Hálaadó szentmisével vette kezdetét pénteken a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpont húsz éves jubileumi ünnepsége. Az iskola diákjai, tanárai, szülők, támogatók, városi és önkormányzati vezetők reggel tíz órakor a Kalazanci Szent József templomban gyűltek össze, ahol Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök paptársaival közösen mutatott be szentmisét.

Az ünneplő közösség előtt Schönberger Jenő püspök a húszéves évforduló hálájának adott hangot, amikor a zsoltáros szavait idézte: „Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén. Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre. (Zsolt 100,1-5) Hálát adunk ezért az eltelt húsz évért, a kezdeti nehézségekért, a sok örömért, azért, hogy még mindig növekszik az iskolánk, a sok jótevőért, azokért a testvérekért, akik hittek iskolánkban, és ma is hisznek benne. Mindezt a Jóistennek köszönhetjük! A sok kegyelmet, amit kaptak a tanárok, a diákok, a sok örömöt, amit kaptak, akik ide jártak, és piarista szellemben nevelkedtek. A Jóisten igazán megmutatta szeretetét, mi pedig igazán hálásak lehetünk az ajándékaiért."

A szentmise prédikációját Ruppert József, magyarországi piarista atya mondta. Ebben Kalazanci Szent József személyét, meghívásának körülményeit mutatta be, a szegény gyerekeket felkaroló, tanító lelkületét tárta a hívek elé. Mint kiemelte, Isten nem mindig csodákkal, jelenésekkel, természetfeletti jelenségekkel hívja szent, tiszta életre az embereket. Legtöbbször időben hosszan, csendesen alakítja úgy a körülményeket, hogy aki nyitott rá és elfogadja, megszentelt élete legyen, lángként világítson sok évvel később is. „Kalazanci Szent József életéből is látjuk, hogy az Úristen történelmet igazító keze ott van az események mögött. Kedves diákok! Azt, hogy most itt vagytok, ebben az iskolában, ti is az Úristen irányító kezének köszönhetitek. Ezért is kell hálát adnotok ma: hogy olyan iskolába járhattok, ahol felkészítenek benneteket piarista szellemben tisztességes, becsületes, szép, keresztény életre, mert úgy gondolják a tanáraitok, és úgy gondoljuk mindnyájan, hogy ez ad lehetőséget a kiegyensúlyozott, boldog életre. Adjatok hálát Istennek, hogy ide vezényelt benneteket."

A szentmise után a Szent László Közösségi Házban folytatódott az ünnepség, ahol Poszet Anikó igazgató köszöntötte az egybegyűlteket, és emlékezett az iskola alapító püspökére, Nm. Ft. Reizer Pálra. Köszönetet mondott ugyanakkor az intézmény minden jótevőjének, volt igazgatóinak, tanárainak, diákjainak a segítségért. Visszatekintett az elmúlt időre, és hálára szólított Isten felé, aki „húsz évvel ezelőtt a magot elvetette, a szárba szökkenő virágot öntözgette, gondozta és megvédte nem a viharoktól, de a viharokban, és mindenek fölött szerette." Megszólalása után Schönberger Jenő püspök tekintett vissza a kezdeti nehézségekre és azokra az emberekre, akik képesek voltak a nehéz időkben is helytállni, kitartani, iskolát létrehozni. Mint mondta, mindig Isten akaratának teljesítésére törekedtek, az idők jeleinek a figyelembevételével, és ezt akarják a jövőben is folytatni.

A továbbiakban Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Kovács Jenő polgármester és Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes mondtak beszédeket, majd a diákok műsora következett verssel, tánccal, zenével.

Az ünnepség egyik legmeghatóbb momentumát a volt iskolaigazgatók visszaemlékezése adta - Poszet Veronika az indulásról, Visnyai Csaba az épületgondokról és a nehéz idők szépségeiről beszélt. Végül Poszet Anikó jelenlegi igazgató, Georgescu Aliz igazgató-helyettes és Seffer Dániel spirituális szólt a közelmúltról és a jelenről, köszönte meg az iskola volt lelki vezetőinek - Ft. Lieb József, Ft. Magász Jenő, Ft. Egeli Ferenc, Ft. Tzier Ernő, Ft. Harsányi László, Ft. Czier István, Ft. Vik János - a meghozott áldozatokat, a piarista nővéreknek a segítséget, a testvériskoláknak a partnerséget, a támogatóknak pedig a nagylelkűséget. Áttekintésük zárásaként mérleget vontak: húsz év alatt a Kalazanci Szent József Iskolaközpontban tizenhat generáció végzett, kilenc különböző profilú, összesen ötvenöt osztály ezernégyszáz diákjával koptatta az iskolapadokat. Őket hatvannyolc tanár nevelte, és hétszáz közösségi szentmise hangulata kísérte.

Az ünnepség végén ajándékokat adtak át a vendégeknek, majd szeretetvendégségre és felszabadult, kötetlen beszélgetésre hívták őket.