részhez kapcsolódóan elmondta, a bűn halál, Jézus pedig a feltámadás: „Jézus sír Lázár sírjánál, de a könnyek között kinyilatkoztatja nekünk igazi küldetését, amiért hozzánk eljött, hogy nekünk adja életét. A keresztút az élet útja, egy Jézus vérével itatott út, amelyből új életet kapunk. Provokatív a sír képe, amely előtt Jézus megáll, hogy fényt derítsen számunkra azokra a pontokra, ahol a bűnt, vagyis a halált választjuk, és Jézus fényére van szükségünk, hogy feltámadjunk. Élet csak ott van, ahol fény. Így ébreszt fel minket Jézus az álomból, amely a bűnben tart meg minket, amely megakadályoz, hogy a valós szükségleteket vegyük észre. Amikor Lázár sírja előtt áll, Jézus előttem áll meg, aki mindig halálban vagyok, amikor bűnt követek el. Jézus engem is néven szólít: gyere ki a sírból, a rossz szokásaidból, gyere a fényembe, mert a te hivatásod a szeretetben van. A keresztény embernek, aki találkozott a keresztúton Jézussal, hivatása a szeretet, gyakorolnunk kell a szeretet kultuszát, amely teljesen átadja önmagát, ez az önátadás pedig fájdalommal jár. Fájnia kell, hogy gyümölcsöt hozzon."

Végül, Ft. Anderco Ottó helyi plébános Krisztusról szólt, aki által az életünk szeretet és nem kálvária: "Nagy öröm számomra, hogy ma eljöttetek ide a mai napon, hogy keresztúti ájtatosságot végezzetek. Ezen a keresztúton Jézus járt előttünk és jár nap mint nap velünk. Az Ő szeretete egyesítsen minket. Ne feledjük, hogy szeretet kereszt nélkül, és kereszt szeretet nélkül nem létezik. Életünk Jézus nélkül kálvária, de Vele a kálvária is élet szeretetben. Ezt ajánlja nekünk Jézus minden alkalommal, amikor a keresztre nézünk és átöleljük Őt, ahogy tette a kereszttel."

A kápolnától a fiatalok visszatértek a plébániára, ahol elfogyasztották a helyi közösség által elkészített finom gulyást, majd buszaikkal hazaindultak, élményekkel és szeretetre intő gondolatokkal gazdagon.