Az egyházmegye papjainak jelenlétében, népes tömeg előtt szentelte fel szombaton Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a lajosvölgyihutai Nepomuki Szent János templomot.
Régi álma valósult meg Lajosvölgyihuta katolikus közösségének azzal, hogy felszentelték a település - Nepomuki Szent János titulussal rendelkező - római katolikus templomát. Még 1992-ben határozták el egy új templom létrehozását, majd Varga Lajos tervei alapján 1993. és 2003. között építették meg, és azóta szentmiséket tartanak a lajosvölgyihutai templomban. Az elmúlt hét év sem telt azonban el nyomtalanul, a munkát, időt, és energiát nem sajnáló közösség ugyanis tovább építette, díszítette, gazdagította a templomot, mely mára már kivételes igényességgel kidolgozott belső térrel, új berendezéssel és szentéllyel rendelkezik.
Nem meglepő tehát, hogy a hívek, akik mindig is szívükön viselték templomuk sorsát, nagy számban jelentek meg a szentelésre - ahogy a településen és a régióban ünnepekkor szokás, díszes népviseletben. A szentelési szertartásra délelőtt 11 órától került sor. Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök, az egyházmegye papjai és a hívek a templom előtt gyűltek össze, ahonnan a templomkapu ünnepélyes megnyitása után vonultak be az ornamentikájában és formaszerkezetében is kiegyensúlyozott, fényes padlóköveivel, magas belső terével és tiszta, fehér fényével felemelő érzést nyújtó templomba.
Ft. Fagea László címzetes esperes, jelenlegi batizi-, korábbi lajosvölgyihutai plébános a hívek beérkezése után ismertette a templom építésének részleteit, beszélt a kezdeti nehézségekről, de arról a nagy erőről és szeretetről is, ami a hívektől folyamatosan érkezett ezek áthidalására és lépésenként Isten házának felépítésére. Fagea atya pontossággal mutatta be: mi kellett ahhoz, hogy az akaratból templom szülessen, hány segítő kéz, hány adomány, és számtalan ima emelte magasba a falakat.
Schönberger Jenő püspök ezt követően áldotta meg a vizet, mellyel a templom falait és a híveket hintette meg. Homiliájában a hála szavaival szólt híveihez. Mint mondta, keveseknek adatik meg az a kegyelem, hogy szülőfalujukban templomszentelésen vehessenek részt. „Akiknek pedig megadatik, annál jobban tudják értékelni, mert szemük előtt nőtt ki a földből, épült és szépült az az épület, mely Isten háza az emberek között. Azt is tudják, hogy ez nem történt csak úgy magától. Rengeteg munka, anyagi áldozat, összefogás eredménye az, amit ma itt látunk. Mindezekhez Isten adott erőt és kegyelmet. Ezért mindenek előtt hozzá száll fel a köszönet és hála hangja és szálljon innen évszázadokon keresztül, amíg e templom falai állnak."
A Püspök atya megköszönte az atyáknak, akik első sorban a lelkekben építették Lajosvölgyihután Isten templomát: Barna Károly plébános úrnak és elődeinek, Fagea László plébános atyának és szüleinek, és Fromhertz Attila jelenlegi plébánosnak, aki „majdhogynem befejezte, jó ízlésével széppé, Istenhez méltóvá formálta belülről ezt a templomot". Köszönetét fejezte ki ugyanakkor a tervezőknek, a kivitelezőknek, a nyugati segélyszervezeteknek, az állami- és önkormányzati segítőknek. A legnagyobb hála azonban Isten után, mint mondta, a „hutai híveket" illeti: „Nélkületek semmit sem tehettek volna papjaitok és hiába lett volna a sok anyagi segítség, mert ez mind kevés lett volna".
Prédikációja végén, Jenő püspök a szeretet parancsát hagyta híveinek: „Krisztus Urunk be akar lépni ebbe a templomba, és közöttünk akar lakni, ezért mondta, új parancsot adok nektek: szeressétek egymást. Amit tehát megvalósítva látunk ezekben a falakban, az legyen meg bensőnkben; és amit tökéletesnek látunk kövekben és gerendákban, azt Isten kegyelméből valósítsuk meg egymás között a szeretet által".
A prédikációt követően, a mindenszentek litániájának és a felszentelő imának elmondása után Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök krizmával kente meg a templom falait, majd megáldotta az oltárképet. Ez volt a templomszentelési szertartás utolsó momentuma, a szentmise pedig a felajánlással, az eukarisztia liturgiájával folytatódott. A szentáldozás után, az oltáriszentség az oltáron maradt, onnan ünnepélyesen az oltáriszekrényhez vitték és a tabernákulumba helyezték. A szentmise végén Ft. Fromherz Attila plébános mondott köszönetet a paptestvéreknek és a híveknek, a jelenlétért és a segítségért, majd püspöki áldást követően felcsendült a pápai himnusz.
A hívek a szentmise után sem hagyták el a plébánia udvarát, ahol szeretetvendégségre hívtak meg minden odalátogatót és még arra is odafigyeltek, hogy az ebéd elfogyasztása után megkérjék a Kálvária templom román közösségének kórusát - amely fellépésével a szentmisén is kivételes élményt nyújtott - énekkel indítsák útra a vendégeket.
