Évekkel ezelőtt kezembe került egy könyv „Jézus, a terapeuta" címmel. A könyv azt próbálta kifejteni, hogyan felelne meg ma Jézus a pszichológus szemszögéből a terapeuta  kritérumának és előírásainak és milyen módszerekkel dolgozott az evangéliumok tanúsága szerint. Számomra merésznek tűnt ez a vállalkozás, hiszen Jézusnak alapvetően nem ez volt a küldetése.

Hasonló merész vállalkozásra szánta el magát ft. Sárközi Sándor piarista atya is, aki 2010. szeptember 17-18 között a Szatmári „Hám János" Teológiai Iskolaközpont és a Nagykárolyi „Kalazanci Szt. József" Teológiai Liceum tanári kara számára tartott  előadást „Jézus, a pedagógus" címmel. Az Erdődhegyen megrendezésre kerülő közösségi hétvége meghitt hangulata „Krisztusban tesókká" varázsolta a résztvevő 45 pedagógust. A Kecskemétről érkezett atya előadásában olyan gondolatok és meglátások hangzottak el, amelyek jó megalapozást adtak az új iskolai tanév pedagógusi feladatainak.

Az atya kifejtette azt, hogy az evangéliumok tanúsága belátást enged Jézus nevelői munkájába, aki tanított néptömeget és kiscsoprtot, de akár személyeket is. Jézus tanító jellegű beszédei világos elrendezésűek és bizonyítékokkal teltek, de ezek a bizonyítékok nem elismert tudós rabbik tanítására, hanem a Szentírásra, azaz a Tórára és a mindennapi életre alapozódnak. Szent Pál bonyolult és félreérthető megfogalmazásai helyett Ö egyszerű mondatszerkesztést használ, a lényeget sokszor képekkel, metaforákkal fejezi ki, vagy akár meglepő ellentétekkel (lásd Nyolc Boldogság).

Hallgatóságát hagyja gondolkodni, eltűnődni a hallottakon, és vállalja azt is, hogy nem fejezi be a történetet, hanem feltesz egy végső kérdést, ami alapján a hallgató szabadon eldöntheti, hogy milyen választ ad, milyen belátásra jut. Nem gyötörte hallgatóságát unalmas beszédeivel. Bár tanítását gyógyításaival hitelesítette, mégsem sztárkodott, hízelgőket nem gyűjtött maga köré.

Az evangélium nemcsak Jézus tanításának eredményességéről számol be, hanem annak kudarcairól is. Csodatétele ellenére a gerázaiak kérik, hogy hagyja el környéküket és Názáretben is kikergetik a zsinagógából, sőt életére törnek. Mégis vállalja a konfrontálódást, a vitát. Az ellenséges magatartást változatosan kezeli: van, amikor szellemesen válaszol, van, amikor keserűen és van, amikor „beolvasva". Tud vitázni, fegyelmezni gyűlölködés nélkül.

Bár sokan hallgatták Őt és többen szerettek volna az „iskolájába" járni, mégis maga hívja meg és választja ki szűk létszámú „osztályát". Meglepő módon a meghívottak nem profik, mint a farizeusok, nem az elitből valók, mint Nikodémus és még csak nem is karizmatikusok, mint Keresztelő szt. János. Felnőtt „diákjai" inkább egyszerű emberek, akiknek nem sok hitele van az emberek előtt, akik egymásra is féltékenyek az első hely miatt, akikkel sokat kell küszködnie, kínlódnia és akik teljes csődöt mondanak, amikor éppen „felelni kell". Ennek ellenére Jézus mégsem küldi el őket magától, bízik bennük, sőt misszióba küldi őket. És bár a pedagógusi feladatkör bizonyos hatalommal jár, Jézus mégsem él vissza ezzel a hatalommal, hanem azt tanítja és éli tanítványai elé, hogy a hatalom szolgálatra való.

Az előadó atyát hallgatva végső lezárásként mindannyian megfogalmaztuk azt a tanulságot, amit saját pedagógusi hivatásunk számára megfontolandónak találtunk. Kétezer év után Jézus pedagógiája elavultnak tűnhet, mi mégis inkább úgy jöttünk el erről a műhelyről, hogy a mai, újszerű, alternatív pedagógiák alapjait igazából maga Jézus fektette le. Az Ő pedagógiája örök érvényű.

Trepszker Erika SJC