Az eltelt időért hálát adni, abból táplálkozni, erőt meríteni gyűlt össze november 6-án, vasárnap, tizenkét órától a Szent János apostol és evangélista egyházközösség. A felszentelés 110. évfordulóján Schönberger Jenő püspök mutatott be szentmisét jelenlevő papjaival, köztük Solomayer Sándor plébánossal, aki a bevonulást követően az esemény jellegét körvonalazta: "Hálatelt szívvel szeretnénk emlékezni mindarra az időre, ami mögöttünk van azért, hogy erőt merítsünk mai küzdelmeinkhez".

Schönberger Jenő püspök még a szentmise elején emlékeztetett, a templom nem csak épület, hanem közösség: "Ahol közösség van ott emberek vannak, és emberek hiba nélkül nincsenek. Ne csak az Istentől várjuk, hogy irgalmas legyen hozzánk, hanem egy közösség minden tagjának irgalmasnak kell lennie, egymás iránt. Bocsássunk meg mindig egymásnak, ne nehezteljünk a másikra." A szentmisét, a püspök a hívekért ajánlotta.

Szentbeszédében megmagyarázta, mit jelent valójában a templom, mi a szerepe és a küldetése: "A templomszentelés évfordulójára gyűltünk össze, ezért gondolkodjunk el rajta, mit jelent valójában a templomszentelés? Azt jelenti, hogy ebből a profán világból egy bizonyos területet kivágunk, felszenteljük, Istennek ajánljuk. Ezért lesz kiváltságos hely, Isten különleges jelenlétének a helye. Mindenki számára figyelmeztetés: az Úr Isten itt van, és bennünket hazavár. Most egy ilyen kis hely van neki szentelve, de ez a világ arra hivatott, hogy egyszer majd mindenestől az Istennek szentelt legyen. Ezt várjuk a megdicsőüléskor, a világ végén, amikor majd Isten mindent átalakít, mi pedig feltámadunk, megdicsőült testben, és kezdődik az örök élet. (...) Most gondolkodjunk el, hogyan viselkedünk mi egy templomban? Elhisszük-e valóban, amikor belépünk, hogy az Isten háza, hogy ott Krisztus jelen van az Oltáriszentségben, vagy megengedünk magunknak minden 'lezserséget', mert 'hát már a 21. században vagyunk'? Isten háza az imádság háza. Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus ennek megfelelően viselkedett a templomban, ezt tiszteletben tartotta."

A templom az a hely, ahol az Egyházba születünk - mondta a Püspök. "Ne felejtsük el, hogy a templom keresztelőkútjában születtünk mi mindannyian újjá, a keresztény életre. Isten gyermekei lettünk és olyan közösségbe születtünk, amelyet Egyháznak mondunk. Olyan kapcsolat van minden megkeresztelt ember között, amely felülírja a vérségi kapcsolatokat. Isten gyermekei vagyunk és ez az igazi rokonság. De az Anyaszentegyház táplál is bennünket: megtanít imádkozni, bevezet a Szentségekbe. Lelki táplálékot ad a halálunk pillanatáig, amikor átvezet az új életbe. Ez azonban nem csupán az Egyház, hanem mindannyiunk felelőssége. A gyermekek lelkében el kell ültessük a hit magját, Isten éltető igéjét. Ha mi nem tesszük ezt meg, akkor ne csodálkozzunk, ha megváltozik a világ. Ugyanúgy, a plébániaközösség krisztusi közösség kell, hogy legyen. A Szentlélek templomai vagytok és ugyanaz a Lélek munkál mindannyiunkban, egy közösséggé akar formálni és forrasztani minket. A legszebb feladat, ezt a lelki templomot építeni, olyan krisztusi közösséget létrehozni, ahol a szeretet él."

A szentmise után a hívek még a templomban maradtak, és megtekintettek egy prezentációt a Hildegárda templom 110 éves történetéről. A bemutató alatt közreműködött, énekelt a plébánia fiatal család-csoportja.