Negyedszázad a rászoruló és beteg gyerekek, felnőttek és idősek szolgálatában. Szociális konyhák, házi betegápoló-, nappali-, integrációs-, és szociális központok, megannyi intézmény Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Erődön, Nagybányán és Máramarosszigeten, további városokban és falvakban, ott, ahol szükség van rá. És ez az idő biztosan elég volt arra, hogy sokaknak segítsenek, ott hagyják nyomukat az emberek szívében, akár csak egy jó szó emlékeként.

A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet szeptember 24. és 25-e között ünnepelte alapításának kerek évfordulóját egy olyan rendezvénysorozattal, amelyre meghívták a helyi és külföldi partnereket, barátokat, segítőket is, mindazokat akik nekik és így rajtuk keresztül egyházmegyénk rászorulóinak segítettek. Csütörtökön este fél héttől a Dinu Lipatti Filharmóniában vettek részt koncerten, majd a Püspöki Palotában állófogadáson. Ez utóbbi helyszínen köszöntötte őket Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök, megköszönve a közösség munkáját. A külföldi - zömében németországi, vagy német nyelvterületről érkező - testvérekhez is fordulva a közösen megtett útról beszélt: "Koncertről jövünk, ezért hadd mondjam azt, ami a zenében a harmónia, az a keresztények között a szeretet. Önök huszonöt évvel ezelőtt mellénk álltak, és azóta is együtt megyünk el mindazokhoz, akiknek szükségük van ránk. Köszönet ezért."

Az állófogadáson aztán elvegyültek a vendégek, kitűnő emberek, sokan a segítségnyújtás valódi doyenjei. Szívesen beszélgettek, és ha fiatal szatmári arcot láttak, akkor meséltek a régebbi időkről is: hogyan indult a kapcsolat, hányszor jártak itthon... Volt aki messze külföldre elmegy, hogy személyesen keresse meg a szegényeket és a testi épségével sem törődik, de úgy érzi, a hálás gyermektekintetekért - mint amilyenekkel Szatmárnémetiben is találkozott - érdemes. Más, szintén a nyugdíjas éveit töltő, németül beszélő úriember arról mesélt, minden nap reggel ötkor kel, hogy a segélycsomagokat előkészítse, utánajárjon, csomagoljon és küldje azért, mert Szatmárban szükség van rá! Meghatódásuk őszinte volt, és nem önmaguknak szólt, hanem a célnak, a szeretet kifejezésének, odaajándékozásának, a segítségnyújtás eszményének. Mert úgy érzik, erről szól a Caritas.

Pénteken reggel a szatmárnémeti Székesegyházban mutatott be szentmisét a jubileum alkalmából Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök. Szentbeszédében emlékeztetett, egy Caritas alkalmazott nem követhet mást, mint Jézust, Isten fiát, az üdvözítőt, a megváltót: "Sem a saját elképzelését, sem a saját vágyait, sem a saját ötletét, hanem csak Krisztust követhetitek. Ő megmondja, merre kell menni és mit kell tenni. És a jót se azért tegyétek, hogy titeket dicsérjenek, hanem azért, hogy dicsérjék érte a mennyei Atyát. Jézus sem maga miatt tette a csodákat."

Még délelőtt tizenegy órától kilátogattak Túrterebesre, a Tours-i Szent Márton Közösségi Központba ahol a helyi valóságot mutatták be a nélkülözőkkel való foglalkozásban, majd Schönberger Jenő püspök megáldotta a központ épületét.

Szintén aznap, délután négy órától ismét a Dinu Lipatti Filharmóniába mentek, ahol jubileumi ünnepséget tartottak megyei és városi elöljárók, politukusok, intézményvezetők jelenlétében és közreműködésével, beszédek hangzottak el a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet vezérigazgatója, Dr. Láng László, Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök, valamint hivatalosságok és partnerek részéről, akik pedig ajándékokat és érdemokleveleket adtak át a szervezetnek.

Konklúzióként elmondhatjuk, a huszonöt éves ünnepségsorozat jól tükrözte a Reizer Pál püspök alapította Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet helyzetét, helyét és szerepét közösségünk életében. Fontos munkát végeznek nem csak a civil szféra világában, hanem főképp a helyi Egyházban, amelynek segítenek küldetése teljesítésében. Ez a küldetés ugyanis három oszlopra épül, a szentségek kiszolgáltatásával, az igehirdetéssel és a szeretetszolgálattal.