Boldog Celestina Donati születésének 165. évfordulóján, október utolsó szombatján az alapítóanya szobájában gyűltünk össze mi, Piarista Nővérek, hogy ott kezdjük meg a jubileumi évet, ahol egy szent hivatása és vele együtt a mi hivatásunk is kibontakozásnak indult.

A Generális anya köszöntötte a Kongregáció szerzetesházaiból érkezett és az alapítóanya ágya körül megilletődve álló nővéreket. Ebben a szobában, ahol Celestina anya élt, őrzik az általa használt tárgyakat, levelezését és lelki írásait, szentek ereklyéit, amelyeket ő gyűjtött  nagy szeretettel. Ezek a dolgok jelzik, hogy itt egy Istennek szentelt életű ember élt; és az az élő valóság, mely ezeket a tárgyakat ma is körbe veszi, mutaja ennek az életnek a mélységét, valódi gazdagságát. A jubileumi év alkalmából született közös imádságban, amellyel az ünnepi események első fejezete lezárult, találkoztak és voltak jelen egyszerre az alapítóanya és az indulás nehézségeit vele végigjáró nővértársai, az időben ő utánuk következő szerzetesnők, valamint mindazok, akik most is, három földrészen élik meg a nehézsorsú gyermekekről való gondoskodásban piarista szerzetesnői hivatásukat.

Ezután kezdődött a San Giuliano-templomban a jubileumi évet megnyitó szentmise, ahol az ünneplő közösség tovább gazdagodott gyermekeinkkel, az iskoláinkat, gyermekotthonainkat támogató jó barátokkal, baráti családokkal, akikből ünnepi kórus kovácsolódott. A Piarista atyák testvéri jelenléte tette teljessé az ünnepet; Mateusz Pindelski Schp főcelebránsként vezette a szentmisét és mondta a prédikációt, aki a Piarista Rend közép-európai ügyekért felelős generális-asszisztense.

A szentmisében Istentől kapott hivatásunkért való hálánkat, az Ő mindenkori segítségébe vetett reményünket tettük az oltárra. A Generális anya meggyújtotta a Clestina-év lángját, mely azóta is fényével kíséri a mindennapi szentségimádást ebben a templomban. A hit és az Istenbe vetett bizalom valósága erősítette meg az ünnepi gyertya fényében jelenlévő közösséget azáltal, hogy az oltár elé lépve három fiatal nővér újította meg első fogadalmát. Végül minden rendház képviselője egy-egy olajlámpást kapott, hogy a jubileumi évben ott világítson templomainkban, és ezáltal erősítse, bátorítsa bennünk a tudatot, hogy egy közösséghez tartozunk: szent közösségben vagyunk Istennel és egymással.

A napot agapéval zártuk, és a várakozás izgalmával, mert másnap kanyargós hegyi utakon Marradiba igyekeztünk, abba a toszkán kisvárosba, amely Celestina anya szülőhelye.

Még párás, ködös volt az idő, amikor a meredek hegyoldalba épült falvak mellett vonult el zarándokló kocsisorunk. A szentmisét már Marradiban ünnepeltük, ahova először vittük el a jubileumi év olajlámpását.

Szentmise után csak egy keveset kellett sétálnunk a már őszi napfényben fürdő városka girbe-gurba utcáin, hogy a Celestina Donati utcában megtaláljuk a boldog alapító szülőházát. A városka lakóinak nagy büszkesége, hogy ilyen nevezetes szülöttje van Marradinak; nem kevésbé így van ezzel a ház tulajdonosa. Nagy örömmel hívott be bennünket és mutatta be a házat: azt a szobát, ahol Boldog Celestina Donati született, s az odavezető folyosón egy képet mutatott a falon, amely már a Donati család idejében is a házhoz tartozott, Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal.

Ez a kép, Mária és a gyermek Jézus képe összefoglalja életünk alapját: Istennek az emberek iránti határtalan szeretetét, mely az emberek egymás iránti szeretete által lépett, és lép újra meg újra a világba.

...belénk lopja az Ő szívét... (Boldog Celestina Donati)

fiatal nővérek három kontinensről

a jubileumi lámpás meggyújtása

Celestina anya háza előtt

Celestina anya szobájában

fogadalomújítás

ünnepi szentmise

Celestina anya nyomdokain