Lelkes csapat jött össze április 11-én, a Boldog Scheffler János Közösségi Házban, hogy megtárgyalja a szórványmagyarság sorsát, problémáit. Ezt fémjelezte  a rendezvény címe is: "Nemzetünk és a Háló - a szórványban". Az összejövetelnek  a Háló-tagok vidám csevegése jó kezdést biztosított. Uglár Sándor, kerületi főbogozó, köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve a meghívott előadót, a Háló partiumi régióvezetőjét, közéleti személyiségeket. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Bogdán Tibor, a Petőfi Sándor program ösztöndíjasa is. Mint elmondta, szeptember óta van kapcsolatban Máramaros szórvány vidékével. Amikor odakerült, első dolga volt, hogy felvegye a kapcsolatot a különböző egyházi és civil szervezetekkel. "A szórványban a széthúzás valós probléma" - emelte ki Tibor.

Konrád Katalin kérdésére, miszerint „hogyan lehet leállítani a más országokba történő elvándorlást", válaszként a turizmus és idegenforgalom fellendítésével a különböző műszaki pályák - mint rádiózás, televíziózás - megszerettetésével ás annak magas szintű működtetésével gondolták segíteni. Elhangzott az is, hogy életképessé és vonzóvá kellene tenni a fiatalok számára a magánvállalkozásokat és meg kellene találni rá a megfelelő támogatást.

Pozitív példaként szóba került a friss Oscar-díjas, Molnár Levente neve, "akire azért is büszkék lehetünk, mert a szórványból emelkedett ki".

Laurán Angéla bogozó, tanítónő, elmondta, egyre nehezebb megtartani intézményeinket, továbbadni és megőrizni a történelmi és kulturális örökségünket, hiszen egyre csökken a gyermekek száma. Bár minden magyar település igyekszik tenni az iskolákért, templomokért, megpróbálja nyelvét és kultúrális örökségét megőrizni, a szórványban szükséges lenne  a tömbvidék segítsége is, hiszen csak önerőből nem lesz képes felemelkedni - tették hozzá.

Varga Gábor beszámolója nyomán