Bár a nagyszokondi Szent Ignác Lelkigyakorlatos házban egész hétvégére tervezték, a jelentkezők kérései alapján egy napon - április 17-én - és a Scheffler János Lelkipásztori Központban rendezték meg azt a lelki napot, melyen a szentignáci lelkigyakorlatok megélésében, a csendes elmélyülésben és a belső rezdülések tudatos kezelésében segítették a résztvevőket.

A képzés célja ugyanis az volt, hogy az érdeklőknek utat mutassanak Isten nyomait felfedezni életükben. Már a reggeli bemutatkozást is ennek megfelelően tervezték meg: négy evangéliumi részben figyelték Jézus viszonyulását az emberekhez, majd mindenki kiválaszthatta azt, amelyet közelinek érzett, ami őt is megszólította. Ez alapján alakultak ki a csoportok, melyek tagjai aztán együtt keresték életük fundamentumait, és bennük Isten átjáró szeretetét.

Önazonosságuk oszlopait a Petzold-i pilléreknek megfelelően a testi jellemzőkben; szociális hálóban; a munkában és teljesítményben; az anyagi biztonságban és ökológiai térben; illetve az értékekben felfedezve, igyekezték a saját magukról alkotott képet nézni. Így jutottak el a belső megmozdulásaik érzékeléséhez, a hétköznapokban ugyanis sokszor eltakart, fel nem dolgozott érzések mindegyikét felismerve, tudatosítva és helyesen megkülönböztetve kell értékelni és dönteni a válaszokról.

A lelki élet figyelmes élet. Az ebben élő ember, a szentignáci lelkigyakorlatokban igen gyakran előbukkanó kérdéstől - „Mire épül az életem?" - elindulva értelmezi a hétköznapokban körülöttünk és bennünk zajló történéseket, és így halad Jézussal egy úton.

A szatmárnémeti program mellett Irene Luster-Haggeney németországi nővér és Kujbus Márta, a Világiak Irodája referense a napokban meglátogatják azokat a közösségeket, amelyek nagyböjtben a hétköznapok lelkigyakorlatát végezték. Reményeik szerint a tavaly nyári tapasztalathoz hasonlóan, a résztvevők idén is továbbviszik közösségeikbe a megismert szemléletet.