Több százan kaptak meghívást - papok és hívek - a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye legfontosabb közlő, egyeztető és tervező rendezvényére, a Lelkipásztori Napokra, amelyre ilyen nagy ívben, vagyis egyházmegyei szinten ennek előtte két éve került sor. Ahogy akkor, most is, az aktuális tematikus időszak kiértékelése, lezárása, és az új periódus bevezetése volt a cél.

A november 27-28-a között zajlott rendezvény központi helyszíne a Szent Alajos Konviktus volt, de a csoportbeszélgetések egy részét például a Hildgárda plébánián tartották. Ugyanígy, a nyitószentmise is a Szent János apostol és evangélista templomban volt, ahol jelenlevő papjaival együtt Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök mutatta be a legszentebb áldozatot. A szentbeszédet azonban a kétnapos találkozó meghívott előadója, Ft. Tomka Ferenc egyetemi tanár, a gyakorlati teológia professzora mondta. Az atya előzetesen tanulmányozta az egyházmegye pasztorális fejlődését, ezen a területen megtett útját, így a kezdődő Krisztus-közösség Évére reflektálva a közösségek belső dinamikájáról, azok külső megnyilvánulási lehetőségeiről beszélt.

Mint kiemelte, a keresztény közösségek az öröm valós megélői kell, hogy legyenek: „A keresztény ember az öröm embere, a közösség embere. Annyira összetartóak legyetek, akár ketten, akár hárman egybegyűltök, hogy ott legyen köztetek Jézus. Az evangéliumra építsétek életeteket. Ha az öröm felfakad minden nap újra a lelketekben, akkor tudjátok úgy szeretni a másikat, ahogyan szüksége van rá, akkor tudtok igazi közösséggé válni és missziósok lenni.

De mindez persze csak úgy működik, ha a közösség tagjai, vagyis ti elhiszitek, hogy lehetséges, hogy tudjátok úgy szeretni egymást, hogy az kisugározzon. Fájdalmak, egyet nem értések mindig lesznek, ezért tanuljuk meg a szenvedő Krisztust megölelni, ajánljuk fel nehézségeinket, adjuk oda neki, hogy értéket tudjunk teremteni. Az evangélium öröme eljut a kereszt fájdalmáig és újra a feltámadás öröméig."

Szintén az első nap fontos programpontja volt az a pódiumbeszélgetés, amelyen az egyházmegye különböző területeiről származók osztották meg az elmúlt időszak tapasztalatait. A hallgatóság előtt mondták el a hitmélyítő találkozók személyes és közösségi eredményeit, tárták fel a további fejlődés általuk vélt eszközeit. Így az egyik pozitív hozadékként elhangzott, a hitmélyítő találkozók is hozzásegítették az egyházmegye híveit ahhoz, hogy a felületességtől elmozdulva egyre közelebb kerüljenek hitük valóságos megéléséhez, az evangéliumhoz. A templomba járók egyre inkább értik keresztény identitásuk valóságát, tovább mentek az üres praktikáktól, értelemmel töltik meg vallásos cselekedeteiket.

Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök erre reflektálva mondta, a két évvel ezelőtti szándék megvalósulását látja ezzel, hiszen cél volt, hogy az egyházmegye lelkiekben együtt tudjon egy fontos lépést megtenni. "Tudnunk, értenünk is kell azt, amit hiszünk. De vannak olyan dolgok, amire az ember az eszével nem jöhet rá, és itt lép be Isten a kinyilatkoztatással. Ha nektek ennyi élményetek volt, akkor azoknak a  testvéreknek is ennyi élménye lehetett, akiket ti segítettetek" - tette hozzá, arra utalva, hogy a Lelkipásztori Napokon csoportvezetők, kisközösségek képviselői vettek részt, akik így megsokszorozzák az egyházmegyei tervezésben és az eredményekben résztvevők számát.

A szombati napon már előre tekintettek, Ft. Egeli Ferenc püspöki titkár bemutatta a következő két év gondolatkörét, az alapvonások kibontásának módját és mindennek a tartalmi hátterét, majd Ft. Tomka Ferenc tartott előadást az egyén, a csoportok és végső soron az egyház Krisztus-központúságáról.

Részben folytatta a pénteki szentbeszédében feltárt gondolatokat, amikor azt mondta, a legnagyobb kihívás úgy élni az öröm embereiként, hogy a csoportok tagjai, de a külső szemlélő számára is láthatóvá váljék Krisztus.

„A közösségnek meg kell születnie, fel kell fedeznie Krisztust. Úgy nézzünk ezért egymásra, mint Krisztus testének egyik-egyik tagjára. A másik ember minden öröme, de minden fájdalma és hibája is az enyém is, amit nekem is hordoznom kell. Ehhez a folytonos megbocsátás, folytonos újrakezdés kell. Jézussal hallgassam végig a másikat, kiüresítve magam és teljesen odaadva figyelmemet neki. Így lesz a krisztusi közösség a Krisztusban levő közösség, ahogy Jézus búcsúbeszédében áthatja egymást a három személy: <<Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem>> (Jn 17,19-21)."

Az előadást követően a résztvevők kétszer is leültek kisebb csoportokban beszélgetni - előbb az előadás gondolatairól, majd kipróbálva a következő két év, új hitmélyítő segédanyagát. Mindkét csoportbeszélgetés eredményeiről plénumban számoltak be. A felmerülő gyakorlati kérdésekre Tomka Ferenc válaszolt, így fogalmazva meg például tanácsait a plébániai életre vonatkozóan: "minél többeket be kell kapcsolni a hívek közül a tevékenységekbe az által, hogy faladatokat kapnak, meg kell keresni a helyüket a plébánia dinamikájában; figyeljünk oda a személyes szeretet meglétére, a jobban szeretésre, az odafordulásra; fontos tényező a közös élmény megléte..."

A Lelkipásztori Napokat Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök áldásával zárta le, miután röviden buzdított a kitartásra, a bátor előrehaladásra a hitben, nem félve a Krisztusért hozott áldozatoktól.

További fotók:

'