Kalazanci Szent József a szegény gyermekek felkarolója, a piarista rend első generálisa. 1557. szeptember elején (3-án vagy 4-én) született Spanyolországban, a Peralta de la Sal faluban egy tekintélyes észak-spanyolországi család gyermekeként. Példaértékű viselkedése miatt, már iskolás korában „a kis szent"-nek nevezték. Léridában, Valenciában és Alcalában tanult, majd 1583-ban pappá szentelték. Néhány évig káplán volt az urgeli egyházmegyében, majd püspöke megtette az egyházmegye trempei részének helynökévé. Rómába kerülése után 1595-től Szent Apostolok Főtestvérületének (Arciconfraternia dei Santi Apostoli) tagjaként alamizsnát osztott a város szegénynegyedeiben, és eközben jutott arra a gondolatra, hogy a szegényeken úgy lehetne segíteni, hogy gyermekeik számára ingyenes iskolákat kellene nyitni.

1597-ben ismerte meg azt az iskolát, amelyet Antonio Brandini, a Szent Dorottya templom plébánosa nyitott.  Ide a legszegényebb gyerekek ingyen járhattak. Csakhamar Kalazancius is az iskola tanára lett és javasolta, hogy csak szegény fiúkat vegyenek föl, és tanítsák őket ingyen. Így nyílt meg Kalazancius és két munkatársa vezetésével 1598-ban (vagy talán már 1597 végén) Róma, sőt Európa első ingyenes népiskolája, amelyet elsősorban adományokból tartottak fönn. A Kegyes Iskolák sikerének oka az volt, hogy alkalmazkodott a szegények igényeihez, tehát az alapok (írás, olvasás, latin) mellett Kalazancius nagy hangsúlyt helyezett olyan ismeretek tanítására, amelyeknek a gyerekek gyakorlati hasznát vehették.

Azért, hogy a „Kegyes Iskolák" számára biztosabb kereteket biztosítson, 1614-ben Kalazancius elérte, hogy egyesüljenek a barátja, Leonardi Szent János által alapított Luccai Kongregációval, amely szintén foglalkozott gyerekek és fiatalok lelki gondozásával. Az egyesülés azonban nem volt hosszú életű, V. Pál pápa pedig 1617-ben szétválasztotta és önálló szerzetsei kongregációt hozott létre a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Páli Kongregációja néven. Ezt a következő pápa, XV. Gergely 1621. november 8-án szerzetesrenddé nyilvánította (törölve elnevezéséből elődje, V. Pál nevét) és így megszületett a piarista rend rend.

A piarista rendnek számos ellensége is akadt, akik az iskolákból kikerülő tanult szegényeket a társadalmi biztonság veszélyeztetőjének tekintették. E mellett belső ellentétek is gyengítették a rendet. Négy társával hamisan megvádolták, a pápa felmentette a generálisi tisztség alól, a rendet pedig fogadalmak nélküli kongregációvá fokozták le. Kalazanci Szent József szelíden tűrte élete főművének megsemmisülését és az ószövetségi Jób szavaival - „Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve" - megvált élete nagy munkájától. 1648. augusztus 25-én halt meg. A piarista rendet 1669-ben újra szerzetesrenddé nyilvánították, 1767-ben pedig Kalazanciust az Egyház a szentjei közé fogadta.