„ - Be áldott vagy, mi édes Istenünk,

hogy elküldted a szép fehér havat! - „

(Dsida Jenő: Havas délután)

A Piarista Nővérek gyermekotthonának udvarán ezen a héten, szombaton megkezdődött a felkészülés a 2030-as téli olimpiára a havas domboldalon való lesiklás sportág legkülönfélébb sporteszközeivel.

Leesett a hó, szikrázott a napsütés szombaton reggel, ezért nem tétováztunk sokáig s megkezdtük a csúszkapálya kialakításának előmunkálatait. Adott volt egy finom ívű, visszafogott lejtésű kocsifelhajtó, és néhány centis, de egységes hótakaró mindenütt az udvaron. A fénylő, friss levegőben hamar összeszedtük a munkaeszközöket: kesztyűk, lapátok, talicska, vizesvödör, s munkára fogtuk őket.

Először több hókupacka havat gyűjtöttünk az udvar különböző pontjairól, ezzel igyekeztünk megvastagítani a már adott hótakarót a lejtőn. Ezt követően nagy figyelmet fordítottunk a lejtő ívének megőrzésére, a hatékony taposási technika kialakítására, majd a kezdetben még permetszerű, később áradóbb locsolási módszer alkalmazására, s mindeközben a folyamatos tesztelést is szem előtt tartva. A biztonságtechnikai szempontok figyelembevételével hajdanvolt autógumikból védőkorlátot alakítottunk ki a siklás irányának biztonságos mederbe terelése érdekében. Mire elkészült az ebéd, mi is elkészültünk a vállalkozás ránk eső felével, a pálya és az ügy végleges elsimítását pedig az anyatermészetre bíztuk.

A finom ebéd és nagyon gyors alvás után lelepleztük családjaink legkisebbjei előtt délelőtti összeesküvésünk nagy titkát, a siklás boldog örömét. Ezután már kacagástól, biztató, sürgető kiabálástól és a szánkó visszahúzása feletti vetélkedés zsivajától volt hangos az udvarunk. Különböző csúcsokat sikerült felállítani, majd megdönteni: a „ki siklik, kivel párban a legmesszebb" klasszikus versenyszámon kívül meg kell említenem a „ki nem esik le lesiklás közben a szánkó elejéről", illetve „hátsó ülőhelyéről", „ki sikít velőt rázóbban, valamint változatosabban", „ki tud ügyesebben a szánkóba kapaszkodni akár fél pár kesztyűben" számokat is.

A téli olimpiára új sportág bevezetését elkészítendő fejlesztettük ki a „hárman egy siklóneylonon" számot, amelyet két segítőnek kellett lendületbe hoznia, majd a pálya egy adott pontján az útjára bocsátania. Előfordult, hogy a segítők nyertek, ugyanis a siklani vágyó versenyzők félúton lemaradtak a sebes nejlondarabról. Az olimpiai válogató versenyzői több korosztályban indultak. Délután a legfiatalabbak mérték össze elszánt bátorságukat, majd sávosan következtek a felnövekvő generáció tagjai, végül, a sort bezárva, a már felnövekedettek. A valódi rátermettséget a vacsora után lezajlott úgynevezett „holdfény csuszamlás" mérte le igazán. Amikor is a mindenre elszánt, energiában még tobzódó ifjúság speciális látási viszonyok között, holdfényben is próbára tehette magát.

A tapasztalatokat összesítve elmondhatjuk, a hétvége tartalmas volt, az élmények várakozáson felüliek. A jövőre való kitekintés azonban egyre gyarapodó aggodalmat hordoz, nagy szomorúsággal tekintünk a közeledő felmelegedés elébe.

Bori nővér