Egy év telt el a nagykárolyi, teremi úti Klaus Winter Integrációs Központ megáldása, és ezzel indulása óta. Az akkreditált óvodával rendelkező, iskolás gyerekeket is fogadó központ 2010. október 15-én kezdte meg működését, hogy felkarolja a környék nehéz szociális helyzetben levő, többségében roma gyermekeit, nevelje és a társadalomba integrálja őket. A központ vezetőjével, Hompóth Máriával az elmúlt egy év történéseiről, sikereiről, örömeiről beszélgettünk.

Riporter: Mária, hogyan értékeli a központ eltelt első évét?

Hompóth Mária: Nagyon gazdag év volt, sok minden történt. Úgy hiszem, ez a szolgálat, amit végzünk, nagyon kedves Isten előtt. Végig éreztem, hogy pártfogolja, irányítja a munkánkat, és ezért a terveink végül mindig jól valósulnak meg.

Tavaly ősztől folyamatosan történtek velünk a dolgok: megkezdődött a házban az oktatás, mint fő tevékenységünk, de mellette mindig adódott lelki táplálék is - a Szentlélek plébánia programjaihoz igyekeztünk mindig kapcsolódni. Nagy örömmel mondhatom, hogy ősszel tizenhárom kis óvodásunk kezdte meg az első osztályt. Ők már a mi gyermekeink, itt készítettük fel őket az iskolás évekre. Büszkék vagyunk rájuk, mert rendszeresen járnak iskolába, és a visszajelzések alapján egy egész más generációt képviselnek viselkedésben, tudásban, mint az előzők. Tehát látszik a mi munkánk. Ez ugyanakkor nem csak az egy iskolai évi, házon belüli tevékenységek eredménye, hiszen nyáron, két ízben tábort is tartottunk a gyermekek számára: egész júliusban személyiség- és közösségépítő zajlott, egymás elfogadásáról beszéltünk a gyerekeknek. Olyan jól sikerült, hogy augusztusban, amikor a németországi vendégek jöttek, egy kis műsort is össze tudtunk állítani mindabból, amit júliusban tanultak: verseket, énekeket. A vendégek is meg voltak lepődve, nagy előrelépésként értékelték a tavalyi állapotokhoz képest.

Aztán a tanévkezdés előtt három hetes iskola-előkészítőt tartottunk, hogy az iskolapadokban már minden gördülékenyen menjen. Az említettek mellett, az elmúlt év során kihasználtunk minden olyan alkalmat, amikor az ünnepeinkből valamit tanulhattunk: így Adventben, Karácsonykor, Nagyböjtben, Húsvétkor anyák napján meghívtuk a szülőket, a felnőtteket is. Az ilyen alkalmakkor előfordult, hogy volt olyan gyerek, aki először ünnepelte meg a születésnapját. Ez nagy élmény volt mindannyiunknak. De ugyanígy, a kirándulások alkalmával többen először mentek be Nagykároly központjába, vagy először hagyták el a várost. A gyerekek még mindig életük eddigi legnagyobb élményei között említik, amikor Zsibóra mentünk, a botanikus kertet és az egyéb nevezetességeket meglátogatni.

Szintén nagy élmény volt, hogy augusztus végén egy tizenöt éves fiatalt keresztelhettünk meg, majd ez olyan pozitív hatással volt a helyi közösségre, hogy rövidesen még nyolcan jelentkeztek - addig meg nem kereszteltekről van szó - és részesültek a keresztség szentségében. Egy napra rá pedig tizenhat elsőáldozónk volt. Tisztán, szépen felöltözve, tisztelettudóan álltak ki a gyerekek... Nagy élmény ez a gyerekeknek, de büszkén álltak oda a szülők és nagyszülők, az egész közösség is.

A sportokat is nagyon szeretik, ezért kisebb bajnokságokat szerveztünk számukra, diplomákat, kupákat kaptak...

Nagy eredménynek érzem ugyanakkor, hogy már megkeresnek minket óvodák, iskolák, amelyek szeretnének velünk partnerségre lépni, jó példaként mutatnak ránk.

Az elsőáldozás csoportképe

Riporter: A központ indulása egy évvel ezelőtt nagy előrelépés volt a Nagykároly ezen részén élő közösség számára. Egy fontos igényre válaszolt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, a Jeruzsálemi Szent Lázárról nevezett lovagrend és a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal azzal, hogy megtámogatta és létrehozta ezt az intézményt.

Hompóth Mária: Valóban, negyvenöt gyerekkel indultunk és ezt azóta tartjuk. A gyerekek nagyon szívesen jönnek ide, és a szülők is örülnek, hogy jó helyen tudhatják őket. A legkisebbek reggel érkeznek, a program az óvodánkban nyolc után, kilenc körül kezdődik. Az óvónénivel elmondják a reggeli imát,  kis megbeszélést tartanak, majd tíz órakor megkapják a Tanügyminisztérium által biztosított tej-kifli reggelit. Persze evés előtt és után is imádkoznak, erre nagy hangsúlyt fektetünk - sokan nálunk szembesültek azzal, hogy az ételért hálát kell adni.

Aztán zajlanak a foglalkozások, amelyekbe mindig beiktatjuk a szabadtéri játékot, hogy mozogjanak a friss levegőn. Az óvodások tizenkét órakor ebédelnek, majd hazamennek, de váltják őket az elsőseink, akik az iskolából jövet ebédelnek, majd megkezdik a délutáni foglalkozásaikat. Ők négy órára már be is fejezik a leckéiket, hazamennek, és maradnak a nagyobb osztályosok, akik ugyanakkor később is érnek be a központba. Tanulás közben, ha elfáradnak, ők is ki-kimennek együtt játszani, és ez így megy délután öt óráig, amikor kézműves tevékenységekkel, énekléssel zárjuk a napot. Ebben az egy órában sokszor elkülönítjük a lányokat a fiúktól és külön beszélgetünk el velük például a tisztaság kérdéséről, vagy csak a fiúkra, illetve lányokra jellemző problémákról. Sok segítséget kapunk ilyen tekintetben is az önkéntesektől, a pedagógusoktól, a támogatóinktól.

Riporter: Hány alkalmazottja, önkéntese van a központnak?

Hompóth Mária: A ház három alkalmazottal működik, ebből kettőt az egyház fizet, egyet pedig a Tanügyminisztérium. Ezen kívül van négy állandó önkéntesünk és nagyon sok segítőnk. Mindenki igyekszik hozzátenni küldetésünkhöz azzal, amit tud. A plébániák, intézmények, cégek, magánszemélyek, a Nagykárolyi Caritas, a Német Fórum - és még sorolhatnám a támogatókat -, ők mind-mind nagylelkűen állnak hozzánk. Külön ki kell emelnem a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatalt, amely a működési költségeket állja... Aztán jönnek a fiatalok is, egyetemisták a vakációban. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert itt tényleg nagyon sokat lehet tanulni a gyerekekkel való foglalkozásokról, a problémás helyzetek kezeléséről. Ha itt ezzel már találkoznak, később már magabiztosabban fognak hozzá állni.

Hompóth Mária

Riporter: Ha jól értettem, sok közös programjuk van a Szentlélek egyházközséggel. Miben tudnak együtt dolgozni?

Hompóth Mária: Minden hónap páros vasárnapjain Ft. Borota Ottó plébános ellátogat a központba délután négy órától szentmisét tartani, a páratlan vasárnapokon pedig mi megyünk a Szentlélek templomba. Az önkéntesek egy órával a szentmisék előtt egybegyűjtik a gyerekeket, de sok szülő is velük tart, és így érkeznek a szentmisére. Hitoktatásra minden hétfőn négy órától nálunk, a központban kerül sor, de eljárnak a plébániára is hittanórákra, a koruk szerint megfelelő időben. Szoktunk templomlátogatásokon is részt venni, az ünnepek alkalmával együtt megyünk a nagykárolyi templomokba. A húsvéti körmenet ilyen szempontból nagy élmény volt, amikor gyertyákkal együtt mentünk... Sokak számára maradt ez meg szép emlékként. Egyébként pedig minden, amit együtt csinálunk intenzíven él nem csak a gyermekekben, de az egész közösségben is. Mindezeket megbeszélik, minden tevékenységünk nagyító alatt van.

Riporter: Említette, hogy augusztusban vendégül láthatták az egyik főtámogató, a Jeruzsálemi Szent Lázárról nevezett lovagrend küldöttségét. Milyen volt a találkozás és egyébként milyen kapcsolatot ápolnak velük?

Hompóth Mária: Látogatásukkor elégedettek voltak. Mi folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot, E-Mailen küldünk képeket és beszámolókat a tevékenységeinkről, tehát úgy érzem, hogy jó a kapcsolat közöttünk. Jó volt hallani, amikor itt jártak, hogy pontosan így képzelték el az egyéves központot és annak működését. Tehát, hogy az a csicsergés, énekszó és bátorság lesz a jellemző.

Riporter: Melyek a remények, a perspektívák a jövőre nézve? Hogyan folytatódhat az integrációs központ működése?

Hompóth Mária: Ebben az évben, úgy érzem, hogy egymás megismerése, az elfogadás, a program elindítása volt a fókuszban. Most viszont szeretnénk tovább fejlődni, és a tanítás minőségén javítani. Érezzük, hogy van kivel dolgozni, nagyon jó az alapanyag, és az iskola segítségével, vele együttműködésben szeretnénk elérni, hogy a gyerekek minél jobban érezzék magukat az iskolában is, integrálódjanak a többségi közösségbe, csökkenjen a hiányzások száma. Ehhez a magunk részéről a gyerekek felkészítésével, a leckék közös megoldásával tudjuk megtámogatni de, itt a házban a gyerekek tisztálkodhatnak, fürödhetnek, tiszta ruhát is kapnak, és tisztán tudnak elmenni az iskolába. Ez másnak magától értetődő dolog, de az ő családjaiknak kevésbé egyszerű. Mi így is igyekszünk segíteni, hogy kisebbnek érezzék a különbséget maguk és más gyerekek között. A jövőben persze ezen is tovább dolgozunk majd, igyekszünk fejlődni.

Riporter: Köszönöm a beszélgetést.

Előadás közben

Zsibón

Nyári tábor alatt

Az integrációs központ az életre készít

Október 13-án készült képek: