Negyven nap telt el Urunk születésének ünnepe, vagyis karácsony óta. A katolikus egyház minden év, február 2-án arra a momentumra emlékezik, hogy Szűz Mária és Szent József bemutatta Jézust a templomban. Simeon, akkor a gyermek Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte - innen ered a hagyomány, hogy a templomokban ezen a napon gyertyát szentelnek. A Székesegyházban tizenegy órától kezdődött az ünnepi szentmise, melynek elején Schönberger Jenő püspök, a jelenlevő papokkal és ministránsokkal a jobb mellékoltárnál felállított asztalhoz vonult és megáldotta a hívek által oda elhelyezett gyertyákat. Égő gyertyával a kezében és szenteltvizet hintve indult aztán az oltárhoz, hogy mindannyian találkozzanak Krisztussal, a világ világosságával a szentmiseáldozatban.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén azonban a szerzetesek világnapját is ünneplik. Kétévente - és ahogy most is - a székesegyházban gyűltek össze az egyházmegye területén szolgálatot teljesítő római- és görögkatolikus szerzetesek, akik szintén égő gyertyát tartottak a szentmise elején a kezükben. Schönberger Jenő püspök, szentbeszédében különös hangsúlyt helyezett a szerzetesekre. Az ünnep történetével vezette be gondolatait: Jézus idejében hagyomány volt, hogy az elsőszülött fiúgyermeket bemutatták a templomban és Istennek szentelték. De minden gyermek, minden ember Istennek szentelt kell, hogy legyen - emlékeztetett. Ahogyan a házastársak is előbb Istennek ajándékozzák magukat, s úgy lesznek igazán egymáséi, a szerzetesek is kimondták egykor - és mondják újra meg újra: senki másé nem akarok lenni, csak a tied, Istenem.

"Azáltal, hogy egész életüket az Istennek szentelték, megnyílt előttük a világ és így tudnak mindenkié lenni. De nem csak a szerzeteseknek, nekünk is tudatosítanunk kell, hogy elsősorban Istenhez tartozunk és így, Istenben tudunk mindenkit szeretni és szolgálni. A szerzetestestvérek életformájukká tették Isten életükbe-fogadását, és neki engedelmeskedve teszik azt, amit Krisztus tett atyja iránti szeretetből. Rájuk emlékezünk és értük imádkozunk különösképp a mai ünnepen. Tegyük ezt buzgóan és köszönjük meg a jó Istennek, hogy ad számunkra is ilyen jeleket. Hiszen ők jelek a világban, arra hívják fel a figyelmünket, hogy minden ember Isten szent tulajdona. Ha máskor nem, halálos ágyunkon meg fogjuk érteni, hogy minden, amit nagyon fontosnak tartunk vagy tartottunk ebben az életben, Isten nélkül valójában semmi."

A szentmise végén, az áldás előtt Tyukodi Beáta SJC vezetésével mondtak imát a szerzetesekért, akik a püspök és az asszisztencia kivonulása után is még a templomtérben maradtak és közösen, csendben imádkoztak. Eközben a hívek elvették a szentelt gyertyákat, amelyeket hazavittek s ott szentelményként használják: a fényénél imádkoznak nagyobb ünnepeken, szorongattatás, betegség, vihar idején, az újszülött és a haldokló mellett...

Minden fotó: