A vesperásra jellemző formában zajlott szerdán délután öt órától, az egész világon megvalósuló ökumenikus imahéthez csatlakozó közös imaóra. A keresztény egyházak képviselőinek jelenlétében rendezett imaalkalom idén is egybehívta a híveket minden felekezetből. Ők együtt voltak az énekben, könyörgésben, Krisztus akaratának megfelelően - „Mindannyian egyek legyenek (Jn 17,21)" - egyként emelve fel szívüket.

Az olvasmányt követően Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök mondott rövid homíliát, melyben az egymástól elválasztó falak lebontásának fontosságára mutatott: „Le kell bontanunk szívünkben a régi téglákat, a széthúzás, a türelmetlenség, a hűtlenség, a kiengesztelhetetlenség, a szeretetlenség tégláit. Arra van szükségünk, hogy igen szegények legyünk lélekben, és igen gazdagok a nagylelkűségben. Amíg meg nem értjük, hogy meg kell hajolnunk, nem leszünk képesek egyesülni. Folyamatosan   változó   világunkban   eszközök   lehetünk   Jézus   vágyának munkálásában, hogy legyenek mindnyájan egyek. Oly nagy a kísértés, hogy folyamatosan azokat a dolgokat vegyük észre egymásról, vagy az egymással való párbeszéd kapcsán, ami elválaszt. Behúzódunk a magunk bástyái mögé és nem merünk nyitni, mert félünk az új kapcsolatoktól. Azt gondoljuk, hogy a mi feladatunk véget ér plébániánk határainál, azon túl nincs miért merészkednünk, pedig Jézustól nem ezt tanulhatjuk. Ő elhagyta égi otthonát, a földre jött, emberré lett és közösséget vállalt minden emberrel, az emberi lét legkitaszítottabbjaival is, minden embert a szívére ölelt."

Schönberger Jenő püspök a bátor lépések megtételére buzdított: „Ha van bátorságunk kilépni másvallású embertestvéreink felé, akkor Istennel fogunk találkozni, aki az ő életüknek is középpontja. Túl kell lépnünk saját biztonsági határunkat, ha Isten akaratát akarjuk tenni, mert csak akkor fog hinni a világ a
keresztényeknek, ha mindnyájan egyek lesznek. (...)Az ökumenizmust, ha sajátunkként éljük meg, akkor nyitottak leszünk a megbékélésre, a szolidaritásra, a konstruktív párbeszédre. Megerősít a kommunióban, a közösségben a más felekezetű testvérekkel, arra ösztönöz, hogy úgy éljünk, mint Jézus Krisztus. (...)  Ugyanazon Atya gyermekei és Fiú testvérei vagyunk. Ez a gondolat gyújtsa fel és tartsa ébren bennünk az egység iránti vágyat. Hagyjuk, hogy a szeretet járjon át, gondolkodásmódunkat újítsa meg, és adjon erőt, hogy magunkból kilépve elinduljunk testvéreink felé és bennük Istenre találjunk, aki, miután mindannyian elváltozunk, gyermekeiként akar szívére ölelni mindannyiunkat."

A különböző felekezetek jelenlevő képviselői - Ft. Dumitru Roman görög katolikus esperes, Nt. Kovács Sándor református esperes, Ft. ifj. Pallai Béla görög katolikus parókus és Gödri Alpár evangélikus-lutheránus lelkész - könyörgéseikkel vonultak az ambóhoz, majd az ökumenikus, két nyelven zajlott vesperás a Miatyánk közös elimádkozásával zárult. Az imaórán közreműködött a Kálvária templom Adoremus kórusa, a szrvezésben segítséget nyújtott a Sant'Egidio Közösség.