2013. július 13-án útnak indult a nagy csapat Szatmárnémetiből. Pillangókkal a hasunkban és izgalommal a szívünkben vágtunk neki az útnak, amelyet már oly régóta vártunk. Fejünkben emlékek és gondolatok ezrei cikáztak a tavalyi év remek hangulatáról és az elkövetkezendő kirándulás és viszontlátás rejtelmeiről.

Hosszú utazás után végül hatalmas üdvrivalgással köszöntöttük egymást, úgy a régiek, mint az újak. Szálláshelyünk is remeknek bizonyult és kifogástalan kedvességgel, szeretettel segítettek nekünk mindenben.

Első esténk nagy meglepetéssel indult, amikor megtudtuk, hogy vacsora után máris egy fesztiválon vezethetjük le a feszültséget és a fáradságot, ahol a tiroli népzene adja meg nekünk az alaphangulatot. A remek este későn ért véget, de így is nehezen hagytuk ott azt a közeget. Reggel aztán hatalmas ásítások közepette hagytuk el szálláshelyünket, majd utunkat egy hegyen folytattuk, amely meseszerű kilátást nyújtott a túrázni vágyóknak. A vasárnapi mise természetesen e hegyen történt, majd ezt követte az ebéd ugyanazon a helyen.

Ottlétünk alatt megismerkedhettünk a tiroli gasztronómia jellegzetességeivel, melyek igazán ízletesek és finomak voltak. Nem beszélve a jellegzetes táncról és az öltözetről, de ezt csak a későbbiekben.

Miután az ebéd véget ért, a következő úti cél Innsbruck volt. Gyönyörű város, az Alpok hegyláncai között található, így el tudjuk képzelni milyen csodálatos látvány tárul elénk ha egy kicsit is fölemeljük fejünket. Az épületek szépsége, az emberek kedvessége, az érdekességek felfedezése mind-mind csodásabbá varázsolták ottlétünket. A társaság a lehető legjobb volt. Mindenki önfeledten beszélgetett és nevetett, együtt jártunk be mindent, közösen nézelődtünk és szórakoztunk.

Hétfőn ismét remek programok sorozata köszöntött bennünket. Legelőször Innsbruckot tekintettük meg madártávlatból, majd innen egy gyönyörű templomba vezetett utunk a Stift Wilten-be, amely egy hatalmas kolostor. Körbevezettek bennünket, majd egy misére került sor. Az ebéd elfogyasztása után mindenki eldönthette mit szeretne csinálni, azaz vásárolni, meginni egy üdítőt, megenni egy fagyit... Ezt a napot egy hatalmas grillpartival zártuk, melyen mindenki részt vett, és a felnőtteket megleptük egy kis műsorral. A műsor előtt lázas öltözködésbe kezdtünk, a hagyományos népviseleti ruhákban díszelegtünk és táncműsorral készültünk közönségünknek. Mondanom sem kell, hatalmas sikert aratott a polka, mivel a végén mindenkit sikerült egy táncra felállítanunk.

Személyes véleményem szerint a keddi napunk sikerült a legjobban. Le sem lehet írni szavakban azt a tájat, amelyen keresztülvitt utunk. Az Achensee mellett túráztunk, amely Tirol leghidegebb tava, azaz 17-18 fok körül ingadozik a hőmérséklete. Másfél órás túra után elérkeztünk a célhoz, mely egy kis vendéglő volt hatalmas tisztással körülövezve. Itt elfogyasztottuk az uzsonnánkat majd irány a tó. Hatalmas élmény volt ilyen hideg tóban fürödni. Eleinte annyira hideg volt, hogy beszélni is nehezünkre esett, de aztán már annyira elzsibbadt mindenünk, hogy szinte már melegnek éreztük. A fergeteges hangulat itt sem maradhatott el: a hajóknak kiabálva integettünk, óriási nevetések közepette ugráltunk és élveztük azt, hogy ott lehetünk. Aztán eljött a pillanat, amikor ennek is végeszakadt, de még hátra volt a meglepetés, amivel kedveskedtek nekünk, ami nem más volt, minthogy visszafelé hajóval mentünk. A hajóról ismét a mesebeli táj kísért minket, ám már mindkét oldalt megcsodálhattuk. A szálláshelyre visszatérvén elfogyasztottuk a vacsorát, majd egy néptánc-együttes 40. évfordulójára látogattunk el, ahol egy műsort tekinthettünk meg. Meglepetésünkre csapatunkból három embert fölkértek a színpadra táncolni, amely ismét sok nevetésre és jó hangulatra adott okot.

A búcsúzás nehéz volt, mint mindig. Jövetelünkkor a viszontlátás öröme, most pedig a búcsú szomorúsága járta át szívünket. De mindenki érezte, hogy nem ez volt az utolsó találkozás. Reméljük legközelebb több időt tölthetünk el együtt, és még jobban elmélyíthetjük ezeket a kapcsolatokat.

A meghitt imák, a közös játékok, a gyönyörű táj, a remek emberek, a vicces jelenetek, a rengeteg nevetés mind-mind felejthetetlenné tette ezt a kirándulást számunkra. Szeretném megköszönni mindenki nevében, hogy ott lehettünk és hogy ennyi új élménnyel gazdagodhattunk.

Szöveg és fotó: Varga Erzsi