Harminc önkéntes beteglátogató gyűlt össze a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye számos pontjáról szombaton, a Szent János apostol és evangélista plébánián, a Kórházpasztorációs Iroda által szervezett találkozón. Az idei első alkalommal a meghallgatásra és a hallgató személyére figyeltek. Az elmúlt időszakra való visszatekintést követően Gáspár Annamária, az iroda referense tartott előadást "Meghallgató szívvel" cím alatt.

Ebben elmondta, mindannyian vágyunk arra, hogy meghallgassanak, figyeljenek ránk. "Ugyanerre a figyelemre vágynak mások is, hiszen a meghallgatásra épül minden, ami a segítséget szolgálja. Amikor meghallgatjuk embertársainkat, akkor ezzel kifejezzük: odafigyelek rád, fontos vagy számomra. (...) Az empátia, a pozitív, feltétel nélküli elfogadás, és a hitelesség mind jellemzői a meghallgató szívnek. Minden ember számára fontos, hogy így közeledjenek hozzá embertársaik, a betegnek pedig különösen fontos, hiszen a meghallgatás már önmagában gyógyír lehet. Ők gyakrabban igénylik azt, hogy szeretettel forduljanak feléjük. A betegágy mellett azonban gyakran előfordulhat, hogy a látogató elbizonytalanodik, zavarba jön, eltúlozza a segítségnyújtást, megoldást igyekszik találni a beteg problémáira, pedig lehet, hogy „csak" rá figyelő beszélgetőpartnerre van szüksége."

Gáspár Annamária kiemelte, időt kell adni a fájdalmak felszínre jutásának: "Időt kell adnunk a szenvedőnek, hogy ki tudja mondani, ami benne van, és nem azonnal elkezdeni megoldást találni a gondjaira, tanácsokat osztogatva, végképp pedig nem kritizálva.  A legfontosabb, amit tehetünk az, hogy odaadó szívvel, aktív hallgatással fordulunk embertársunk felé. Ehhez azonban az szükséges, hogy a teljes figyelmünket a beteg felé irányítsuk, félretéve a saját, belső világunkat."

A passzív- és aktív hallgatás közötti különbségek bemutatását követően Gáspár Annamária az együttérzésre irányította a figyelmet: "Az igazi meghallgatásban együttérző figyelemmel érezhetjük meg mindazt, ami a betegben zajlik. Semmi nem fontos, csakis a másik ember. Ez a teljes önátadás - az elfogadással, megértéssel, hitelességgel - hozza létre azt a minőségi változást, ami a két ember körüli atmoszférában szinte kézzelfoghatóvá válik, és felkészíti a beteget a szentségek fogadására."

Az előadás után az önkéntes beteglátogatók rövid gyakorlatban próbálhatták ki, milyen meghallgatók valójában, majd a nap második felében az irgalmas szamaritánus bibliai történetét dolgozták fel, helyzetgyakorlat során pedig megfigyelő, meghallgató, beszélő szerepében figyelték önmagukat és társaikat.

A szombati találkozó persze lehetőséget adott a tapasztalt és a később csatlakozott önkéntesek közötti gondolatcserére, a kapcsolatok megerősítésére, és a kórházlátogatás időpontjainak egyeztetésére is. Az elkövetkező látogatások alkalmával az önkéntesek, a meghallgatásra egészen biztosan kiemelt figyelmet fordítanak majd.

További képek: