Koncepció	Irányelvek	Programok	Hírek	Segédanyagok	Kispályázatok

Bemutatkozás

A Világiak Irodája 1997 óta működik, természetesen a Római Katolikus Püspökség égisze alatt. Kezdettől fogva fő célkitűzésünk volt, hogy segítsük, néhol elősegítsük a világi krisztushívők hitéletét. Isten hívását erre a munkára, erre a hivatásra, egy belülről felfakadó sodrásként, lendületként éltem meg a kezdetektől fogva. Hittem és bíztam benne, hogy az Istenre hagyatkozás öröme, az Egyházhoz tartozás benső szükséglete másokat is megérinthet, lelkesíthet.

Az elmúlt tíz évben megtapasztaltam, hogy ez igaz. Miképpen az is, hogy a világiakkal való foglalkozás elsősorban az Úr szőlője, amelyikben én csak szőlőmunkás vagyok. Az is egyértelművé vált, hogy amennyi "Lélek", hit, gyakorlati módszertan és pasztorális tapasztalat él bennem, annyit és csak annyit tudok hitelesen közvetíteni célcsoportjaink felé. Mély megtapasztalás volt, hogy mennyire fontos csapatban dolgozni, megbízni a munkatársakban, együtt gondolkodni. A kezdeti útkeresés, ismerkedés, helyzetfelmérés után tudatosult bennem a multiplikátor képzés fontossága és a felnőttképzés ugartörése. Nagy segítséget jelentett ebben a missziós nővérek jelenléte, tapasztalata. Családos életformámból fakadóan fokozatosan vált egyre fontosabbá a jegyesekkel és a családokkal való foglalkozás. Szeretettel, odafigyeléssel fordultunk oda az egyházban elkötelezetten szolgáló egyháztanácsos, sekrestyés szerepkörben dolgozó világiakhoz. Partnerséget biztosítunk az egyházmegyében tevékenykedő lelkiségi mozgalmaknak, egyesületeknek is.

Nagy előrelépést, biztonságot és szervezettebb, hatékonyabb munkát segített elő a három éves zsinati folyamat. A zsinati határozatok életbe ültetését felvállaló Pasztorális Tanáccsal szoros az együttműködés. Mikor a világiaknak képzést, lelkigyakorlatot, találkozót vagy éppen Lelkipásztori Napokat szervezünk, kézzelfogható Isten jelenléte, az ő áldása rajtunk és munkánkon. Ez a lényeg. Ez pedig erőt ad a hétköznapok szervezési teendőit is tisztességgel ellátni. Hálás vagyok Istennek, ezért a szolgálatért.  Nagyon hálás.

Lepedus István

„A család alkotja a társadalom első eleven sejtjét, mert ott megtanulható, hogy mennyire fontos a másokhoz való kötődés. A család felhívja a figyelmet arra, hogy a szeretet nem vonatkozhat csak a „mi családunkra", hanem kiárad a társadalom legszélesebb köreire. A szeretet, amit csak a családon belül élnek meg kopottá válik és ahelyett, hogy friss levegőhöz juttatná a családot, megfojtja azt. A családot a kapcsolatok nyitottsága és a szeretet továbbadása élteti."

(Előkészítő Katekézis a Családok VII Világtalálkozójára)

„Az embernek szüksége van a közösségi létre. Ez nem valami ráadás az életéhez, hanem az emberi természet követelménye. A másikkal való kapcsolataiban, a kölcsönös szolgálatban, a testvérek közötti párbeszédben tudja kibontakoztatni az ember a maga képességeit, így tudja megadni a választ hivatására is."

(Katolikus Egyház Katekizmusa)