A város és környező plébániáinak ifjúsága gyűlt össze április elsején a Kálvária templom udvarán, hogy közös keresztúttal zárják a nagyböjti imaórák sorát. A fiatalok, az őket elkísérő felnőttekkel együtt járták végig Krisztus szenvedésének állomásait, énekkel, imával, rövid elmélkedésekkel hozva magukhoz közelebb Jézus áldozatát. A nagyböjti felkészülés szép megerősítése volt ez az alkalom, melyen, a templomokban tartott imaórák után most szabad téren elmélkedhettek, stációról-stációra hordozva a keresztet, gyertyákkal és fáklyákkal világítva meg az estét.

Az ájtatosságot vezető Ft. Lapka József ifjúsági és ministránslelkész a program végén szólt az egybegyűltekhez, gondolatait a kereszthez kapcsolva: „II. János Pál pápa pont virágvasárnap indította el világjáró útjára a keresztet. Azt a keresztet, amit mi is nagyon jól ismerünk, azért, mert életünkben találkozunk vele. Lehet, hogy valakihez társulva, lehet, hogy egyedül, fiatalként, idősként, édesanyaként, vagy édesapaként, de mindannyian ott vagyunk a Keresztúton. Úgy gondolom, hogy ez a mostani alkalom is jól példázza, azt a magatartást, ahogy a szenvedésben és a próbatételben viselkednünk kell. Eleinte még zajosak vagyunk, nehezen találjuk a helyünket, de ahogy haladunk előre, úgy csendesedik el a szívünk. Ez a csend a legjobb tanítómester, ami a keresztúton a szívünket a Mennyei Atya felé fordítja. Ma van a fiatalok nemzetközi világnapja. Kívánom, hogy ez a csend legyen az, ami jellemzi majd a ti életeteket, leginkább akkor, amikor talán magányosnak, vagy fáradtnak érzitek magatokat. Merjetek bátran hosszabb időt tölteni a csendben, hogy megnyugodjék a szíveteket."

A felnőttekhez, szülőkhöz fordulva elmondta, utat kell mutatni a csend felé a fiataloknak: „Kedves szülők, biztosan nagy felelősség az, hogy a fiatalok megtanulják értékelni és becsülni a csendet. Ne feledjük el, hogy ebben a személyes példa mindig a legmeggyőzőbb és leghitelesebb. Fontos hogy mutassuk nekik az utat ebbe a csendbe is, ahol közösen, velük együtt megtaláljuk azt, aki leginkább meg tudja nyugtatni a szívünket, aki olyan örömet tud nekünk adni, amit senki és semmi más nem tud."

Beszéde végén Lapka József megköszönte a fiataloknak, hogy plébániáról-plébániára jártak a nagyböjt heteiben közösen imádkozni, a plébánosoknak pedig, hogy mindig nagyvonalúan fogadták őket, készségesen álltak rendelkezésükre.