Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is megtartották az ökumenikus imaórát a keresztény egyházak részvételével Szatmárnémetiben. A Székesegyházban pénteken délután fél öttől tartott imaóra során Pallai Béla görög katolikus címzetes esperes, Keresztúri Sándor Zsolt a szatmári református egyházmegye katekétikai előadója, Ovdiu Bârle görög-katolikus parókus, Szűcs Sándor baptista lelkipásztor, Gödri Alpár evangélikus-luteránus lelkész, és Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök szólt a különböző felekezetek egybegyűlt híveihez.

Az imaóra elején a szervező Szent Egyed Közösség képviselői köszöntötték a jelenlevőket, majd egymás után következtek a két nyelven elhangzó elmélkedések, egy egy könyörgéssel megszakítva.

Pallai Béla az anyaszentegyház történetének kezdetére tekintett vissza. Elmondta, a Jeruzsálemi egyház, az apostolok cselekedetiről szóló könyv szerint modellje annak az egységnek, amelyért munkálkodunk. „Mint ilyen, arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztények egységéért mondott imádság nem az egyformaságért hangzik, nem csak a jelenlévőknek szól, hanem békességet hirdet a messze és a közel valóknak egyaránt."

Scheffler Jánosra utalva kiemelte: „Egyházunk főpapjai és hívei az évszázadok folyamán ezen az egységen munkálkodtak. Ennek egyik számunkra, szatmári görög katolikusoknak igen meghatározó egyénisége boldog emlékű Scheffler János szatmári megyéspüspök, aki az egyház egységéért áldozta életét a jilavai börtönben, és akinek boldoggá avatása által valósul meg Isten minden igazságtalansággal szembeni gyógyító ereje. Fájó történelmi pont számunkra 1952 december 6-a, Szent Miklós templomunk védőszentjének ünnepe, hiszen ezen a napon halt meg az, aki vállalta nem csak saját egyházmegyéjének ügyét az új rendszer támadásaival szemben, hanem pártfogásába vette azokat a Rómához hű görög katolikusokat is, akiket az akkori hatalom törvényen kívül helyezett. A Szentlélek hatalmas megvilágosító ereje nem csak az első jeruzsálemi egyháznak, hanem minden kor emberének segítségére van, hogy szembeszálljanak azokkal a földi hatalmasságokkal, akik a Jézusi egyház egységének ellenségei."

Pallai Béla

Keresztúri Sándor Zsolt Ézsaiás próféta könyvéből olvasott, majd a próféta korát hasonlította a jelen korhoz: „Az istenfélelemnek, az igaz hitnek nincs kelete a mai világban sem. De eljön az idő, amikor az emberek vágyni fognak az Úr után, elegük lesz a szennyből és felébred bennük a tiszta utáni vágy. Ezért felbecsülhetetlenül nagy kincs az Isten ajándéka, az igaz hit, amely már most a mienk lehet."

Elmélkedésében kérdéseket fogalmazott meg: „Értékeljük-e hogy ismerjük Istent és, hogy az Ő útján járhatunk? (...) Érezzük-e, hogy pótolhatatlanul nagy szükségünk van Istenre? Készek vagyunk-e tanulni tőle, nem róla, hanem tőle? (...) Isten újjáteremti azt, aki engedi, aki kész tanulni tőle. Isten teremtő szavával újjá tud szülni mindenkit."

Keresztúri Sándor Zsolt

Ovdiu Bârle az ökumenikus imahét kapcsán az egység útjáról elmélkedett: „Ez az idő számunkra az egység hete kell legyen, tudatosítva, hogy az egység útja biztosan hosszú és nem könnyű. Mindazonáltal nem kell elbizonytalanodnunk, hanem folytatnunk kell a haladást ezen az úton, bízva a feltámadt Krisztusban, aki az evangéliumban mondja: 'Én veletek vagyok minden nap, a Világ végéig' (Mt 28,20). Mi is az egységet akarjuk. Ezen a héten pedig meg kell értsük, hogy az egység keresése nem halasztható el addig, amíg minden más vallási kérdés megoldódik, hiszen ez egy lényeges feltétele az összes problémánk megoldásának. Az Úr egy csodálatos és egyben megrázó dolgot mond, amikor kijelenti, hogy egyek kell legyünk, hogy higgyen a világ (Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Jn 17,21). Az egyház azért van, hogy evangelizáljon, de nem tudja az emberek számára meggyőző módon felajánlani az evangéliumot, ha épp a keresztények ellentéteikben maradnak. Az egység útja hosszú és nehéz marad, de Jézus reményre biztat, hiszen az egység Isten ajándéka és a Szentlélek működésének gyümölcse."

Ovdiu Bârle

Szűcs Sándor Ezekiel próféta könyvéből olvasott, majd az imádságra szólított fel: „Az imádkozó egyház lesz az egységre törekvő egyház. Én erre szeretném biztatni a kedves jelenlevőket, hogy legyünk az imádság emberei. (...) A bibliában meg van írva: 'Imádkozzatok szüntelenül (1Tessz 5,17)'. Családokban, templomokban, különféle egyházakban ezt kell tenni. Isten kér minket erre, tegyük ezt. Szeretnénk jólétet, szeretnénk Isteni áldásokat, ezek a feltételek, teljesítsük!"

Szűcs Sándor

Gödri Alpár az apostolok cselekedeteiből olvasott, majd keresztyénség lényegéről elmélkedett: „Keresztyének vagyunk-e gazán a szó újszövetségi értelmében, vagy csak névleg vagyunk azok? Elég egy pillantást vetni a világra, és igen hamar rá kell eszmélnünk, hogy az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben leírt közösségi modell napjainkban nem létezik. Ha létezne, akkor teljesen más képet mutatna ez a világ. Napjainkban aligha lehet egységről beszélni mert széthúzás és harc van. Aligha lehet vagyonközösségről beszélni, mert mindenki halmozza a feleslegesebbnél feleslegesebb dolgokat, anyagiakat, aligha lehet bizonyságról beszélni, mert száguldunk az erkölcsi hanyatlás lejtőjén és a lelki válság peremén egyensúlyozunk. A fotográfiában van egy alaptörvény, amely arról szól, hogy akkor lehet igazán jó képeket készíteni, ha nagyon jól ismerjük az alanyunkat, őszinték vagyunk és nem magunkra figyelünk, hanem a témára. És íme, a világ még ezt az egyszerű fotográfia axiómát is meg tudja cáfolni, és egy teljesen más képet mutat. Baktatunk a világban anélkül, hogy észrevennénk egymást, minden cselekvésben, élethelyzetben csak magunkra tudunk figyelni, énközpontúakká váltunk. És én mégis hiszem azt, hogy van helye jobbnak, van helye értékesebbnek. Van azért, mert Jézusban új lehetőséget kaptunk, a szeretet és az odafigyelés lehetőségét is. (...) Legyen hát tartalma keresztyénségünknek, és azért, hogy tartalma legyen, gyökeresen meg kell változnunk. Ez a változás feladattal is jár és nekünk az a feladatunk, hogy felébresszük a világot, felébresszük embertársainkat és megmutassuk nekik, hogy érdemesebb másként és tartalmasabban élni."

Gödri Alpár

Nm. Schönberger Jenő elmélkedése elején megköszönte szolgatársainak, hogy évről-évre eljönnek a Székesegyházba együtt imádkozni a keresztények egységéért. Megjegyezte ugyanakkor, hogy vannak „hiányzók", vannak olyanok, akik idén sem jöttek el. A keresztény egység imahete kapcsán megfogalmazta: „Én nagyon remélem, hogy a mi életünkben ez a keresztények egységéért való imahét nem egy olyan dolog, amit évente kipipálunk: ez is megvolt, túl vagyunk rajta. Ha nekünk fontos az, ami Jézusnak fontos - és én nem tudok elképzelni egyetlen egy keresztény közösséget sem, melyben a hívek számára ne volna fontos amit Jézus kér - , akkor ezt komolyan kell vennünk. Amikor Jézus azt mondta, hogy egyek legyünk, még az apostolok között volt és ők egyek voltak benne. De biztos előre látta azt a szétszakadást, aminek mi tanúi vagyunk. Mi azonban soha nem fogunk tudni egységet kovácsolni, ez a Szentlélek műve lesz. A feladatunk, hogy azt a szakadást ne mélyítsük, hanem első sorban magunkban fájlaljuk, és imádkozzunk, hogy legyen meg Jézus akarata. Ehhez el kell engednünk a magunk akaratát, elképzelését, és helyet adjunk a mi gondolkodásunkban, életünkben Jézus akaratának és elképzelésének. Ezt teszi minden évben az egyházunk, el akar távolodni minden előítélettől és egymáshoz hívja testvéreit. A szeretetben való közeledés így első sorban a mi feladatunk, és ez kell bátorítson másokat is, hogy megtegyék ezt a lépést. Ha komolyan vesszük azt, amit Jézus kíván, akkor minden egyes keresztény embernek az egységre törekvés az első számú feladata."

Nm. Ft. Schönberger Jenő és Ft. Román János

Az ökumenikus imaóra végén két nyelven imádkozták el legszentebb imánkat, majd Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök áldásban részesítette a jelenlevőket. Az imaórán közreműködött a Kálvária templom Adoremus kórusa mely kivételes énekével segített a gondolatok elmélyítésében.