Ünnepélyes szalagátvágással nyitották meg Pünkösdhétfő délutánján a Boldog Scheffler János Központot Szatmárnémetiben. A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek egykori Zárdájában kialakított rehabilitációs és fejlesztő központ szentelési ünnepségére egyházi személyek mellett, városi és megyei önkormányzati képviselők, de sok érdeklődő is elment, hogy együtt vehessen részt az egész régió szempontjából fontos eseményen.

Az egyházmegye első boldogjának nevét viselő intézmény a rászorulók, így gyermekek és felnőttek, mozgássérültek, és egyéb szellemi, vagy fizikai fogyatékossággal élők rehabilitálása és fejlesztése céljából jött létre, igyekszik specializált szociális szolgáltatások széles palettáját nyújtani gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, időseknek, családoknak, fizikai-, vagy szellemi hátránnyal indulóknak. A tizenhat órától kezdődött szentelési esemény a kapuban vette kezdetét, ahol Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök, Szabó M. Rita tartományi főnöknő, Ilyés Gyula polgármester és Kereskényi Gábor alpolgármester vágták át az indulást jelző szalagot. Az ünnepség ezután a központ nagy termében folytatódott, ahol köszöntők követték egymást.

Elsőképp Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök szólt. Beszédében örömtelinek nevezte az irgalmas nővérek visszatérését a közéletbe, és bár kevesen vannak, reméli, hogy újból gyümölcsöző jövőt hoz a szerény kezdet. Emlékezett továbbá Hám János püspökre, aki az egyházmegyébe hozta a nővéreket, és Boldog Scheffler Jánosra, aki szintén a szívén viselte sorsukat. A központ a Boldog nevét viseli, így az ő oltalmára van bízva, ahogy a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek minden ezzel kapcsolatos megnyilvánulása.

Szabó M. Rita, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek tartományi főnöknője meghatottan szólalt meg az ünneplő tömeg előtt: "Meghatottan állok itt, mivel idén 170 éves Anyaházunkba térünk vissza, hogy ismét 'birtokba' vegyük. Százhetven évvel ezelőtt egy maroknyi kis csapat jött Bécsből, hogy megkezdje a munkát itt Szatmáron a katonaleányok nevelésében, a betegek és szegények gondozásában. Szerény, mustármagnyi kezdet, mely száz év alatt terebélyes fává növekedett és gyökeret vert Erdély-szerte, Magyarországon, a Felvidéken, Kárpátalján, Amerikában és Kínában. (...) Most is, mint százhetven évvel ezelőtt a kezdet szerény, mustármagnyi mindössze. Elvetjük ezt a magot azzal a hittel és reménnyel, hogy Aki egyszer növekedést adott, újra meg tudja tenni, s megteszi a Benne bízók kedvéért. Meg nem mondhatom, mivé nő e szerény kezdeményezés, de ma vetünk, mert ennek van most az ideje. Szent Vince pedig, társulatunk fő pártfogója mindig előszeretettel mondta lelki gyermekeinek, hogy a Gondviselés soha nem hagy el bennünket abban, amire az ő nevében vállalkozunk. Odatesszük e szerény kezdethez a magunk képességeit, lehetőségeit, álmait, és rábízzuk a Gondviselőre, hogy áldja meg és adjon neki növekedést."

A nővér szavait Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármestere követte, aki üdvözölte a rehabilitációs és fejlesztési központ megalakítását, mert egy olyan problémát igyekszik orvosolni, amit az állami, önkormányzati intézmények nehezen tudnak lefedni. Ezért fontosak az egyházi és civil szférából érkező kezdeményezések, amelyek felvállalják ezeket a területeket, reményt adnak a rászorulók ezen rétegének. A polgármester megosztotta személyes élményeit is az épülettel és a nővérek munkájával kapcsolatban - hiszen édesanyjától sokat hallott áldásos tevékenységükről - és megköszönte nekik, illetve az egész egyházmegyének a közösségért hozott áldozatokat.

A beszédek sorát Günthner Tibor szenátor zárta, aki a mai társadalom egyik legkomolyabb problémájának nevezte, hogy szélsőségesen profit és piacorientált, hajlamos megfeledkezni a hátrányos helyzetűekről. Biztatónak mondta ugyanakkor, hogy Szatmárnémetiben vannak törekvések, amelyek kimondottan feléjük irányulnak.

Azért, hogy a résztvevők jobban megértsék a központ létrejöttét, Szabó M. Rita egy rövid bemutatóban tárta a hallgatóság elé a Zárda visszaszolgáltatása óta történteket, valamint az épület egy részének birtokbavétele után történt felújítási és berendezési munkákat. Ebben a meghatódott légkörben szentelte meg Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a Boldog Scheffler János Központ termeit, majd a résztvevők - köztük M. Ignacia Hrinova általános rendfőnöknő és a vele érkezett szlovák nővérek is - bejárhatták az épületet.

A központ tulajdonképpeni működését tekintve a tevékenységek között szerepel majd: a klinikai és paraklinikai diagnosztizálás; a betegségstádiumok felmérése; az esetleges komplikációk leírása; a kezelések kidolgozása a betegség klinikai státuszának megfelelően; a gyermekek és felnőttek, betegek és családjaik „egészségügyi nevelése", oktatása. Az egészségügyi, fejlesztő és rehabilitációs csomag ugyanúgy, mint a szociális szolgáltatások a kliensek korától függően, a betegség típusának megfelelően javasoltak. Gyermekek esetében, tizennyolc éves korig olyan fejlődési rendellenességeknél segítenek, mint: autizmus, Down kór, fizikai és pszichomotorikus zavarok, értelmi fogyatékosság, tanulási nehézségek és figyelemzavarok, korfüggő problémák. Fiatalok, felnőttek, idősek reumatikus, poszttraumatikus, neuromotorikus, neurológiai problémáit, gerincbetegségeit, veleszületett betegségeit orvosolják szakorvosi ajánlásra. Egy és kilencvenkilenc éves kor közötti betegek neuropszichiátriai diagnosztizálásban, krízisben levő családok terápiás és lelkigondozói szolgáltatásokban, tanácsadásban részesülhetnek. A fentiek mellett fontosnak tartják a páciensek pszichológiai támogatását, a szociális tanácsadást és lelki támasz nyújtását.

A Boldog Scheffler János Központ június 1-jétől kezdi meg működését.